Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)
1920-09-26 / 220. szám
lyhagymaára, 1110. szeptember 26. 9 Vasárnap XLI. évfolyam * 220. szám: SZABOLCS VÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Eidfizetési éra'c hfc'gben : sgass évre 320 K, félévre 160 K, negyedévre 80 K, egy hónapra 30 K, vidéken : egész évre 323 K, félévre 160 K, negyedévre 80 K, egy hónapra 30 K. — Egyes szám ára 2 korona. Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ BMBinTMiTBal^M^iai^—MÉM Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI UT 01 SZÁM. Telefonszám 139. Postache^e 2955 ®. Kéziratokat nem adunk vissza. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen, A keresztyén sajtó — Reflexiók a lefolyt sajtóünnepély felett*) — A mult vasárnap elhangzott a Kossuthtéren Bangha páternek a beszéde a ker. sajtóról, amely beszédnek az emléke bizonyára sokáig ott fog zsongani a szivekben. Tagadhatlan, hogy Bangha páter kiváló szónok, aki ugy szónoki készségénél valamint képzettségénél, ötletességénél s élénk tárgykezelésénél fogva alkalmas arra, hogy nagy hatással beszéljem. A tárgy, amelyről szólott, kell, hogy minden komoly magyar embert további gondolkodásra s a dolog még nem eléggé tisztázott oldalainak is beható megvitatására sarkalja. Évtizedek mulasztásait kell itt pótolni s a magyar közéletbe egy olyan faktort beállítani, amely nemzetünket kivezesse a hínárból s tiszta erkölcsi alapon álló viruláshoz segítse. A sajtó is azonban, vagy amint ott mondódott: a ker. sajtó, még a legszebb berendezése mellett is csak ugy fog igazán áldásos munkát végezni, ha helyes síneken mozog s számol az országban élő összes kertek jogos igényeivel s nem kizárólag felekezecsak az egyik vagy a másik felekezet hatalmi tendenciáinak eszközévé szegődik, hanem képviseli a ker. igazságot, kileheli a ker. szellemet, annak hamisítatlan és részrehajthatatlan mivoltában s kicsinek- nagynak aztán ezzel az igazsággal mér. Én egy olyan ker. sajtót szeretnék látni Magyarországon, amelyet egyforma olvasna a kálvinista Debreczen, vagy a jókedvvel katholikus Eger, vagy a lutheránus Nyíregyháza, mivelhogy belőle mindenik a ker. szellemet érezné kisugárzani. Sajnos, idáig még nem értünk el. A Magyarországon „Keresztény" jelző alatt megjelent sajtótermékek túlnyomó része még mindig erősen felekezeti szó Ez nem jó! Nem jó azért, mivel hátráltatja a különféle felekezetű magyarok tömörülését. „Man bemerkt die Absicht und wird verstimtat." Nem jó azért sem, mert meghamisítja a keresztyén jelzőt. Új frontszakaszokat létesít azok között, akiknek pedig hivatásuk lenne egy egységes frontba tömörülniök a romboló szellem ellen. A dolognak közelebbi megvilágítása okából szabad legyen az ünnepélyről egy pár benyomásomat közölnöm. Érthetetlen előttem az, hogy a vasárnapi sajtóünnepélyhez, amely pedig kifejezetten a „keresztény" jelző jegyében indult meg, a rendező körök nem hívták meg a helyi ker. egyházak papjait s vezető embereit. Legalább mind nem. Hogy kell ezt érteni ? Úgy értsük-e, hogy valaki kizárólag csak magának sajátítja ki a keresztény jelzőt, amihez nincs joga ; vagy pedig úgy, hogy ama másik részét a kör. társadalomnak olyan kevésbe veszi, hogy nem is tartja érdemesnek vele törődni? Ez esetben azonban mit keres a plakátokon a sok, nem a bizalmi körhöz tartozó név, amelyeknek viselőitől meg sem kérdezték, hogy tudnak-e a dologról, vagy kívánnak-e róla tudni! Bocsánatot kérek, én olyan sajátos birtokának tekintem minden embernek a nevét, hogy azt híre tudta nélkül, meggyőződésem szerint, senkinek semmiféle célra sem szabad az illetőtől