Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-08-07 / 179. szám

Wylpegyházai 1920. augusztus 7. * Szombat A mai nemzetgyűlés Budapest, aug. 6. (Saját tudósitónktól.) Rakovszky elnök tíz órakor nyitja meg a gyűlést. Bemutatja a Move-nak a léshez intézet átiratát, amely kéri nemzetgyű­annak tör­vénybe iktatását, hogy a nemzeti hadseregben sem tiszt sem legénység zsidó ne lehessen. Majd a tisztellátás kérdésének vitájára tér­tek át. Kerekes képviselő nem érti, hogy ke­rülhet egy métermázsa gabona szállítása 175 koronába ? Az ármegállapító bizottság szemére veti, hogy nem tölti be hivatását. Országos szerv felállítása volna szükséges az ipar és kereskedelem ellenőrzésére. Határozati javaslatot terjeszt be, melyben kéri, hogy a fejadag tizenkét kilogramra emel­tessék fel- A búza ötszáz korona legyen, de maximálják azonnal az iparcikkek árait. szegény nép száz koronért kapja meg a gabo­­­nát. A differenciát fizessék a hadimilliomosok és azok a gazdagok, akiknek évi jövedelmük a hatszázezer koronát meghaladja. Kerekes indít­ványához többen hozzászólnak helyeslően. Temesváry Imre rámutat a vidéki és fővárosi malmok készül megállapodására, mely egysé­ges irányárak közös megszabását célozza s így nagy nyereséget igyekszik biztosítani. Felszólít­ja a kormányt, hogy akadályozza meg ezt az alakulatot. Nagyatádi Szabó a fel­szólalókkal szemben a gazdák védelmére kél, akikkel szemben nem szabad tovább feszí­tenünk a húrt, mert egyszer csak kimondják a jelszót: Budapestnek semmit (Felkiáltások: ne Budapestnek, hanem az országnak szállít­sanak ) A román megszállás minden súlya a gazdára nehezedett s a gazdaközönség az el­múlt hat év alatt hetven milliót áldozott. A kisgazdák helyzete korántsem olyan rózsás, amilyennek hirdetik. A vita lapzártakor tart. A Tisza-gyilkosság mai tárgyalása Budapest, aug. 6. A Tisza-gyilkosság Saját tudósítónktól, mai tárgyalásán a tanuk kihallgatása vette kezdetét. Gróf Tisza Istvánné, Almássy Denise grófnő, Dömötör László, a volt ko­mornyik, a Roheim villa akkori női személyzete s a villa tulajdonosai, Roheim Samu és Géza vannak. Augusztus 1 ®-ére idézik be a polgári hatóságok őrizetében lévő Kéri Pált és Fényes Lászlót. Meg­dézik Pekár Gyulát és erre a napra kap beidézést Friedrich István is. Lukassichat 13-ára hívják meg tanúkihallgatásra. A tárgyalást fél tízkor nyitja meg Zoltán László ezredes, elnök. Első tanu gróf Tisza Istvánné lenne, de orvosi bizonyítványt mutat be, amely szerint már 1917. óta olyan súlyos idegbajban szenved, hogy a legcsekélyebb izgalom is végzetes következményekkel járna. A bíróság eltekint kihall­gatásától és Andrássy Denise grófnő kihallgatását rendeli el. Elmondja, hogy aznap délelőtt néhány ember ődöngött a Roheim villa környékén. Dömötör komornyik jelentette, hogy nyolc csendőr őrzi a házat. Mindezt elmondta Tisza grófnak, aki azonban már mindenről tudott, olvasta a reggeli lapokat. Kérte hagyja el a villát, menjen biztosabb helyre s egyik közeli kórházat, majd az Erzsébet nőiskolát nevezte meg. Majd kérte, hogy nevezzen meg ő valakit, közelbe lakó ismerősei közül. Tisza gróf az mondta,­ hogy ezt a veszedelmet nem viszi senki házába. Ekkor a soffőr jött és jelentette, hogy ki se