Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-01-06 / 1. szám
41 fő szám, stmmmtK Ezért vált egyszerre olyan sürgőssé a Dardanellák hevesebb ostroma és Konstantinápoly stratégiai és diplomáciai bekerítése. A mindenfelé megvert, vagy tehetetlenségre szorított négyes szövetség ott akart vigasztalást keresni, ahol győzni ugyan szintén nem tudott még, de ahol legalább meg se verték idáig. Rengeteg vér, tenger pénz ömlött azóta a megvívhatatlan vizekbe és az entente egyesült hajóhadainak vezérei kénytelenek voltak ráeszmélni, hogy minden mindhiába. Szárazon ugy, mint vizén. Hányszor hangzott el az, hogy Konstantinápoly s a Dardanellák kulcsa Bulária kezében van? Az entente ennek a ulosnak kedvéért ostromolta Bulgária kezét s feláldozta volna a kedvéért Szerbia és Románia érdekeit is, csakhogy Bulgáriát megnyerje. De nem sikerült. Mig az entente egyre többet igért, de mindig csak berzenkedő másokéból, addig Törökország gyors elhatározással adott a magáéból és biztosította magának Bulgária fegyveres semlegességét, és azt a megnyugvást, hogy a hát mögül nem támadhatják. Az entente tehát ismét távolabb esett Konstantinápolytól. Se a kulcsot, se a kulcstartó Bulgáriát nem tudta megszerezni. De még ma sem adja fel a harcot. Ha Szerbiában vesztett, Bulgáriában bukott, Romániában, Görögországban s más pontokon nem nyert, megkisérlelte talán az erőszakot is egynémely semleges állam ellenében. Mert a tehetetlenségben fuldokolva legutóbbi tettei, miben mosolyogunk, jelentik számára az utolsó szalmaszálat s ha azt sem tudja elérni, nincs más módja, mint megvallani tehetetlenségét. Hogy elérhet-e valamit vággyal, arannyal, emberrel, kísértéssel és erőszakkal? Az entente remél, mert neki mindezekről az utolsó reményekről lemondani öngyilkosság volna. De nekünk még most is biztatva csengenek fülünkbe Enver pasa büszke szavai, hogy a betegnek csúfolt Törökország két millió katonát tudott fegyverbe állítani; hogy a török okosság idején való engedékenységgel biztosítani tudta a hátát , hogy az entente minden kisérlete, mely, 0Lia már másutt nem, hát semleges országokon keresztül keresné az utat a diadal felé, csak megszaporítaná ellenségeinek számát, holott az eddigiekkel se tudott megbirkózni. Nem féltjük magunkat, nem féltjük Germániát s nem minden hozzánk szegődött becsületet. Nem. Mert önismeretünk tiszta képe után mi már nagyon is mélyen belepillantottunk az entente-diplomácia boszorkánykonyhájába, s tudjuk, hogy azt a néhány, gyarló lépést is, amit sikertelenség ellenében tettek, mindezideig micsoda praktikákkal főzték ki a világ és a világtörténelem számára. S nem lep meg bennünket, amikor — elég gyakran — raja csipjük a szakácsokat; mint kotyvasztják össze az elferditett igazságokat tudatos hazugságokkal, az idegrázó ijedelmet üres hencegéssel s diplomatáik és hadvezéreik balsikereit az ellenfél megrágalmazásával és lekicsinylésével. Amint bármely témánál megpróbálja a biztatás és reménykeltés szárnyait bontogatni, a rideg valóságok nehezednek azokra ólomsúllyal és lehúzzák a kegyetlen lények sivár földjére. A Dardanella-kérdés ma már holt vállalkozás az orosz aspirációk kielégítésére, hanem egy nagy stratégiai kérdésnek egy részlete. Persze nem árulhatja el a kudarc titkát, de ahogy a felelősséget rá akarja hárítani szövetségeseire, akikkel minden intézkedést alaposan megvitattak, ő maga tesz tanulságot a kaland balsikeréről. Kesergés és