elrekvirálni. Ezeket csak azért jegyzem meg, hogy észrevegyék az illető rendezők, hogy nem épen szerencsés volt az eljárásuk az ünnepély rendezése, közül sőt állítom, hogy az illemtani formákon magát ez a túltevés sokaknál egyenesen visszatetszést váltott ki, ami pedig nem válik előnyére az ügynek s nem építi a felekezetközi barátságot. Engem különben más nyugtalanít. Nagyon nélkülözöm t. i. a ker. sajtóvállalatnál azt, hogy direkciójában protestáns vezérférfiak s írók nem foglalnak helyet, legalább nem olyan arányban, amint azt a prot. felekezetek jelentősége szinte természetessé tenné. Egyetlen egy prot. embert halottam említeni a sok lapok szerkesztői között, az is egyházi tekintély dolgában ma még jelentéktelen ; lutheránusról pedig egyáltalán nem tudok, hogy helyet foglalna a sok direktor és szerkesztő között, holott Magyarországon lutheránusok is laknak és a keresztyén jelző rájuk is vonatkozik. Értsük meg azonban egymást, Uraim ! Ne gondolja senki, hogy belőlem a felekezeti önteltség vagy felekezeti féltékenység beszél. Nem! Azok, akik engem közelről ismernek, talán elismerik, hogy én felekezetileg nem vagyok agresszív természetű s hogy én a jó viszonyt más egyházakkal s azok papjaival szívesen és őszintén ápolom. De az ügyre nézve tartom hátrányosnak, ha egyoldalú. Félő, hogy így nem fogja magát kinőhetni azzá a jótékony hatalommá, a minőnek a ker. sajtót látni szeretném. Hiányozni fog belőle a tisztánlátás, az elfogulatlanság, a kiegyenlítő s tömörítő szellem, amire pedig a hazai keresztyénségnek nagy szüksége volna. Ma annyifelé húzunk, ahányan vágyunk s nem is igen szeretjük egymást, mert nem értjük egymást ; múltunkban is sok olyan dolog van, ami összemelegedésünket hátráltatja. Ezt szeretném én kiküszöbölve látni a jövőben a sajtó terén is, mint amely egy szebb s barátságosabb jövőt lesz hivatva előkészíteni, ami — nézetem szerint — csak úgy válik lehetségessé, ha mindjárt ott a forrásnál, ahol a közszellemet formáló eszmék forrnak, kiegyenlítődnek s egyensúlyba hozódnak a felfogások. Mert azzal, Uraim, hogy egyesek a zsidóságra ráteregetik a vizes lepedőt s egyes hibáikat kipéczézve olyanokért is őket okolják, amiknek a mi nemtörődésünk, pátópálur féle politikánk s különösen örökös pártoskodásunk az oka, azzal Magyarország megváltását nem fogjuk kieszközölni. Ez mind csak negatívum. Mi, ker. papok, akik lélekben sokszor elzarándokolunk ahoz a golgotai kereszthez, mi tudhatjuk, hogy a megváltáshoz szeretet kell és véráldozat, egyszer a harctéren hősiesen ontva, másszor a homlokról legyöngyöző verejték alakjában. Az elsőn talán túl vagyunk már, most a másodikra vár a sor. A szeretet szellemét azonban elsősorban magunk között kell foganatosítanunk, annál is inkább, mivel a verejtékes munka annál jobban biztat sikerrel, minél több segítő kéz támogatja, vagyis ez esetben az összes hazai kör. felekezetek kezet fognak a sajtó terén is egymással. Ki kell irtani a felekezetközi életből a gyanakvás, bizalmatlanság szellemét, amely, hiába, minden életmegnyilvánulásunkban ott kisért. Ehez pedig csak az előzékeny, szeretetteljes, senkit le nem kicsinylő s mindenkinek jussát tisztelő igaszságos elbánás vezethet. A ker. sajtó jótékony hatalom lehet Magyarország újjáépítésében, de csak az igazi ker. szellemű sajtó. Nem az a sajtó, amely csak bizonyos hangokat hall meg és Cs&k bizonyos körök érdekeinek a szószólója, mert az ilyen sajtó csak növelné a már is túlontúl nagy babiloni zűrzavart s ellenállást provokál. Mi protestánsok, Magyarországon, megtanultunk már kétkedni, mivelhogy nagyon sokszor adtak