Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-02-14 / 36. szám

JNYÍRVIDÉK Amerongoni dráma II. Vilmos igen sötétnek látja a jövőt és védekezni készül 11. Vilmost kemény csapás érte: Kautsky­­ könyvének megjelenése. „Hogyan keletkezett a világháború." Az excsászár már egészen átadta magát egy csendes, nyugalmas élet kellemetességeinek­ terveket szőt, hogy átköltözik egy másik kas­télyba, a szomszédos Dora községben. Úgy számított, hogy március elején megtörténhet ez a változás. Számított számos hi emberére, akik Németországból jöttek s azt hitte, hogy olyan életet élhet, aminőre jövedelmei még hollandi forintokba átszámítva is módot adnak neki s amin­t Amerongenben, a Benzinek gróf hajlékában nem élhetett. Azt remélte, hogy a szövetségesek nem fognak tenni semmit vagy csak forma szerint fognak fellépni ellene és hogy az angol király felhasználja majd minden befolyását arra, hogy meghiúsítsa a kiadatási eljárást. De kitört a vihar, amikor a Kautsky kis egyszerre zöldfa-dalú könyve megjelent, amelyet csakhamar a Wilhelmstrasse okmányait közlő vaskosabb kö­tetek követték, harag fogta el az excsászárt. Nagyon méltatlankodott a közlések miatt, ame­lyek szerinte fegyvert szolgáltattak Németor­szág ellenségeinak. Íme, hogy fognak most ne­vetni Londonban és Párisban — mondotta. Mikor első haragja elmúlt, nyugodtabbnak mutatta magát és hozzáfogott védelme megírá­sához, amelyet V. György királynak szánt. Mi­ben áll ez a védekezés ? Főleg két pontra tá­maszkodik. Az első az, hogy a közölt okmá­nyok bebizonyítják azt a tényt, hogy amint is­meretessé vált előtte Szerbia válasza Ausztria-Magyarországnak, úgy találta, hogy ez utóbbi megkapta a kellő elégtételt De már nagyon késő volt, hogy azon az úton, amelyen elindult meg lehessen állani. A második fő védekezése a következő : Anglia indította Európára a háborút azzal, hogy nem volt hajlandó interveniálni Pétervár és Pál észre térítése érdekében. Ami a híres széljegyzeteket illeti, ezek csak tisztán szemé­­lyes jellegűek, pillanatnyi benyomásokat fejez­nek ki anélkül, hogy befolyásolták volna a né­met kormányt eljárásában. Mert az a helyzet, hogy hangulata napon­ként változik, majd reménnyel van tele, majd egészen le van verve. Majd azt mondja : — Nem fogják merni, hogy hozzám nyúljanak. Ez az igazságtalanság netovábbja lenne. Majd kétség­beesik : Mindenre kép csak, különösen ha a né­metek is elhagynak Minden attól függ, minő lesz a szövetsé­gesek fellépése. Ha energikus lesz, Hollandia tán akkor sem adja ki Vilmost, de ő maga lesz kénytelen vagy bírái elé állni, vagy elme­nekülni. Burián 1916-ban II. Vilmos és I. Ferenc József levélvéltása Lyon, február 12. Berlinben közreadták Bernsdorff gróf levelezését Burián István báró volt közös külügym­iniszterrel és több osztrák miniszterrel, amelyek közül a legérdekesebb Burián terve. E szerint Burián báró volt az, aki 1916 októberében már egy béketervet ter­jesztett elő. Még azon év telén meg kellett volna kezdeni a fegyverszüneti tárgyalásokat, megszakítván a hadümveleteket. Hivatalosan jelentették a semlegeseknek is, hogy milyen feltételek azok, amelyek mellett a központi ha­talmak hajlandók lennének békét kötni. A fel­tételek a következők : 1. A központi hatalmak teljes integritása. 2. Minden német gyarmat visszaadása. 3 Bel­gium helyreállítása független szuverén állam gyanánt Németország érdekeinek megvédésével. 4. A francia területek teljes integritása. 5. A Kongó-állam átengedése Németország TM k. 6. Az osztrák-olasz határ módosítása Olaszország ro­vására 7. A független lengyel királyság elis­merése. 8. A központi hatalmak határainak ki­igazítása Oroszország és Románia felől, ahol Ausztria túlsúlya biztosítandó. 9. Ausztria an­nektálja Belgrádot és a macsói bánságot. Er­ről lemondana azonban, ha Oroszország nem helyeselné. Buriánnak azt a tervét, amelyet II. Vil­mos elé terjesztettek, a császár Ferenc József­hez intézett levelében éles bírálat tárgyává tetta és a végén Buriánt arra intette, hogy várjon még egy keveset, amíg a békejavasla­t: Bathmann Holwag közölni fogja a sajtóban­­ is. Ebben a kérdésben azonban azt a hibát­­ követték el, hogy sem Bulgáriát, sem Törökor­szágot nem kérdezték meg. Vilmos azt írta Ferenc Józsefnek, hogy elég lesz a két állam számára, ha a Ferenc Józsefhez intézett távi­rat másolatát közlik velük, mert hiszen az kívánságaikat is megfelelően módosítani­­ , kell.