Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-09-17 / 212. szám

Lítelitis csonkamagyarorszi­ spilin faszaggyárában Hogyan Mihály nyíregyházi ács­mester találmánya Nyíregyháza, szep. 16. (Saját tudósítónktól." A találékonyságnak, a minden elnyoma­tásból eruptív energiával kitörő magyar ötletes­ségnek kitűnő példája áll előttünk. A magyar crpészipar az utóbbi időkben válságos helyzetbe került. A faszeg, a cipőkészítés ezen nélkülöz­hetetlen kelléke, eltűnt a piacról. Azaz, hogy silány cseh portékával kénytelenek cipészeink beérni, amely drágasága mellett majdnem haszna­vehetetlen. A cipészek panasza kedélyes bo­rozgatás közben (hogy rossz szójátékkal éljünk) „szöget ütött"” Hogyan Mihály nyíregyházi ács­mester fejébe, s miután az építőipar teljes pangása miatt már hosszabb idő óta sikertele­nül keresett magának megfelelő elhelyezkedést, elhatározta magát, hogy a­­ szeggyártással fog­megpróbálkozni. Miután az általunk egyébként nagyrabe­csült technológiai múzeum vezetősége a hozzá­intézett levélbeli megkeresésre még arra sem tudott válaszolni, hogy a faszeggyártáshoz szük­séges gépek melyik külföldi gyárban szerezhe­tők be, a mi mogyanunk hozzálátott a szük­séges gépek megszerkesztéséhez. Hónapokig tartó kísérletezés után végre sikerült több olyan gépet konstruálnia, amelyekkel a legkitűnőbb külföldi produkciókkal is vetekedő, elsőrangú minőségű taszeget képes gyorsan előállítani. A bámulatos precizitással működő gépeket, ame­lyek részben motorikus, részben kézierőre van­nak berendezve, alkalmunk volt üzemben meg­tekinteni, s úgy azok működéséről, mint az előállított szegek minőségéről a legteljesebb elismerés hangján írhatunk. Az üzem még kisméretű, mert alig két hónapja jutott Hogyan Mihály abba a kellemes helyzetbe, hogy hosszas és fárasztó kísérlete­zéseinek gyümölcsét végre teljességben élvez­heti, de minden remény megvan rá, hogy most már, amikor a biztos anyagi siker a maga kétszer kettős egyszerűségének csalogató re­ménységével kínálkozik, akadni fog tőke, mely rendelkezésére áll a zseniális ácsmesternek. Azt mondanunk se kell, hogy a kísérle­tezés ideje alatt a saját kis vagyonkájára volt utalva Hogyan Mihály, távol minden részvéttől és anyagi segítségtől, sőt amikor már odáig jutott, hogy iparigazolványt kért az üzeme folytatására, széles látókörű azaz egyezer korona illetéket hatóságunk 1000, sózott Hogyan Mihály nyakába ahelyett, hogy felismerve ezen találmánynak óriási horderejét, minden erejével azon lett volna, hogy a feltalálónak lehetőleg minden akadályt elhárítson útjából. Ehhez nem kell egyéb kommentár. Mert Hogyan Mihály faszeggyára egyetlen Csonka-Magyarországon. Ha sikerül neki kis üzemét megfelelő méretű iparteleppé kibővíteni, akkor egyszer s mindenkorra kixártuk a külföldi faszegtermékeket, mert a 90 koronás silány cseh portéka helyett, minden cipésziparos szí­vesebben vásárolja az 50 koronás kitűnő Hogyan szeget. Amikor szemlénket befejezve szerencse­kivánatok között ráztuk meg ennek a derék embernek munkában edzett kemény kesét, magunk előtt derengett a jövő .Magyarország boldog reménysége. Mert ahogyan a sziklából is kisarjad a bozót és boldogan tárja leveleit a napfény felé, úgy a meg­csonkított Magyar­ország tönkjéből is ki fog majd pattanni a lüktető vérkeringés reményteljes zöld sarja. Ahol gondolkodnak tűzifáról Debrecen tanácsa égetően sürgős felada­tinak tekintette a lakosság fával való ellátását. A kereskedelmi tűzifa árát evenkint 2600­­-ban, ellenben a városi fa árait a következőképpen állapították meg. Az árak, pedig most felemelt árakról van szó, alacsonyabbak a nyíregyházi városi faáraknál. A hasáb fa ugyanis 1440, a dorongfs 1000, botfa 720, taskófa 840 k­ölen­kint. A város kiskereskedők utján 19,000 köb­méter aprózott fát fog kiadni utalvány ellené­ben mizsásakíat $0, 72, 60, és 70 koronáért. A város egyébként pontos számítások alapján tiszttésta a lakosság