átkozódás a győzelmi mámor diadalának melódiája felett, a nagy romok felett. Önmarcangolás, elomlott remények, rombadőlt fellegvárak fölött. Gonosszá és rosszhiszeművé válik az entente politikusainak elmélkedése, amikor például a balkáni kérdést tárgyalják. És még sok-sok mást. «Mi szövetségeseink tulajdonát nem akarjuk az ő hátuk mögött eladogatni, mint a németek, — ezt mondja annak a kabinetnek a feje, aki hónapokon át kupeckedett szövetségeseinek és barátainak tulajdonával, aki ma a szerbek testéből akart kihasitani egy darabot Bulgáriának, holnap a bolgárok bőrével biztatta a görögöt és a görög hátából szijat akart hasitani Olaszországnak. Mindenki tulajdonából akart lopni másnak, csak a magáéból nem. Senkié sem volt neki szent, csak a magáé. A lélek- és földkufárkodás, melyet Anglia űzött, hogy a balkáni államokat maga helyett beugrassa kalandokba és veszedelmekbe, meghalad minden képzeletet s igazán az angol kalmár- és üzér-szellem kell hozzá, hogy a maga csalásait ráfogja egy oly nemzetre, mely a becsületesség, a szótartás és férfias hűség örökké ragyogó példáját nyújtotta. 1916. január 6. A háború. (A «Nyirvidék» eredeti távirata.) Budapest, január 4. (Hivatalos.) Orosz hadszíntér: Kelet-Galiciában a csata tovább folyik. Az ellenség tegnap Toporucnál, a beisszarábiai határon nagy erővel folytatta áttörési kísérleteit. Épp olyan kudarcot vallott, mint az előző napokban. Az orosz támadásokat részben hosszantartó véres kézitusában mindenütt visszavertük. Különösen elkeseredettek voltak a Barancetól keletre fekvő erdőőrháznál a szétlőtt árkokban ember-ember ellen vivott harcok, ahol különösen a varasdi 16. gyalogezred szerzett uj dicsőséget. Épp ugy mint a besszarábiai harcvonalon, meghiúsultak azok a támadások is, amiket az ellenség Okanától északkeletre és usdieszkói haderőditmények ellen intézett, valamint az oroszoknak minden nagy szívóssággal megújított kísérlete, hogy a Bucactól északkeletre fekvő területen árkainkba benyomuljanak. Az ellenség veszteségei, épp ugy mint előbb, rendkívül nagyok. Tíz kilométeres szakaszon arcvonalunk előtt 2300 orosz holttestet számláltunk meg. Egyes orosz zászlóaljak, amelyek 1000 emberrel indultak az ütközetbe, saját jelentéseik szerint 130-cal tértek vissza. A Bucactól északkeletre a legutóbbi napokban beszállított foglyok száma felülhaladja a nyolcszázat. A felső Ikvánál Böhm-Ermoili hadcsoportjának csapatai lelőttek egy orosz repülőgépet. Személyzetét, amely két tisztből állott, elfogták. Olasz hadszíntér: Déltirolban és a Dolomit harcvonalon ismét tüzérségi harcok voltak. Repülőink bombákat vetettek az ellenség egyik raktárára. Malborghat helységet nehéz ágyukból ismét hevesen lőtték. A tlitschi medencében és a krii területen is megmozdult az olasz tüzérség. Déljétől északra csapataink tegnap reggel visszafoglaltak egy ellenséges árkot, amelyért azóta makacsul folyik a harc. Három olasz ellentámadást visszavertünk. A Doberdó fensíkon a harcvonal egyes részein naponta kézigránát és aknaharcokra kerül a sor. Délkeleti hadszíntér: Semmi Újság. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Berlin Egyik hadszintéren sem történt jelentős esemény. