Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

yt­i Hí l.­r. -i* 8513 XXV. évfolyam. 4 I. szám. NI.viffegyh­á­ flj 11­64. jan­uár- l­. V1DEK. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖN­­ se-SH Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ÁV­­­ ONYE. Előfizetési feltételek: Hirdetési díjak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, , ..,,. ». j j- /-I . a szerkesztő czime alatt kéretnes beküldeni postán vagy helyben házhoz hordva , lap szétküldése tárgyában leendő felszo­­r4rnl,n«„.,«„ i-i, „ t- . i ú.­, Minden négyszer h»«ib«ott petit sor e*v«er ... ,_.....í,. III.JA vermeQ^.eu leveles «a« ismert KezeHtol költése 10 fill 4~: k5llé, ese'even A fill Egész évre 8 korona. Inmldsok Jóba Elek, kiadó-tulajdonos fogadtatnak e) „.. . , knntfrnvnmdá iáhnz isknl.i­ilteza 8 Szám ' A nyílt-téri kLileitninvek dija soronkint 61 811év fél évre * , konyvny­omaajatioz l^Koia utcza 8. szám A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóig 4 > fil., minden további aió Negyedévre 2 . (Janoszky ház) intezendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fi!. Vastag betűvel szedett kétszeresen l­imit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Buda­pesten, Hansenstein és Vogler irodájában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Ezt a lisztes kort érte el ezzel a számával a „Nyírvidék belépve így a vidéki hírlapok veterán-gárdájába. Mert nagy kor ez a letűnt idő egy hírlap életében, melyet keve­sen érnek el az újságok közül. íme mellőlünk is hány bajtársunk dőlt ki itt a sorból. Voltunk néh­a öten is, akik a nyomtatott betű világosságával — egy ugyanazon időben — szolgálták itt Szabolcs vármegyében, Nyíregyházán a közjót, s a régi h­arczosokból magára maradt meg a „Nyirvidék", megérve élete negyedszázadát. E sorok írója a ,,Nyírvidék" életének vezető munkájában tizenhét évet töltött be idáig s midőn most a lap életének ezen a nevezetes meg­álló alkalmán visszanéz a múltra, a „Nyirvidék" zajtalan, de következe­tes munkájában és működésében látja és találja meg annak a kulcsát, hogy ez a lap a hosszú időn át meg tudta őrizni a vármegye és Nyír­egyháza város közönségének érdeklődését, s jubilálván csendben, benső­séges örömben, erősnek érzi magát a további munkára tisztes kora daczára is, mert dicsekedés nélkül mutathat rá olvasó közönségére — amely egy lapnak minden ereje — amilyennel szám szerint és intellektuális érték szerint nagyon kevés vidéki heti­lap büszkélkedhetik Magyar­országon. Íme, ez a „Nyírvidék" családi ünnepének az öröme: a „Nyír­vidék" múltjának az a tisztessége, hogy ez a lap nem volt soha kaviár, gyűlölte a szenzácziót, a magán­élet botrányaival ólom betűit be nem piszkolta, hanem dolgozott következetes szívóssággal, hogy köz- és tár­sadalmi életünk nyilvánulásaiban megvalósuljon az igazi közérdek és az a nagy nemzeti ideál, hogy ezen a szűk területen is erősítsük az érzé­seiben és nyelvében is magyar nemzeti társadalom létrejöttét. Lapozgatva most a „Nyírvidékinek huszonnégy kötetre szapo­rodott fóliánsai között, megtaláljuk benne ennek a letűnt huszonnégy esztendő ránk vonatkozó történetének hű és megbízható adatait és hul­lámzásait. Ugy a vármegyei közélet, mint ebben a kötelékben a hatalmas, kitörő erővel kibontakozó Nyíregyháza