­­ Legjobb lesz azonban, ha egyelőre síra ködbe burkolják az ő ügyüket. Ez az utolsó császári megjegyzés nagyon világosan mutatja a német császár és kormány gondolatvilágát. (Tompa.) Meghívó. A Nyíregyházi Famunkások Termelő és Értékesítő Szövetkezete 1920 február 22-én délelőtt 10 órakor saját helyiségéban, Kossuth tér 10 szám alatt II. évi rendes közgyűlését tartja. Tárgysorozat: 1. Igazgatóság jelentése, leltár és mérlegének bemutatása. az I. üzleti év 2 A felügyelő-bizottság jelentése. 3. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság részére a felmentvény megadása, igazgatóság és felügyelő bizottság újbóli megválasztása. 4. Esetleges indítványok. E közgyűlésre a tagokat tisztelettel meg­hívja Nyíregyháza, 1920. február 10. 205 az igazgatóság. 1920 február 14 Mű és diozdiipzek­ házassága Nem éltek jól és elváltak Nagy szenzációt keltek­ annak idején, hogy Varga Lajos aradi mozdonyvezető felesé­gül vette özvegy báró Difurtné földbirokosné leányát. A házasok a társadalomnak különböző fokán álló rétegéből kerültek egymás mellé. Báró Diffurtné évek óta lakik Aradon leányá­val. Néhány héttel ezelőtt történt meg az es­küvő, azóta a fiatal házasok az özvegy báró­néval együtt az Aranykéz utcai 9 számú ház­ban lakt­ak. Varga Lajos és felesége most már válófélben vannak. A fiatal asszony egy újság­írónak az alábbi felvilágosítást adta : — Valóban válófélben vagyunk. Férjem már el is költözött a házból, én pedig kivet­tem a házasságlevelet az anyakönyvi hivatal­ból, hogy a válókeresethez csatoljam. Édes­anyám kezdettől fogva ellenezte a házasságot. Azzal érvelt, hogy oly nagy közöttünk a neve­lésbeli és felfogásbeli különbség, hogy azt aligha sikerül áthidalnunk. — Mi mindazonál­tal megkíséreltük­, hogy hát­ha összeszokhatunk. Nem is a rangkülönbség volt az ok, amiért válunk, de annyira máskép látjuk mindketten a világot és másként értékeljük a jelenségeket, hogy csakhamar meggyőződtünk, hogy minden közeledési kísérletünk és minden jóakaratunk kárbavész. Hát mi történt. Azt hittem megta­lálom a boldogságot Nem sikerült, elválunk. Borzalmas gyilkosság Máriapócson Egy legényt darabokra vágtak•A féltékenység áldozata Nyíregyháza, febr. 13. (A Nyírvidék tudósítójától.) Máriapócs lakosságát­­ egy igazi bestialitás­sal végrehajtott bűntett tartja izgalomban. A mult pénteken Csupár Illés, fiatal máriapócsi legényt az országúton vérben fagyottan, rette­netesen megcsonkítva találták. A gyilkos kezek nem elégedtek meg azzal, hogy egy ifjú életet erőszakosan oltanak ki. A megölt legényt a szó szoros értelmében feldarabolták. Kez­ét, lá­bát, fejét s arcának egyes részeit is levágva szórták, szét a fagyos után. A rémhistóriákban is hitetetlenül hangzó vad vérengzés előzménye sablonos szerelmi történet, a kegyetlen bosszúvá hevült indulat a szerelem ősi szenvedélyének ismert őrjön­gése, a féltékenység. A szerelmi bosszú azon­ban itt elhatározásának aljasságával, cselekvé­sének állati vadságával páratlanul áll s az emberi eldurvultságnak, a vad ösztönök nyers uralmának megdöbbentő szimptonája. A véres valóságot először Csupár Illés hozzátartozói tudták meg. Pénteken korán reg­gel a fiatalember a tanyára indult. Lóháton ment. Érkezéséről tudtak ellenségei s a lovast az országút mentén leselkedő biztos halál várta. A lóról lerántották késekkel és balták­kal végeztek is vele. A támadástól a megvadult paripa gazdátlanul vágtatott haza s a házbeliek rosszat sejtve Csupán Illés keresésére indultak. A tanyára vezető úton rettenetes kép tárult eléjük. Az úton szétszórva Csupár Illés véres tagjait találták meg. Az esetről azonnal jelentést tettek a csendőrségnek, ahol rögtön megindult a nyo­mozás. A gyanú egy szerelmi történet nyomain indult meg. Csupár Illés és a község egy másik legénye ugyanazt a leányt szerették A két legény ezért régóta gyülölködö haragosa

Next