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. ÚJDONSÁGOK. SEJT Előfizetési dijunk múlt év október hó 1-től negyedévenként 3 korona. — A közigazgatási bizottság ülése. A közigazgatási bizottság Ujfalussy Dezső dr. főispán elnöklésével január 13-án tartja e havi rendes ülését. — Tarnay est. Dr. Ujfalussy Dezsőné és id. Kállay András védnöksége alatt Tarnay Alajos zeneakadémiai tanár, dalköltő a városi dalegylet és a Zenekedvelők Egyesülete közreműködésével január 6-án csütörtökön este 8 órakor Nyíregyházán a Korona szálló dísztermében a rokkant katonák javára estét rendez, melynek részletes műsora a következő: 1. Király Himnusz. Irta id. Kállay András, előadja Vietórisz József dr. főgimnáziumi igazgató. 2. Király Himnusz. Szövegét irta és zenéjét szerzette id. Kállay András. Férfi énekkara és zenekarra hangszerelte Jakab József róm. kath. egyházi karnagy, előadja a városi dalegylet és a zenekedvelők egyesülete. 3. Dalok, zongorán előadja Tarnay Lajos zeneakadémiai tanár. 4. Győzelmi dal, szerzette Huber Károly, előadja fúvózenekar és zongorakísérettel a városi dalegylet, zongorán kiséri Vertse K. Andor. 5. Dalok, zongorán előadja Tarnay Alajos. A helyárakra vonatkozólag a falragaszok nyújtanak bővebb felvilágosítást. A magasztos célra való tekintettel felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag lesznek nyugtázva. — Kinevezés: Dr. Ujfalussy Dezső főispán, Vajda Dezső közigazgatási iktatót irodaigazgatóvá nevezte ki. Vajda Dezső régi, munkás tagja a vármegyének, aki lapunknak is már 36 éve munkatársa. — Nyugdijba vonuló főszolgabíró. Zoltán István a nagykállói járás érdemekben gazdag főszolgabirája, sok évi hasznos munkálkodás után, most kérvényt adott be az alispánhoz, amelyben május 1-től való nyugdíjaztatását kéri. — A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület múlt év december 29 én tartotta meg évi rendes közgyűlését, a vármegyeháza nagytermében. A gyűlés, amelyen a tagok tekintélyes számmal jelentek meg az elnöki évi jelentés tudomásul vételével kezdődött. A közgyűlés legfontosabb tárgya a gróf Vay Tibor lemondása folytán megüresedett elnöki állás betöltése volt, amelyre egyhangúlag elfogadta id. Kállay Andrásnak azon indítványát, hogy tekintettel a háborús állapotokra az elnöki tisztet nem töltik be és felkérik Megyery Géza alelnököt, az egyesület további vezetésére. Hasonlóképen tisztújítást sem tartott a közgyűlés, hanem felkérte a tisztikart és bizottságokat, hogy továbbra is maradjanak meg és töltsék be tisztüket még nyugodtabb időkben a választás megejthető lesz. Letárgyalták még az 1914. évi zárszámadást, amelyet az 1916. évi költségelőirányzattal együtt jóváhagytak. — A kenyérjegyek életbe lépése Nyíregyházán. A belügyminiszter ma táviratilag megkereste Mikecz Dezső alispánt, hogy Szabolcs megyében, de különösen Nyíregyházán a kenyérjegyek január 10 ig való életbeléptetése iránt okvetlen tegye meg az intézkedéseket. — Díszpolgárrá avatás. Ritka szép és lélekemelő ünnepségben volt része Nyírbátor közönségének december hó 29-én. A Bóni részvénytársaság ugyanis e napon tartott közgyűlésén reaktiválta 36 éven át volt vezetőjét, Mandel Dezsőt aki mintegy három év előtt állását elhagyva, Budapestre költözött. Ezen alkalmat megragadva, a régi nyírbátori lakost kit Budapestre való elköltözése után még 1912. év őszén egyhangúlag díszpolgárrá választott Nyírbátor képviselő-testülete, mint hazatérőt szívesen üdvözölte Nyírbátor polgársága és felemelő ünnepélyességgel nyújtotta át Mandel Dezsőnek Szabolcs vármegye főispánja Remington írógépek és kellékek kaphatók és megrendelhetők: Jóba-nyomda, Nyíregyháza. A vevőgépírás tanítása is elvállaltatik.