faigény«i­s ehhez képest intézkedett. Nagy mértékben nyugtalanítja vá­rosaik lakosságát, hogy a faellátás terén nem látunk semmi biztatot. A mult korában utalt ugyan ki a város egy egy méter tisztát, előbb 409, majd hirtelen 4M borb­ás árban, de ebből szegény ember nm igen vehetett Titokzatosan altflnt százezer korona Szombaton reggel egy ismert földbirtokos Nyírbátorból Debrecenbe utazott a Helyi Érdekű vasúton, innen Debrecenből akarta útját foly­tatni Budapest felé. Mikor a debreceni állomá­son kiszállt a vonatból, meglepve tapasztalta, hogy pénztárcája, melyben 100.000 korona készpénz volt, eltű­nt. Megfoghatatlan volt előtte, hogy miként és hol történhetett a lopás, mert a vonat egyik első osztályú kocsijában utazott, rajta kívül két úri­ember tartózkodott a Iliké­ben, kikről persze még feltételezni sem lehet, hogy idegen tárgyhoz nyúlnak. Ilyen formán igen rejtélyes az eset. A földbirtokos feljelen­tést tett, sőt magándetektíveket is megbízott pénztárcájának felkutatására. a Mánia Medici és Medikus Otthon A diáknyomor sokaknál megértésre talált. Számosan vannak, akik az első segélykiáltásra siettek leróni tartozásaikat. Társadalmi kötele­zettségüknek tettek eleget, azokkal szemben, akik télen fűtetlen, nyáron rossz levegőjű szo­bákban, silány koszt mellett tudomány szomja­san merülnek el tanulmányaikban , fiatal éle­tüket az emberiség haladásának, a lagasgfobb földi jó. Az egészség megóvásának és megvé­désének szentelik. Akinek hazánk egéségügyi fejlődése a szi­vén fekszik, az nemes elhatározásból adakozással már kifejezésre juttatta azt. fakadó De sajnos, igen sokan vannak, akik a kor­tünetként jelentkező közömbösség és nemtörő­dömség álláspontjára helyezkedve, nem érez­ték meg, hogy azok az éjszakai tanulásban megerőltetett, kenyeret kérő égő szemek min­denkire tekintenek ebben a Csonka országban, aki magyarnak vallja magát. Nem szemrehányás, aprehenzió, nehez­telés akar es lenni, csak egy sokakat fájdal­masan érintő tény leszögezése. Ez egyszer Sza­bolcsvármegye nem tett ki magáért. Mielőtt a nyíregyházi orvostanhallgatók, szivükben szorongó érzéssel és azon töprengve, hogy mit hozzanak fel mentségül, amikor piruló arccal és szorványosan aláírt gyűjtőivel fog­nak állani azok előtt, akik minden bizalmukat rájuk ruházva bocsátották őket útnak, távoznak szülővárosukból, megemlékezni kívánnak egy­nehány akciójukat pártoló nemes lélekről. Dr. Keresztes Árpád nyírbátori városorvos, levélben fordult szerkesztőségünkhöz és önmaga 208 kor.-t adományozva, gyűjtő ivet kért. Szóvá tette hogy az orvosoknak számos alkalom nyí­lik a gyűjtésre és célszerű lenne a vidéki orvo­sokat gyűjtő ivekkel ellátni. E levél fényes bi­zonyítéka annak a visszhangnak, amit akciónk egy nemes, hazafias és megértő szívben talált. Itt fejezi ki köszönetét a Menza Medica és Mó­kius Otthon vezetősége Dr. Keresztes Árpádnak és az általa felvetett eszmét illetékes fórum elé terjesztve reméli, hogy sikerülni fog a vi­déki orvosokat gyüjtőivükkel ellátni. Meg kell említenünk még Szm­olir Mihályt aki 10 métermázsa és Jakab­­ Józsefnt, aki egy fél métermázsa terményt gyűjtöttek, fáradságot nem ismerve, az ügyért lelkesedő buzgalommal. Fogadják a vezetőség hátas köszönetét. Bazaszöknek Szifjstsroszoki ül a m­­oil oni munkások Körülbelül két hónapja annak, hogy Né­metországból sok munkás vándorolt ki Szovjet­oroszországba. A minap ezek közül hetven né­met munkás és kézműves a Regina gőzösen visszaérkezett Sirínemindéba. Elmondták a füg­getlen szocialisták egyik vezérének, hogy áldo­zatai lettek egy kommunista kivándorlási iro­dának. Kijelentették, hogy végtelenül csalódtak a szovjetoroszorszá­gi helyiekben; alaposan ki­ábrándultak a boldogító bolsevizmus­­ téveszmé­jéből és határtalan az örömük, hogy más SMba­badultak. A kivándorlók ott risso nem járha­tott visízsa hazájába, mert a nélkilőzések ki­vs&patében megbetegedtek és mvm fed­he&tík