nekünk okot erre. Mi a kultúrának épen olyan zászlóvivői voltunk itten, mint akárki más; mi a haza oltárára a hazafiúi lelkesedésnek épen olyan tiszta aranyát vittük mindig áldozatul, mint akárki más; mi, a gúnyosan tótoknak nevezett lutheránusok adtunk olyan hazafiakat a hazának, mint akárki más, sőt nem egyszer saját egyházi érdekeink rovására is sorsíroztuk a magyarosítást, de azért nem volt fül, amely felfogja az osztóigazság után való kiáltásunkat, amely érvényesülni segítette volna nem volt kéz, törvényekben 13 biztosított jogainkat. Sőt még ma is, a sokat hangoztatott ker. kurzus idején, akár meggebedhettünk volna kenyörtelen papjainkkal, kirablott intézményeinkkel s rommá lőtt templomainkkal, ha az amerikai lutheránusok nem sietnek segítségünkre! Ne csodálkozzék azért senki, ha mi bizonyos tekintetben érzékenyek vagyunk s néha kétkedés fog el bennünket még az iránt a jelző iránt is, amely nekünk szintén felette drága. Azért hangsúlyozom, hogy ha kel. sajtó, akkor igazán kel is legyen s ne játszó csupán a szavakkal, ne képviselje a végszellemet, sőt a mini kurzusban lévőt is igyekezzék megtölteni krisztusi tartalommal. Még egyet, szintén jóakaratú figyelmeztetésül. Kellemetlenül érintett a legutolsó felszólaló úrnak az a kijelentése, mely szerint, akik az ott elősorolt lapokat nem olvassák, azokat ő majd feketelistára szedi és... Micsoda uj terrorisjta akar ez lenni ! Én nekem pl. a „Szózat" a beidzsurnálom, bár olvasok más lapokat is, amely tudvalevően szintén ker. sajtótermék, jólehet javarészben prot. • irók irnak bele, mi lesz hát az én szegény fejemmel?!... Vagyis inkább azt szeretném megkérdezni: miért van ez a lap kiközösítve a többiek sorából ? Ne új terror módozatokon törjük a fejünket, hanem törjük inkább azon, miként lehetne a keresztyén hazafias szellem ápolására hivatott összes tényezők egymás megértését s együttműködését lehetővé tenni s olyan sajtótermékeket adni a magyar közönség kezébe, amelyeknek soraiban igazán a tiszta, örök igazságot érzi lüktetni ! Paulik János ev. esperes-lelkész, egyházkerületi főjegyző, orsz. lelk.egyesül. elnök. .) A tiszteletreméltó helyről jött cikket közöljük mint közéleti jelenségeinknek minden tárgyilagos kritikáját, bár kijelentjük, hogy az itt kifejezésre jutó aggodalmat nem osztjuk s a keresztény sajtó ügyét optimistább lélekkel bizalommal figyeljük. Szerk. ( Az uj cseh-szlovák egyház érseke Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól.) Bécs. A Reichpost jelenti. Habermann cseh közoktatásügyi főnök kijelentette az újságíróknak, hogy a cseh minisztertanács publikálta az uj cseh szlovák egyházat, amelynek élére Kmetkó dr. érsekül van kiszemelve. Általános blokád Szovjetoroszország ellen Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól) London. A Dail Telegraph jelenti: A nagykövetek tanácsa elhatározta, hogy október 15-én megkezdi az általános blokádot Szovjetoroszország ellen, ha addig nem írja alá a békét. Ara 2 koron* Jön a botbüntetés Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól.) A budapesti törvényszék területére megszervezték az uzsorabiróságot, amelynek élére Radó István volt nagybecskereki terv, elnököt nevezték ki. A biróság átvette az árdrágitási pereket és első főtárgyalása október 4-én lesz. Ezen a napon áll be a botbüntetés korszaka Budapesten. A pesti férfi és női szabók beszüntetik a munkát Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól ) A pesti szabó iparosok és munkásaik között elmérgesedett a helyzet úgyannyira, hogy ha hétfőig nem sikerül megegyezésre jutniok, a szabóiparosok beszüntetik a munkát.