Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 147-223. szám)

1920-09-26 / 220. szám

lyh­agymaára, 1110. szeptember 26. 9 Vasárnap XLI. évfolyam * 220. szám: SZABOLCS VÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Eidfizetési éra'c­ hfc'gben : sgass évre 320 K, félévre 160 K, negyedévre 80 K, egy hónapra 30 K, vidéken : egész évre 323 K, félévre 160 K, negyedévre 80 K, egy hónapra 30 K. — Egyes szám ára 2 korona. Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ BMBinTMi­TBal^M^iai^—MÉM Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI­ UT 01 SZÁM. Telefon­szám 139. Postache^e 2955 ®. Kéziratokat nem adunk vissza. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen, A keresztyén sajtó — Reflexiók a lefolyt sajtóünnepély felett*) — A mult vasárnap elhangzott a Kossuth­téren Bangha páternek a beszéde a ker. sajtó­ról, amely beszédnek az emléke bizonyára so­káig ott fog zsongani a szivekben. Tagadhatlan, hog­y Bangha páter kiváló szónok, aki ugy szó­noki készségénél valamint képzettségénél, ötle­tességénél s élénk tárgykezelésénél fogva al­kalmas arra, hogy nagy hatással beszéljem. A tárgy, amelyről szólott, kell, hogy min­den komoly magyar­ embert további gondolko­dásra s a dolog még nem eléggé tisztázott ol­dalainak is beható megvitatására sarkalja. Év­tizedek mulasztásait kell itt pótolni s a magyar közéletbe egy olyan faktort beállítani, amely nemzetünket kivezesse a hínárból s tiszta erköl­csi alapon álló viruláshoz segítse.­­ A sajtó is azonban, vagy amint ott mon­dódott: a ker. sajtó, még a legszebb berende­zése mellett is csak ugy fog igazán áldásos munkát végezni, ha helyes síneken mozog s számol az országban élő összes ker­­tek jogos igényeivel s nem kizárólag felekeze­csak az egyik vagy a másik felekezet hatalmi tenden­ciáinak eszközévé szegődik, hanem képviseli a ker. igazságot, kileheli a ker. szellemet, annak hamisítatlan és részrehajthatatlan mivoltában s kicsinek- nagynak aztán ezzel az igazsággal mér. Én egy olyan ker. sajtót szeretnék látni Magyarországon, amelyet egyforma olvasna a kálvinista Debreczen, vagy a jókedvvel katho­likus Eger, vagy a lutheránus Nyíregyháza, mivelhogy belőle mindenik a ker. szellemet érezné kisugárzani. Sajnos, idáig még nem­­ értünk el. A Ma­gyarországon „Keresztény" jelző alatt megjelent sajtótermékek túlnyomó része m­ég mindig erő­sen felekezeti szó Ez nem jó! Nem jó azért, mivel hátráltatja a különféle felekezetű magya­rok tömörülését. „Man bemerkt die Absicht und wird verstimtat." Nem jó azért sem, mert meg­hamisítja a keresztyén jelzőt. Új frontszakaszo­kat létesít azok között, akiknek pedig hivatá­suk lenne egy egységes frontba tömörülniök a romboló szellem ellen. A dolognak közelebbi megvilágítása oká­ból szabad legyen az ünnepélyről egy pár benyo­másomat közölnöm. Érthetetlen előttem az, hogy a vasárnapi sajtóünnepélyhez, amely pedig kifejezetten a „keresztény" jelző jegyében indult meg, a ren­dező körök nem hívták meg a helyi ker. egy­házak papjait s vezető embereit. Legalább mind nem. Hogy kell ezt érteni ? Úgy értsük-e, hogy valaki kizárólag csak magának sajátítja ki a keresztény jelzőt, amihez nincs joga ; vagy pedig úgy, hogy ama másik részét a kör. társa­dalomnak olyan kevésbe veszi, hogy nem is tartja érdemesnek vele törődni? Ez esetben azonban mit keres a plakátokon a sok, nem a bizalmi körhöz tartozó név, a­melyeknek vise­lőitől meg sem kérdezték, hogy tudnak-e a do­logról, vagy kívánnak-e róla tudni! Bocsánatot kérek, én olyan sajátos birtokának tekintem minden embernek a nevét, hogy azt híre tudta nélkül, meggyőződésem szerint, senkinek semmi­féle célra