újra. seaptopber 17 Hl Mafaangrás Hem a nyelve kitűnő maganugróit méltatom. Az ő rekordjuk csak hadd jöjjön. Ugy látom, sportvilágot élünk a versenypályán kivül is. Az árak bajnoki mérkőzésének mindnyáljan nézői vagyunk. Az árak ugranak valami sü­ket fanatizmussal és sok éves tréning óriási teljesítményével. Ezt abból az ünnepélyes alkalomból irom meg, hogy egyrészt ez az irás as árakról való elmélkedéseim századik leprése és hálásnak kell lennem egy olyan témával szemben, mely sohasem fogy el és aktualízisinak nem árt semmi. Másrészt bizo­nyos ünnepi érzés is késztet az írásra. Az ármagasugrás elismert bajnokai, a Cipők, (B. G. B) bámulatos eredményt értek el, kinolednek a 2000 K ás magasugráshoz, ami tekintve, hogy 20 K-nál kezdték, szép siker. A verseny állandóan nyitva, a lelkesedés óri­ási. Vannak egyesek, akik szerint ez az egy­oldalú sport beteges tünet és sajátságos rendeltetéssel zsűrit küldenek ki (Árv. Bm.) a maximális magasság megállapítására. A zsstri azonban maga is szent ihlettel látja ezt a sport fanatizmust és örömmel emeli magasabbra az ugrómércét. Igy a legrosszabb ugrók is (Es. E . L. E.) akiknek sem ré­gen 40 fiU. is sok volt, láttára teszik meg a 200 ma a zsűri szeme­t­­es ugrást. Hiába sportnemzet vagyunk. — Szabad­avármegye főispánja. A kormányzó ur őfőméltósága a m kir. belügyminiszter előterjesztésére dr. jármi és szolnoki Jármy Béla volt országgyű­lési képviselőt, Szabolcs vármegye főispán­jává kinevezte. Ezzel egyidejűleg köéli a hivatalos lap dr. Járney Béla kormány­biztosnak ezen tisztségétől való föl­men­tését. — Főispáni beiktatás. Debrecen város törvényhatósága szerdai rendes közgyűlésén iktatta be ünnepélyesen Dr. Huberth Ottó főis­pánt a városi főispáni székbe 1e alkalommal első ízben foglalta el Debrecenben a főispáni széket külön városi főispán. — A kemecsei választás új jelöltje A kemecsei választókerület eddigi jelöltjei mel­lett fellépett Orosz Tamás Vencsellői reformá­tus lelkész is független földmives és kisgazda­párti programmal. Komoly és tartalmas prog­rammbeszédét folyó hó 18-án tartotta Kótaj, Kemecse és Nyirbogdány községekben nagy­számú választó közönség előtt. — Gyászhír: Nagybányai és vásáros­naményi Lónyay Sándor, Beregvármegye árva­székének elnöke f. hó 12-én elhunyt. Temetése e he­ly­én nagy részvét mellett ment végbe. — Egy lépés a megértés felé. A mis­kolci máv. műhely munkásai legutóbbi kimond­ták, hogy a napi nyolc órai munkaidő helyett kilenc órát dolgoznak és ezt a kilencedik órát a haza oltárára áldozzák. És az: „Egy órát a hazának", mindenesetre fénysugár a reánk borult szomorú sötéts­égben, örömmel és biza­kodással tölt el benninket és megvan a remény arra, hogy ez a példa követésre fog találni egyebütt is. Így lehet csak remény arra, hogy hasunkat újra felépítsük. A Merénylet egy kommunista vezér ellen. Nagyszombatról értesülünk a követke­zőkről : Felezin, a hírhedt galgéci kommunista vezér Galgécról Nagyszombatra utazott. A vég­állomás előtt arra a szakaszra, amelyben Fal­cain ült, fegyvertüzet adtak. A golyó átfúrta a kocei ablakát és Felezán szomszédját a ftlén könnyen megsebesítette. Felezán sértetlen ma­radt. Az a vagyon, melyben ült, krétával volt megjelölve. A merénylő elmenekült. — A tanonciskolázás uj rendje. A kultuszminiszter rendelete értelmében a tanonc­iskolkban az eddig vasárnapon tartott órák hétköiznapra teendők és a tanórák délután hat órán tul ala terjedhetnek. A miniszter a be nem íratkozó vagy igazolatlanul mulasztó ta­noncok mesterei ellen szigorú bintető rendel­ksesMksí­ i«is. A tanoncoktatásra fordított idő bessáciit a tanonc munkaidejébe. A tanoncok­tatás S2«pt. - tól 1921. junius végéig tart. — Törvény az általános mankakőre-Inzeétaégril. A német birodalmi munkaügyi disiiBftérium törvényjavaslatot ütéseit as egész bordaipaura érvényes i­tatásos miatóakőielaaett­**ly atomi nélkül rissden IS -H5 év SS pmeawa töofjed.

Next