Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 2. szám

Nyíregyháza, 1913. január 5. Vasárnap A Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes számára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS TÉR 10. SZÁM. Telefonszám: 139. K>íriratokat nem adunk vissza. XXXIV. évfolyam, 2. szám. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Ilj év - uj küzdelem. Nyomott hangulatunk, mely az elmúlt esztendő temetése s az uj évnek ringatása közben vesz erőt rajtunk, nem ment fel annak a kötelességnek teljesítése alól, hogy nyitott szemmel és teljes tárgyilagossággal állapítsuk meg mult évi munkánk eredményét s irányt szabjunk jövendő törekvésünknek. Jól ismervén a vidéki sajtó hivatásának kereteit s eszközeinek határait, sohase állottunk elő beválthatatlan ígéretekkel s igy nem eshettünk a sokat markolás, keveset szorítás hibájába; hangzatos jelszavakat, megtévesztő frázisokat nem dobtunk a közvéleménybe, nem hajhásztuk a szenzációt, nem vágyódtunk arra a kétes értékű jóra, amit zajos sikernek neveznek. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy a fölmerült közérdekű kérdések megbeszélő, tájékoztató és előkészítő munkájából mi is kivegyük a magunk részét, — hogy bármely irányú egyoldalúság teljes mellőzésével létes fejlődésnek és haladásnak az egyenférfias harcosai legyünk, — hogy a megtörtént eseményeknek mindenesetre hű és lehetőleg eleven krónikájával szolgáljunk s hogy minden fontosabb intézkedéssel szemben a jóhiszemű kritika jogát s a szükséges ellenőrzés kötelességét gyakoroljuk. Munkánk iránya és módja új csoportba alakulását eredményezte azoknak, akik nem tudtak velünk egyetérteni ; ámde ha ezen az elvi alapon álló felfogásunkból akár személyi, akár egyéb tekintetből csak egy szemernyit is engedtünk volna, méltatlanok lennénk arra a bizalomra, melyet olvasóink részéről élvezünk s melynek sokoldalú megnyilatkozásában munkánknak legszebb jutalmát látjuk. Semmi okunk se lévén tehát arra, hogy az egyetemes érdekek pártatlan szolgálatát oly érdekek legyezgetésével cseréljük fel, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a jogegyenlőségre épített társadalmi békével, mert hiszen kétségtelenül hatalmi célokat tűztek maguk elé , továbbra is megmaradunk az igazi demokratikus haladás útján, amelynek számtalan göröngyén, sőt torlaszán keresztül a minden irányban nemes liberalizmus fáklyája mellett s a mindeneknél jobban nemesítő munka verítéket nem kímélő odaadásával igyekszünk előmozdítani az igazság diadalát. Mi a munka emberei vagyunk, az előítéletektől ment, részrehajlástól nem korlátozott, osztályérdektől nem függő produktív munka küzdő katonái lyás, természetes tehát, hogy a befoönzés szűk körén felülemelkedve egyedül a becsületes munkát ismerjük el az emberi érték biztos fokmérőjének. E munka gyönyörét s a hozzáfűzött remény melegét nem érezhetik azok, akik a sértett ambíció bosszúvágyával, vagy a hatalmi féltékenység elszántságával a meggyanusítás, gáncsolás és kerékkötés kisded játékait űzik, s bármily szépen festenek is a cohaesia törvényei szerint együvé verődött táborukban, szélmalomharcot vívnak akkor, amikor meg akarják állítani a rohanó időt s visszafelé szeretnék fordítani a felvilágosodás előre törekvő szekerének rúdjainak A vizsgálódás és kutatás fontosságafelismerése és szabadságának felhasználása azt a feladatot rójja ránk, hogy mindenkor tért adjunk amaz erők érvényesülésének, amelyek hiányos közművelődésünk kifejlesztésére és számtalan társadalmi bajunk orvoslására vannak hivatva. Társadalmi helyzetünk és jól megfigyelt közéletünk helyes megvilágítása bizonyára nemcsak fogékonyságot fog ébreszteni, hanem lelkesedést is fog támasztani mindazokban, akiknek érzékük van az emberi méltóság megbecsülése iránt s akik nehéz küzdelmükben megnyugtató, egészséges viszonyok között óhajtanak élni. Hogy e nagy célnak általános szempontjai mennyiben alkalmazhatók helyi