kulturális és gazdasági élete, küzdelmei, mozaik darabokban vannak szinte egy egés­szé összerakva ezekben a kötetekben, szolgálván azoknak minden sora azt — a „Nyír­vidék"-nek elég nagy czélt, hogy Szabolcs vármegye és Nyíregyháza köz­dolgait előbbre segítse. A huszonötödik évet az ebben az irányban való tovább haladás­sal kezdjük meg és folytatjuk tovább. A közönség nem fog csalódni a „Nyírvidékiben. Amit idáig keresett benne és megtalált, azt fogja látni és megtalálni ez után is. Mindenek fölött a teljes megbízhatóságot; min­den fölmerülő közkérdés ismertetését, méltatását és kritikáját, elfogulatlanul és a lap függetlenségének teljes megőrzésével; magán­érdekek meg­nyilatkozásának és érvényesülésének teljes kizárását; megnyitva azonban területét közdolgokban, nagy általános érdekeket érintő, azokkal össze­függő nagyobb és apróbb kérdésekben és esetekben is az ellentétes vélemények megnyilatkozásának. Az újságírás terén elért modern rekordokkal szemben a „Nyírvidék" a legridegebb konzervatív álláspontot tartja meg továbbra is. Régi tisztes szürke ruháját nem cseréli föl a rózsaszínű trikóval. Nem ad aranyórát, de­­ még csak kalendáriumot sem az előfizetőinek, annál kevésbbé pikantériákat, és meztelenre vetkőztetett családi tragédiákkal nem kedves­kedik. Bízunk benne, hogy a vármegye és Nyíregyháza város közönsége ezután sem fog mást keresni a „Nyírvidékiben, mint amit abban idáig talált: értesítést a közdolgokról, hozzászólást a közdolgokhoz, tudósítá­sokat a köz- és társadalmi élet eseményeiről s tárcza rovatunkban szép­irodalmi igényeinek lehető s tőlünk várható kielégítését. A „Nyírvidék" tisztes múltja: a jövendője! I. L. a „fögimdiék" tárnája, Karácsony éjjelén. Fényes csillagtábor bontja az eget. Szent titku némaság honol a f­öld felett. Egyszerre az éjnek fátyola megrezzen. S mintha százat zúgna a halotti csendben : Bűnöknek gyermeke emeld fel szivedet ! Leszállt az Igazság .... Leszállt a Szeretet . . S mintha a boldogság a földre leszállna. A szívre borulna béke olajága .... Áthat mindent forrón egy égi érzelem, Mint ama szenttitku fenséges éjjelen. Hideg jégpallosát elejti a Halál. Őrült futásában döbbenettel megáll A bűnök szennyétől feketélő század. Bársony kerevetén a gazság elsáppad. Vádként marczangolja a bűnös szíveket A m­egölt igazság ... A megölt szeretet . . . De csak pillanat e szent varázs hatalma. Mely a lélektelen g­é­p­e­m­bert áthatja, Majd újra bemerül a szennyes hab­árba. Befonja a lelkét a bűnök hínárja. Hitetlen lesz újra s kaczagja nevetek ! Megváltó igazság ! . . . Megváltó szeretet! . . . Szívem húrját veri a fájdalom ujja. Lelki világomat egy nagy kérdés dúlja. Mintha szilaj orkán setét erdőt rázna. ' • Mintha hánykolódnám izzasztó, nagy lázba', Ugy kínoz e kérdés : Tündökölő szárnyon Kiért szállott le lelked drága Messiásom ? Mért születtél Te e földi világra ? Miért is ragyogott eszméd fényvilága ? Az ö­r­ö­k­ b­ű­n­ö­s föld ma sem él­t meg Téged, Kereszt, ostor helyett ma kicsinylés béred Bűnben fogantat­ánk — ma is bűnben élünk, Csak földi vágyakért lángol a mi vérünk, Érzésünk elfásult, a szívünk kiégett, Tagadni ridegen ma bölcsesség Téged, Melyeket legyőztél drága élted árán, A lélek rabsága, zsarnokság és árn­ány, — Mint éhes keselyűk a bitófa felett, Melyre szabadsághőst s eszmét függesztetett A zsarnoki vérszomj — sötétlenek újra Felettünk komoran, vészfellegként zúgva Gyehennává válott a megváltott világ .