Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-06-01 / 123. szám

2 jSm­­füJirsExc. élénk gazd­acso­portok. Ez a nap a kisgaz­dáké. Reggel kilenc óra van, a kisgazda képviselők már kint sétálnak. Egy párt­gazda Nagyatádi Szabó István cso­mi­nisztert veszi körül élénk politikai terefere közben. Egy rikkancs az Új Barázda szí­nes plakátját hozza, amelyre kisgazda van festve. Nagyatádi csoportjából jókedvűen mutatnak rá, látszik, találgatják, kire ha­sonlít. Feketeruhás urak sejtnek a város­háza felé, nagyon komoly esemény készül, s amely lehet, hogy a nap politikumára dön­tő lesz. Dvorcsák Győző lelkes hívei cso­portosulnak, hogy a kisgazdaminiszterek­től a Dvorcsák megválasztásához fűződő egyetemes érdek respektálását s a kisgaz­dajelöltek visszalépését kérjék. A város értelmiségének, iparos, keres­kedő társadalmának színe-javából mintegy hétszázan küldöttségben jelennek meg a vármegyeházán tartózkodó miniszterek előtt. A népes küldöttség, melyet Geduly Henrik ág. ev. püspök vezet, hosszú ideig eredménytelenül várja Nagyatádi Szabó minisztert, végre is Rubinek Gyula maga fogadja őket. A küldöttséget Geduly Henrik püspök bemutatja Rubineknek, majd Prok Gyula lendületes beszédben fejti ki jövetelük cél­ját. A város népe a szenvedések kálváriája talán megtisztultan emelkedik fel a haza­fiúi világnak abba a magasabb atmoszfé­rájába, ahol az egyén megszűnt cél lenni s minden a haza szent fogalmában olvad össze. E pillanatban nem akarunk párt­tusákban résztvenni, egyetemes nagy gon­dolat a politikai és területi integritás gon­dolata vezet elhatározásainkban . Dvor­csák Győzőnek a parlamentbe küldése, amint azt Apponyi is habozás nélkül ki­jelentette, eminens magyar érdek. Kéri a minisztert, tegye lehetővé, hogy Dvorcsák Győzőt minden párttusa mellőzésével, egy­hangúlag küldhessük a parlamentbe. Rubinek Gyul­a válaszában rámutatott ar­ra, hogy elégtétellel, megbocsájtással látjuk hogy azok is, akik az antant országokban adott információikkal ártottak nekünk, jóvá akarják tévedéseket tenni. A tótság köréből a magyar állameszmének sok áru­lója akadt, de ma a tótok azok, aki leg­fényesebb tanújelét adják hazafiságuknak­. A maga részéről helyesli Apponyi állás­pontját a Dvorcsák kérdésben és szívesen deferál neki. Azonban nem csak rajta mú­lik ez a kérdés, hanem inkább Nagyatádi Szabó Istvánon, akinek itt régi pártja és jelöltje van: Paulusz Márton. Azt taná­­­csoljanak kopogtassanak nála, ő megteszi magáét. A küldöttség lelkesen megéljenezte Ru­bineket végeredményben deferáló állás­pontért. Nagyatádi Szabóra azonban hasz­talan vártak, mert ő ezalatt már a Ko­rona erkélyén helyezkedett el, hogy, a né­hány ezerre menő népgyűlés előtt szót emeljen jelöltjéért, Paulusz Mártonért. A népgyűlés: Nagyatádi Szabó beszéde A népgyűlés első szónoka a kisgazdák rajongva szeretett vezére: Nagyatádi Sza­bó István. Rubinek miniszter ma nem be­szél, a szónoklatok hosszú során át bere­kedt. i j«*j Í^H Nem kiván részletes programmot ad­ni a kisgazda törekvésekről. Röviden csak ennyit mond: amit a kisgazdák a háború előtt hirdettek, az egész vonalon beigazoló­dott. Meg akarták változtatni az ország­gyűlés képét, mert az nem volt népparla­ment. Nem sikerült s jött a háború, jöt­tek a forradalmak. Jött a másik szélsőség .Bebizonyosodott, rossz volt a régi rend­szer s­ az új célok sem voltak megfelelők. Most itt állanak egyenes becsületességgel a kisgazdák, hogy a középúton vigyék a nemzetet. Népparl­amentet teremtettek. Nem igaz a parasztdiktatúra meséje; a kis­gazdaképviselők kétharmad része az in­tellektuális pályákról került ki. Van ott iparos, kereskedő, vasutas, mérnök, pap, tanár. Szent meggyőződése, hogy a kisgaz­dák útja helyes s az ország felépítése csak az ő többségük utján lehetséges. Sokan kifogásolják, hogy a város válasszon kis­gazdát. Hát a falu nem választ a városi intelligenciából valót?? Nagyatádi beszédét éles közbeszólá­sok zavarják meg. Ügyesen védekezik és