me­hetnének, mert katonák zárták el az utcákat. Konrád Péter házmestert, aki indulóban volt a házból, Tisza gróf megkérte, hogy két levelét vigye magával. Az egyik Lukassich, a másik gróf Hadik címére szólt. Az elsőben azt írta, hogy hívják, bármikor is kész­séggel áll sokat szenvedett nemzete segítségére. Konrád a leveleket tárcájába akarta tenni. Tisza figyelmeztette, hogy kérdőre fogják vonni, hiszen az ő házából megy ki, tegye inkább az inge alá. Bármit szívesen megteszek a méltóságos ur­nák — mondta. Ekkor Sándor János volt belügy­miniszter jött be. Gyalog érkezett, nagyon izgatott volt. Ott léte alatt nagy lármát hallottak. Több ka­tona nyomult a villába. Ők eléjük mentek. A sza­lonba egy hosszú esőköpenyes alak lépett be. A köpenyeg alatt uniformis lehetett. Nervozus, ittas hangon dadogva mondta: — Pár szót szeretnék négyszemközt beszélni a kegyelmes úrral. Tiszánál revolver volt. Még reggel mondta, hogy meg van töltve s ha látja, hogy segítségére lesz, lőni fog vele. Rá is szólt Gartnerre, — mert ő volt köpe­nyes alak — gondolja meg mit tesz, mert ha re­volverhez kell nyúlnia, nem fog hibázni. Nem akarom én bántani a kegyelmes urat — mondotta — és beszélgetni kezdtek, de hogy mit, azt nem értette. Távozása után elmondta Tisza, hogy Gartner mit beszélt. Azt kérdezte, hogy nem rejtegeti e­l itt az ő üldözőjét, Huzlicska hadbírót. Mikor ezt Tisza elmondotta, hozzátette, hogy ebben a mesében nem hisz­ . Most aztán egy civil jött be a szobába, aki azt mondotta, hogy neki bizalmas összeköttetése van a telefonközponttal és elárulna egy-két jelszót. Mondott két nagyon hasonló kifeje­zést. Ezután nyolc-tíz perc múlva közeledő lövéseket hallottunk. Pár percre rá élesen csengettek. Dömö­tör komornyik sirva jön be s arra kéri Tiszát, hogy ugorjék ki az ablakon. Kik azok ? — kérdi Tisza. Nyolc katona — mondotta sirva Dömötör — halálra keresik a kegyelmes urat. Tisza ekkor megveregette a komornyik vállát és igy szólt hozzá : — köszönöm, hűséges voltál hozzám, áldjon meg az Isten, — Majd, mintegy magának igy szólt: — nem ugrom én soha, ahogyan éltem, ugy meg is halok. Dömötör kiment. Tisza gróf ki­tárta a belső szobába nyiló ajtót s a hall ajtajában négy katona állt sorban. Hárman lövésre készen tartották fegyverüket. Középen állt Dobó, jobbról egy 20—22 éves szőke, kékszemű fiatalember, bal­ról egy magas barna, akit nem ismert fel. Ez lehe­tett Pogány. A negyedik Sztanykovszky volt, aki hátul állt. — Mit akarnak, szólt hozzájuk Tisza. Egyszerre felelték, hogy őt keresik. Majd kérdezték tőle, mi van a kezében. — Az enyémben revolver, a tiétekben puska, válaszolt Tisza. — Tegye le szóltak. Habozott, majd végigjáratta szemét a katoná­kon s letette a revolvert. Ekkor Dobó egyenkint szólított fel bennünket, hogy távozzunk, mikor lát­ták, hogy nem megyünk, ránk szóltak, hogy álljunk félre legalább. Majd Tiszától azt kérdezték, hogy ki az oko­zója a háborúnak, a sok bajnak, vérnek ? Tisza azt válaszolta: — nem tudom, én nem. Dobó szólt ekkor : nyolc éves katona vagyok, négyszer sebesül­tem, feleségem hűtlen lett, ki tehet minderről ? Álljanak odébb ! — A fegyverek csöve emelkedett. — Ön az oka mindennek. — Most vissza­fizetünk — mondta tovább