viszonyainkra s mennyiben valósíthatók meg városunk és vármegyénk szűkebb társadalmában, azt egyfelől a napirendre kerülő kérdések természete, másfelől Mozi kép. — téli történet. — A kávéháznak két szárnyú nyitott ajtaja van. Ebben a pillanatban lép ki két ember. Egyszerre nyitják ki a szárnyakat és egyszerre rohannak bele a hideg, téli világba. Az egyik férfiú, többet nem beszélünk róla, mert a továbbiak folyamán nem jut neki olyan szerep, amelyhez az ő részletesebb ismertetése szükséges. A másik csak ember: poéta, férfiúnak tehát nem nevezhető. Mert a poétaság nővé lágyítja a férfiút az ő lírájának bájos ömlengéseivel és férfiúvá keményíti a nőt az ő poézisének zord erejével. Mivel pedig mind a ketten maradnak olyan természettől kapott, elváltozhatatlan, levethetetlen vonások amik mégis az ő anyaszülte férfiaságuk, vagy nőiségük árulóivá lesznek, azért nem lehet egy férfinak született poéta teljesen nőies, és egy nőnek született poéta teljesen férfias. Ezzel az emberrel kell azonban egy kissé foglalkoznunk, mert a továbbiak folyamán az övé lesz a vezető szerep. Ennek az embernek az arcán sok minden van reá rajzolva, épen most sorakozott a többi millió mellé az előbb fizetetlen maradt kapucinernek emlékeztető vonása, leolvasható, hogy a végtelenig menő oktalanság neki ebből a fűtött helyiségből kimozdulnia, mert odakünn nagyon hideg van, — lévén tél — a szobájában pedig még hűvösebb van, lévén abban még tavaszról is egy kis fűtetlenség, mert sajnos még nem volt alkalma a faszilánkok sercegő lánybogarainál elkergetni azt a szellemet, mely hidegen, és idegen ellenség módjára betelepedett az ő vagyonának, — talán bútornak nevezhető — gazdag tömege közzé. Egyszerre lépnek ki tehát a kétszárnyú ajtón ketten. A másik, a férfiú nem törődik vele, ellenben a poétát rémesen őrlik a gondok, ismeri a végzetességet és egy pillanat alatt kell határoznia, hogy a szűk, egy személyre való járdán ő előzi meg a másikat, vagy hagyja magát a másik által megelőztetnie. Óriási differencia lehet a kettő között, hogy ki méri ki elsőnek a hosszú utcát és ki a másodiknak, mind a kettőben a sors végzetessége szempontjából lehet nagy szerencse és nagy fenség, csak nem lehet megállapítani: szerencse,melyikben micsoda. Egy gyors elhatározással elébe kerül. Már dühösen mérik az utcát, mert bizony fázik a hideg. A másik, most már hátulsó férfiú, felgyűri prémes gallérját, a poétánknak nem lévén gallérja, dühösen csüngeszti le füleit és nyújtja meg az orrát, de elkeseredetten veszi észre, hogy ezekből a végtagokból nem sikerül az énjének mostani kellemetlen érzetét száműzni valahová oda, ahol mégis csak van szegényesen ruhácska, mert ha valahová el tudja dugni kezeit, valósággal jéggé fagy a füle, orra, arca, ha pedig a kezét oltalom céljából kiveszi, hogy megmelengesse a többi sivatagjait, valóságos marsokat fütyül a hideg a körme alá. Na de mi az ? Valami síkos területre lép, az egyensúlyt megtartani nem tudja és bukik, valami ennek kellett megszakadni benne, mert különben nem érezné azt a jóleső meleget, amit a vérnek vakmerő buzogása és bizsergése okoz, egy nagy hullám rászakadt a szivére és ércesen kiáltott: „halt", mire jólesően érezte poétánk, hogy megszűnt a hideg, a meleg, a fény, a sötétség, mert ő meghalt, s halott, hála istennek már nem érez, már nem érez, a többi, ami ezután következik, csak álomkép, csak viszhang, csak érzéketlen képzet . . . Először jön a hátulsó férfiú, óvatosan elkerüli a síkos területet, hidegen hagyja a poétánk esete, egy szánt lát közeledni nőismerősökkel, akikben poétánk is megálmodta a saját ösmerőseit, a férfiú ugrik egyet és már rajta van a szánon, amely a legelső háznál megáll és ő a többiek karján vígan bekocog a házba. Íme az első végzetes külömbség! megkezdődött Uri divat, kalap és fehérnemű különlegességek. Újévi occasió vásár Kerekes Pál áruházában Nyíregyháza. Telefon 147. Occasió ára] rakj!