sem szabad az illetőtől elrekvirálni. Ezeket csak azért jegyzem meg, hogy észrevegyék az illető rendezők, hogy nem épen szerencsés volt az eljárásuk az ünnepély ren­­­dezése, közül sőt állítom, hogy az illemtani for­mákon magát ez a túltevés sokaknál egyenesen visszatetszést váltott ki, ami pedig nem válik­­ előnyére az ügynek s nem építi a felekezet­­­közi barátságot. Engem különben más nyugtalanít. Nagyon nélkülözöm t. i. a ker. sajtóvállalatnál azt, hogy direkciójában protestáns vezérférfiak s írók nem foglalnak helyet, legalább nem olyan arányban, amint azt a prot. felekezetek jelen­tősége szinte természetessé tenné. Egyetlen egy prot. embert halottam említeni a sok lapok szerkesztői között, az is egyházi tekintély dol­gában ma még jelentéktelen ; lutheránusról pe­dig egyáltalán nem tudok, hogy helyet foglalna a sok direktor és szerkesztő között, holott Ma­gyarországon lutheránusok is laknak és a ke­resztyén jelző rájuk is vonatkozik. Értsük meg azonban egymást, Uraim ! Ne gondolja senki, hogy belőlem a felekezeti önteltség vagy felekezeti féltékenység beszél. Nem! Azok, akik engem­ közelről ismernek,­­ talán elismerik, hogy én felekezetileg nem va­gyok agresszív­ természetű s hogy én a jó vi­szonyt más egyházakkal s azok papjaival szí­vesen és őszintén ápolom. De az ügyre nézve tartom hátrányosnak, ha egyoldalú. Félő, hogy így nem fogja magát kinőhetni azzá a jótékony hatalommá, a minőnek a ker. sajtót látni sze­retném. Hiányozni fog belőle a tisztánlátás, az elfogulatlanság, a kiegyenlítő s tömörítő szel­lem, amire pe­dig a hazai keresztyénségnek nagy szüksége volna. Ma annyifelé húzunk, a­hányan vágyunk s nem is igen szeretjük egy­mást, mert nem értjük egymást ; múltunkban is sok olyan dolog van, ami összemelegedésünket hátráltatja. Ezt szeretném én kiküszöbölve látni a jövőben a sajtó terén is, mint amely egy szebb s barátságosabb jövőt lesz hivatva előkészíteni, ami — nézetem szerint — csak úgy válik le­hetségessé, ha mindjárt ott a forrásnál, ahol a közszellemet formáló eszmék forrnak, kiegyen­lítődnek s egyensúlyba hozódnak a felfogások. Mert azzal, Uraim, hogy egyesek a zsidó­ságra ráteregetik a vizes lepedőt s egyes hibáikat kipéczézve olyanokért is őket okolják, amiknek a mi nemtörődésünk, pátópálur féle politikánk s különösen örökös pártoskodásunk az oka, azzal Magyarország megváltását nem fogjuk kieszközölni. Ez mind csak negatívum. Mi, ker. papok, akik lélekben sokszor elzarán­dokolunk ahoz a golgotai kereszthez, mi tud­hatjuk, hogy a megváltáshoz szeretet kell és véráldozat, egyszer a harctéren hősiesen ontva, másszor a homlokról legyöngyöző verejték alakjában. Az elsőn talán túl vagyunk már, most a másodikra vár a sor. A szeretet szel­lemét azonban első­sorban magunk között kell foganatosítanunk, annál is inkább, mivel a verejtékes munka annál jobban biztat sikerrel, minél több segítő kéz támogatja, vagyis ez esetben az összes hazai kör. felekezetek kezet fognak a sajtó terén is egymással. Ki kell irtani a felekezetközi életből a gyanakvás, bizalmatlanság szellemét, amely, hiába, minden életmegnyilvánulásunkban ott kisért. Ehez pedig csak az előzékeny, szeretet­teljes, senkit le nem kicsinylő s mindenkinek jussát tisztelő igaszságos elbánás vezethet. A ker. sajtó jótékony hatalom lehet Magyarország újjáépítésében, de csak az igazi ker. szellemű sajtó. Nem az a sajtó, amely csak bizonyos hangokat hall meg és Cs&k bizo­nyos körök érdekeinek a szószólója, mert az ilyen sajtó csak növelné a már is túlontúl nagy babiloni zűrzavart s ellenállást provokál. Mi protestánsok, Magyarországon, meg­tanultunk már kétkedni, mivelhogy nagyon