Dobó. — Ütött a végsí •ra. — Erre Tisza neki ugrott, én is oda léptem, s ebben a pillanatban eldördültek a fegyverek. Mondola : Hány lövés lehetett ? Andrássy grófnő : Négy-hat lövést hallottam, aztán eszméletem vesz­tettem." Mikor magamhoz tértem, már nem volt ott senki. Vallomása lapzártakor folyik. Ara­b korona XLI. évfolyam * 179. szám. A bojkott beszüntetése Budapest, aug. 6. Saját tudósítónktól. A szakszervezetek elnöksége hivatalos nyi­latkozatot adott ki, melyben kijelenti, hogy bár a magyarországi helyzet egyes részletkérdésben ma sem kielégítő, a bojkottot Magyarország ellen beszüntetik. Az Allgemeine Zeitung vezér­cikkben foglalkozik a bojkottal, amelyről meg­állapítja, hogy kudarccal végződött. A polgári lapok ujjongva fogadták a bojkott beszünteté­sének hírét. A mai tőzsde hírei Budapest, aug. 6. (Saját tudósítónktól.) Érkezett délután 2 órakor. Lej 428, márka 446, dollár 183, Napoleon 695, líra 1000, rubel 809, szokol 345. Kölcsönt kapak a kis­iparosok A kereskedelmi benjárt a­ormánynál kamara ismételten köz­aziránt, hogy az arra érdemes tisztességes, megbízható és törekvő kis-, közép- és kézműiparosok, ha arra rászo­rulnak, az állam részéről megfelelő anyagi tá­mogatásban részesíttessenek. Ebben az irányban jelentős lépést jelent a Kereskedelemügyi Minister a kamarákhoz in­tézett leirata, mely arról értesít, hogy a pénz­ügyminiszter az Iparosok Országos Központi Szövetkezetét (Budapest, V. Nádor­ utca 22.) felhatalmazta a kis-, közép és kézműiparosság részére, bizonyos feltételek betartása mellett előlegek nyújtására. A részletes feltételeket tartalmazó ide­vonatkozó miniszteri leirat szerint a m. kir. pénzügyminiszter az Iparosok Országos Köz­ponti Szövetkezetét a kis-, közép- és kézmű­iparosság pénztári elismervényei ellenében csu­pán méltányos és sürgős esetekben előlegek nyújtására hatalmazta fel a következő feltételek mellett: 1. Az előlegek fedezetéül csupán azok a Pénztári Elismervények vehetők tekintetbe, amelyek a kölcsönt kérő kis-, közép- vagy kéz­műiparos nevére vannak kiállítva. 2. Az előlegek a Pénztári Elismervények névértékének 60%-ig terjedő, de 10,000 koro­nát meg nem haladó összeg erejéig folyósít­hatók. 3. Az előlegek csupán a) nyers­anyag, félgyártmány és munkabérek fedezetére legfel­jebb 6 havi visszafizetésre, b) gép és szer­számszerzésre illetve műhely helyreállítása cél­jából 3—5 évi visszafizetés mellett folyósít­hatók. 4. A legfeljebb 6 havi visszafizetésre adott előlegeknél fedezetként váltót, a hosszabb lejáratú előlegeknél pedig kötelezvényt állíthat ki az adós. 5. Az előlegek biztosítására a Pénztári Elismervényeken kívül egyéb biztosítékot az adóstól követelni nem szabad. 6. Az I. 0. K. Sz. az előleget a saját szak­ipari szövetkezeti és az Hitelszövetkezet kötelékébe Országos Központi tartozó gazdasági és ipari hitelszövetkezetek utján fogja folyó­sítani. 7. Az I. 0. K. Sz. a folyósított előlegek ellenében legfeljebb 6 százalék kamatot köve­telhet az adóstól­ 8. Az előlegek folyósításának előmozdí­tása céljából a magyar királyi központi állam­pénztár az I. 0. K. Sz. nak legfeljebb 3 millió­­­ig terjedhető előleget nyújt. A kölcsönről közelebbi felvilágosítást az ipartestület elnöksége ad.

Next