erélyesen jegyzi meg, hogy hol voltak a közbeszólók akkor, mikor Mayer állam­titkárt a szocialisták terrorizálták a pol­gári érdekek védelmében. Majd ismételt közbeszólásra szatirikusan kérdi, ez a ma­gasabb műveltség?? A szocialisták avval vádol­ták, hogy a papok és a grófok fizetett embere, ma a papok és grófok mondják, hogyy a szocialisták és zsidók megfizették. Vissza­pattan róla minden rágalom. Maga is szükségesnek tartja, hogy Dvorcsák Győző a parlamentbe kerüljön. A kisgaz­dapárt kész arra, hogy valamely csonka kerületet biztosítsa számára. Nyíregyhá­zán való megválasztásától azonban, ahol tót nyelvű lakosság van bizonyos külpo­litikai tekintetekből nem tartja megválasz­tását szerencsésnek. Itt a Dvorcsák pártiak zajos ellent­mondással kisérik beszédét, mire kéri őket, hogy a választásnál cselekedjenek szívek szerint, de itt hallgassák meg tü­relmesen. Aki a kisgazdapárt győzelmét akarja, úgy sem befolyásolhatja senki s ő a nyíregyházi kisgazdák lelkes összetartá­sát látva, bízik a győzelemben, hisz* ha egyesek zavarják is beszédét, látja, hogy a népgyűlés kilenctized része figyelem­mel és megértéssel hallgatja. Majd meleg szavakkal ajánlja a választók be a kisgazdapárt régi harcosát figyelme-Paulusz Mártont s összetartásra, munkás szere­tetre buzdit mindenkit, hogy a szent és sérthetetlen eszmekört jelző kisgazda zászlót, amint a Dunántúl tette, a Tiszán­túl is győzelemre vigye. A rendőrkapitány rendreuta­sítja a népgyűlést. Nagyatádi Szabót beszéde végeztével éljenezve ünneplik hívei. Ekkor Orosz István rendőrkapitány lép az erkélyre és erélyesen figyelmezteti az éles hangú köz­beszólókat a rend megbontásának esetle­ges súlyos következményeire. Aki közbe­szólásával a közrendet veszélyezteti, letar­tóztatja. Paulusz Márton beszél. Ezután a kisgazdák jelöltje Paulusz Márton szól harsányan a választókhoz. Mikor évtizedekkel ezelőtt kilépett az élet hajójára, nem volt egyebe, mint becsü­lete. Ezzel evezett ide, ahol azért van, mert kisgazda testvérei ezt igy parancsol­ják. Politikai programmja ez az egy szó: munka! Mindig munkás volt, az is ma­rad. Két dolgott tanult meg a szabad ter­mészet ölén: az égi tanító, a dalos pa­csirta Isten dicséretére, a nagy természet embertársainak szeretetére tanította. Ez­zel a szeretettel munkálkodik mindenkiért. Élete nyitott könyv, ismeri mindenki. Nem igér sokat, mert nem az a fontos, ki mit igér, hanem, hogy milyen a becsülete. Egyet azonban igér, hogy ha azt látja, hogy azon a helyen ahová állították, nem tud a hazának szolgálatot tenni, becsüle­tesen visszavonul. (Lelkes éljenzés.) Meskó Zoltán államtitkár beszéde. Meskó Zoltán államtitkár lép az er­kélyre a népgyűlés éljenzése közben. Ki­menti Rubinek minisztert, aki erősen meg­hűlt s ahelyett — mondja tréfásan — most ő ugrott be. Majd azt fejtegeti, hogy a kisgazdapárt éppen olyan keresztény párt, mint a másik. A rágalmazókkal szemben kellett felvennie címébe is a keresztény — keresztyén jelzőt. Az or­szágnak mindenek előtt kereszténynek kell lennie A kisgazdák első programpontja az integritás, melyet három szó fejez ki. Nem, nem, soha. Második a demokrácia. A keresztény nemzeti demokrácia, mely, minden becsületes és szorgalmas ember­nek érvényesülést biztosit legyen az kuny­hó vagy palota szülöttje. Nem a körhin­tások­ demokráciája, a dob-utca foghagy­más vagy lipótvárosi parfőmös demok­rácia ez, mely olyan messze van az igazi demokráciától, mint Makó Jeruzsálemtől. Mi nem ereszkedünk le a néphez, hanem a népet emeljük magunkhoz. A dolgos embernek jólétet biztosítunk, a vallásta­lan hazafiatlan, amerikázó, dorbézoló munkásnak azonban nincs közöttünk he­lye. Nem igaz, hogy a kisgazdapárt osz­tálypárt. Sokan vagyunk, más osztályból valók, de a néppel együtt érezők, érte dolgozók a kisgazdapártban. Jöjjenek a ta­nul­tak és álljanak a nép élére. Aztán Rubinek földbirtokreformját ismertette, mely nem saktábla földreform, mint Buza Barnáé, aki rendelettel akarta 