sok­szor adtak nekünk okot erre. Mi a kultúrának épen olyan zászlóvivői voltunk itten, mint akárki más; mi a haza oltárára a hazafiúi lel­kesedésnek épen olyan tiszta aranyát vittük mindig áldozatul, mint akárki más; mi, a gúnyosan tótoknak nevezett lutheránusok ad­tunk olyan hazafiakat a hazának, mint akárki más, sőt nem egyszer saját egyházi érdekeink rovására is sorsíroztuk a magyarosítást, de azért nem volt fül, amely felfogja az osztó­igazság után való kiáltásunkat, amely érvényesülni segítette volna nem volt kéz, törvények­ben 13 biztosított jogainkat. Sőt még ma is, a sokat hangoztatott ker. kurzus idején, akár meggebedhettünk volna kenyörtelen papjainkkal, kirablott intézményeinkkel s rommá lőtt temp­lomainkkal, ha az amerikai lutheránusok nem sietnek segítségünkre! Ne csodálkozzék azért senki, ha mi bizonyos tekintetben érzékenyek vagyunk s néha kétkedés fog el bennünket még az iránt a jelző iránt is, amely nekünk szintén felette drága. Azért hangsúlyozom, hogy ha kel. sajtó, akkor igazán kel­ is legyen s ne játszó csu­pán a szavakkal, ne képviselje­ a végszelle­met, sőt a mini kurzusban lévőt is igyekezzék megtölteni krisztusi tartalommal. Még egyet, szintén jóakaratú figyelmezte­tésül. Kellemetlenül érintett a legutolsó felszó­laló úrnak az a kijelentése, mely szerint, akik az ott elősorolt lapokat nem olvassák, azokat ő majd fekete­listára szedi és... Micsoda uj terrorisjta akar ez lenni ! Én nekem pl. a „Szózat" a beidzsurnálom, bár olvasok más lapokat is, amely tudvalevően szintén ker. sajtótermék, jólehet javarészben prot. • irók irnak bele, mi lesz hát az én szegény fejemmel?!... Vagyis inkább azt szeretném megkérdezni: miért van ez a lap kiközösítve a többiek sorából ? Ne új terror­ módozatokon törjük a fe­jünket, hanem törjük inkább azon, miként lehetne a keresztyén hazafias szellem ápolására hivatott összes tényezők egymás megértését s együttműködését lehetővé tenni s olyan sajtó­termékeket adni a magyar közönség kezébe, amelyeknek soraiban igazán a tiszta, örök igazságot érzi lüktetni ! Paulik János ev. esperes-lelkész, egyházkerületi főjegyző, orsz. lelk.­egyesül. elnök. .) A tiszteletreméltó helyről jött cikket közöljük mint közéleti jelenségeinknek minden tárgyilagos kritiká­ját, bár kijelentjük, hogy az itt kifejezésre jutó aggodal­mat nem osztjuk s a keresztény sajtó ügyét optimistább lélekkel bizalommal figyeljük. Szerk. ( Az uj­ cseh-szlovák egyház érseke Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól.) Bécs. A Reichpost jelenti. Habermann cseh közoktatásügyi főnök kijelentette az újság­íróknak, hogy a cseh miniszter­tanács publi­kálta az uj cseh szlovák egyházat, amelynek élére Kmetkó dr. érsekül van kiszemelve. Általános blokád Szovjetorosz­ország ellen Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól) London. A Dail Telegraph jelenti: A nagykövetek tanácsa elhatározta, hogy október 15-én megkezdi az általános blokádot Szovjet­oroszország ellen, ha addig nem írja alá a békét. Ara 2 koron* Jön a botbüntetés Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól.) A budapesti törvényszék területére meg­szervezték az uzsorabiróságot, amelynek élére Radó István volt nagybecskereki terv, elnököt nevezték ki. A biróság átvette az árdrágitási pereket és első főtárgyalása október 4-én lesz. Ezen a napon áll be a botbüntetés korszaka Budapesten. A pesti férfi és női szabók beszüntetik a munkát Budapest, szept. 25. (Saját tudósitónktól ) A pesti szabó iparosok és munkásaik között elmérgesedett a helyzet úgyannyira, hogy ha hétfőig nem sikerül megegyezésre jutniok, a szabóiparosok beszüntetik a munkát.

Next