­­ Dőzsölő pásztorok — éjjeli bűntanyák, Szemetes viskókban éhező családok, Nyomor, tiprott eszmény, hitszegés és átok, Jaj kiáltásokkal megtelt rémes éjjel, Zúgnak vérf­agylaló, hábortó zenével. Midőn a mennyei Tisztaság leszálla — A setét utczákon a szent éjszakába' Kaczag utczalánya ledér vágynak, bűnnek, Óh! mert a véteknek soha sincsen ünnep . . . Uram ! Ki teremtél sok fényes világot, S kezed intésére elnémulnak világok . . . Kit csak szerető szív, kit csak igaz hit lát, Nem keresi lelkem szent végzésed titkát A szív mozdúlásit égi szemed látja, Nem én, hanem Te vagy, e világ bírája, Te, ki Igazság vagy és Örök Szeretet. Te itélkezzél e bűnös világ felett .... Óh hints reménysugárt az igaz útára. Biztasd ! megvalósúl Szent Fiad országa . . . Gyógyítsd a beteget, gyámolítsd az árvát. Vigasztald azokat, kik vigaszod várják. Tanítsd hinni, félni, szeretni nevedet. Óh szállj le Igazság! . . Óh szállj le a szeretet! . . . Kéky István. János és a varjak Irta: Páfrány. / Egy barátom levelet irt hozzám. A levelet János hozta el M­in a levélről, n­e is a barátomról akarok irni hanem egy gondollt fordulásig Jánosról, a mellé­kesről, a szerényről, a csaknem alázatodról, a ki akár Gyurka vagy Pista is lehetett volna. Csi János tisztelettel köszönt m­ikor meglátott. Örömbe ragyogott az arca mikor a levelet á'ad­a. Míg a sorokat olvastam állt csöndesen, mint a mellette levő ákás:fa és a mellettünk lévő kerítés. Demokrata el­lem­i fenntartása mellett kijelentem, hogy az rám­ nézve igazán közömbös volt, hogy János van-e, vagy nincs, mig a jelentéktelen levelet olvastam. A hatost örömmel tette el János. Köszönt és el­tűnt mint a pára. Ámde másnap. Kocsi­sor robogott a templom felé. Az első urasági kocsi, a második fényes bérkocsi, a harmadik rozoga bárka, a negyedik konf­li — össze-vissza. A kocsiban sok sok János ült. Lakodalom­ a meg­hívott Jánosok. Ott álltam­ meg a hol leszálltak a jár­művekről. Az átalakulás meglepett. Az alázatos Janós helye­tt a büsze, a darabos helyett a fesztelen, a jelenték­tele helyett a fontos személyiséget ismertem meg a Jánosokban. Ellenben ők egyáltalán nem ismertek meg engem. Mikor azokat a kivasalt, fényes, kényes, pom­ádés, bokrétás, opopűnaxos urakat néztem, képzeletemben, kaptáraiban elém ugrott egy zsáner képpel egy huncut nnnó. A kép a közelmúlt napokkal volt be­ramizva és Jánost illusztrálta, a­mint alázatosan, levett k­<lappal nyúlt a megszolgált kis vekerle után. El he e­­ettem a gonosz manót, bár szolgálatának Liléké volt. Ha a képpel elém nem járul talán nem ismertem volna meg a fényes­­ársaságban az igénytelen Jánost. * * * * Most nézzék kedves olvasóim azt a szürke mellé­nyes jó­képű proletárt, hogy baktat az út közepén a kerékvá­gás után. Maga az egyszerűség és az igénytelenség. Minden póz nélkül lehajlik, ha ehető anyagot vei a f­igyos göröngyök között. Pedig higgjék el, hogy az olyan csendes utczácskában a kerékvágások között nem hever ám B­a­r 1­e D­u­c­ezukorba főtt gyümölcse, sem N­é­r­a­c vagy Clermont pástétomi, no de nem is vágyik holmi drága csemegére a tél miatt a jámbor hamvas

Next