8—10 hol­das táblákra darabolni az­­órszágot. Az érdemes kisgazda családok 10—15 holdját kell középbirtokká szaporitani s a cseléd­m­unkásnak is földet kell adni. A kisgazda pártnak a keresztény szociális érzék mu­tat helyes utat a reformok terén. Ők nem a vasárnapi keresztények, akik csak a töl­tött káposztáról s nem a templomba hivó harangról tudják meg, hogy vasárnap van. Nem ígérnek," mert aki ígér s nem tartja meg elégedetlenné teszi józan népünket A kisgazdapárt az ország erőssége, táborá­ban azok vannak, akik a háború ércfalait alkották. Megmondja nyiltan,­ többségre s az ország vezetésére törekszenek, hogy fel­építsék az uj, a keresztény Magyarorszá­got. A keresztény irányzatról kijelenti, hogy azt sokan, bár jóhiszeműen, félre­magyarázzák. Nem zsidóüldözést jelent, hanem keresztény gazdasági és kereske­delmi élet megszervezését. Neveljük fiain­kat iparosnak­ és kereskedőnek. Végül ma­ró gúnnyal szólt a régi képviselőjelölt kor­fesfogásairól s mint­ belügyi államtitkár kérte a hatóságokat a pártatlan, tiszta vá­lasztás biztosítására. (Éljenzés.) Egy dunántúli kisgazda képviselő. Most Bodor György paksi képviselő, napbarnitotta földmivelő szól lelkes buz­dítással gazdatestvéreihez. A Tiszántúl ta­nuljon a Dunántultól lelkesedést. Ő ki­csi polgára a hazának, de mikor beszámo­lójára hazautazott, herceg is megirigyel­hetné azt a ragaszkodást, amivel fogadták nem nézték, mi a származása. Hívja tisztviselők azt is, jöjjenek a nép közé, a a nép szeretetébe. A kisgazdák igenis gon­doskodnak a tisztviselőkről s az 1000 ko­ronás gabonaárak nem igazak, mert ők a tisztviselőknek és munkásoknak olcsó ga­bonát biztosítanak. A kisgazdákkal szem­ben mutatott idegenkedés jogosulatlan. Sokan gúnyolják a földmunkás­nőt, ha jó arra, hogy termeljen, képvise­­lelmet adjon, adót fizessen, lövészárokban szen­vedjen, arra is legyen jó, hogy a maga ér­dekeit képviselje. Szomorú időben vették át a kisgazdák a független Magyarország kiépítését siessünk támogatásukra. Ő a királyság őszinte h­íve, de több Habsbur­got nem akar, Szent István koronáját nem­zeti király képviselje. [Mikor egy közbeszóló azt kérdi, hogy, mi lesz a munkanélküliekkel, azt vála­szolja, nem kell várni a munkaalkalomra, hanem keresni kell azt, munka mindig akad. Ö napszámos korában maga ajánl­kozott, ha nem volt munka. Végül lelkes szavakkal méltatja Paulusz Mártont. Nem a szártarást, hanem a becsületessé­get és kötelesség­tudást kell nézni a kép­viselőválasztásnál. A közebéd: A népgyűlés Lovas Kovács András zá­rószavaival végett ért és kezdetét vette a közebéd, amelyen Nagyatádi Szabó mi­niszter és Mayer államtitkár már nem vet­tek részt,­ mert ők több képviselő kísé­retében Fehérgyarmatra utaztak. Megjött azonban Kovács I. István államtitkár, aki kíséretével Hajdúböszörményen, Had­házon, Tiszalökön, Új­fehér­tón, Büdszent­mihályon volt. Azt az általános lelkese­dést keltő hírt hozták, hogy Büdszentmi­hályon pártközi megegyezéssel Bethlen István grófot jelölték egyhangúan. Jelöltek visszalépése: Az ebéden toasztok nem hangzottak el, de felszólaltak Liptófalvy István és Tas János jelöltek, akik kijelentették, hogy, a kisgazdapárt győzelme érdekében vis­­szal­épnek a jelöltségtől és Paulusz Már­tont fogják támogatni. A jelentést lelkes éljennel vették tudomásul. szerint Kulin Sándor dr. is Értesülésünk visszalépett ugy, hogy most Paulusz a kisgazdapárt egyedüli jelöltje. Apponyi távirata. Tegnap Apponyi gróf táviratott kül­dött Geduly püspökhöz, amelyben kije­lenti, hogy a Felvidék visszaszerzésének sikere érdekében szükségesnek tartja Dvorcsák Győző megválasztását. A­ távirat nagy lelkesedést keltett Dvorcsák híveiben Még a paksi képviselő beszéde közben fel­vonták a városház elé azt a hatalmas transparenset, melynek piros-fehér-zöld lámpás ragyogó belükkel hirdetik: Éljen Dvorcsák Győzői 8 lóerejű kitűnő karban levő cséplőgarnitúra elevátorral és fűrésszel eladó Szakoly­ Sándornál, Szakolyban. %s

Next