Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)
1920-10-19 / 239. szám
Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen, Nyíregyháza, október 18. Ratifikálás. Megint egy idegen szó, uj felhő a feketeségben, uj szomorúság a bánatos magyar lelkeken. Azt jelenti, hogy most már maga a nemzet, a nemzet képviselete modja ki az igent. Azt, hogy megraboltatásunk, törvényesen elismert leamputálásunk valóság. Olyan ez, mint mikor Hasirbatett Megváltó temetésén odahengeriték a sziklát sí sir szája elé. Megnyugtatására a poroszlóknak, • hogy a keresztre feszítettől nincs többé mit tartaniok. A ratifikálás utolsó etappja a mi golgothai utunknak. Ez a sziklagördités a trianoni girra. Mint mikor viharban felzúg az erdő, a ratifikálás iszonyú kényszerűségére még egyszer feljajdul az igazak szive, akiknek számára ma sincs más kérdés, mint ennek a keresztre feszített ezeréves országnak iszonyú tragédiája. Ez a mély feljajdulás azonban nem a kétségbeesésé. A olyan, mint a sziklahengerítés ratifikálás ama sírnak számára, de azt a sziklát harmadnapra félregörditve találták s az ott őrködő ifjú nyugodtan adta tudtára az ijedt embereknek. Akit ti kerestek, hát / Minden az nincsen itt, fel tám aszikra félre robbant még, amelyet eszmékre gördítettek és Trianonban is egy isteni eszmét akartak, sírba tenni: az ezer éves Magyarországot. Hát ha kell, ratifikáljanak: igazságban, mi hiszünk az isteni örök hiszünk Magyarország feltámadásában más helyi lapoknak, valamint a minisztérumtól nem engedélyezett folyóiratoknak, különböző és a tanítók pedagógiai továbbképzését alig szolgáló egyesületi közlönynek a könyvtári bevételek terhére való járatását megtiltom. Végül felhívom a gondnokságokat és iskolaszékeket, hogy az 1919—20. tanévi könyvtári jövedelemre vonatkozó számadásaikat, valamint az előző tanévekről szóló, netalán még hátralékos számadásokat is most már sürgősen, legkésőbb folyó évi október 10-ig szabályszerű úton és módon terjesszék be az illetékes helyre. Nyíregyháza, 1920. október 8 án. Benkő András kir. tanfelügyelő Valamennyi állami iskolai gondnokságnak és községi iskolaszéknek s ezen intézetek vezetőinek ! A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter ur 86011-920 Vlll a. szám alatt ke rendeletében ugy intézkedett, hogy a népiskolai könyvtári költségvetéseket 1920-21. tanévre nem kell elkészíteni, s a felvételi díjakat további intézkedésig gyümölcsözőleg kell kezelni A Könyvkiadók Alkalmi Egyesülete által az iskolák ifjúsági könyvtárak részére szállított könyvekért a részletfizetéseket eszközölni 1919. augusztus 1-től már nem kell, mert ebbeli tartozásokat a közoktatási tárca felszámolás útján kiegyenlítette. Megjegyzem, hogy nem állami iskolák által fent nevezett egyesülettől saját felelőségükre történt ily törlesztéses ifj. könyvtári megrendeléseket a felszámolás érintetlenül hagyta, ezek tehát még fennálló számláikat kiegyenlíteni tartoznak. Ugyanez áll az állami népiskolák és nem állami népiskolák által az Atheneumnál, vagy más könyvkiadóknál résre megrendelt mindazon nagyobb részletfizeművekre, sorozatos munkákra (Lexikon, báró Eötvös J. összes művei stb.), melyek nem tartoznak az ifjúsági könyvtárakra megállapított típusok keretébe, hanem a tanítói könyvtárt illetik. Ezeketehát a megrendelő intézetnek kell kiegyenlítenie. A háború folyamán úgy az ifjúsági, mint a tanítói könyvtárak könyvanyagában nagy károk estek, továbbá az ifjúsági könyvtárakba tartozó művek egy része az állandó használat folytán foszlásnak indult, s mert a mai anyagok drágasága miatt ezen művek jelenleg nem is javíthatók, a sérült művek további pusztulásától akként óvandók meg, hogy a viszonyok jobbrafordultáig a használatból kivonandók. A törvény határozott rendelkezése értelmében a beiratási díjak a könyvtárak szervezésére és gyarapítására fordítandók, az ebbeli úgyis minimális jövedelem tehát mellékcélokra el nem költhető. Ez okból politikai napi és JtítMBBtoL 1910. október 19 Aki Pogány IÓ1331 agitáló kisségét Misitt Nyíregyháza, október 18 A Nyirvidék tudósítójától. A szerkesztőségben megtermett, szépszál magyar ember jelenik meg: Krusoczki János a neve, kishalmi urasági kocsis. Most jött meg öt éves, sok szenvedéssel átitatott szibériai fogságból. Szeretne egyet-mást elmondani ezer meg ezer magyar orosz rémségekről, testvérnek kálváriájáról, az Bíztatom, hogy beszéljen és egészséges magyarsággal, az orosz őrület mély megvetésével, áldott hazájának, viszontlátott otthonának forró szeretetével mondja el bus fogságának élményeit. Nem régen még ott állott kétezer társával a szentpétervári nagy téren, ahová a vörös hadsereg magyarországi vérebei, Kravazok, Kleinok, Groszok hajszolták, hogy ő a is meghallgassa a hazug bálványt: Pogány Józsefet. Hallotta hazáinak megátkozását, rémképeket az itthoniakról, de ha ott ellentmondásra moccannia sem lehetett, társaival együtt megvetéssel hallotta a hazug rágalmakat. Most itthon van és színről színre látja az otthont úgy, ahogyan orosz földön képzelte, szomorúan, de hitben, bizakodásban Ufaban Még 1915-ben Kolomeánál esett fogságba. Szénbányába került, nyolc hónapig dolgozott, mint a cár foglya napi husz ennivalóért. Aztán Ufába jutott, képekért, jófajta Agcsul Panovához, ehhez az atyai jóságú, tatár születésű, orosz családba házasodott báróhoz, akinek három éven át hű szolgája volt. A bárónak szép birtokán együtt dolgozott nyolc örménytörök és nyolc magyar fogolytársával, igazi jó módban, jó fizetésért. Agcsa birtokát tatár falvak környékezték s a tatár nép, mint atyját szerette a bőkezű földesurat Itt érte a Kerenszky forradalom, amely azonban Ufán csak kisebb zavargásban érvényesült. Az ő urának akkor semmi bántódása nem esett, úgy szerette és óvta a nép. Ezen a birtokon érte a vörös hadsereg és a cseh -fehér front harca is. Csehek vonultak át Ufán, de nemsokára visszaözönlött a fehér front s a vörösek közeledtek Ufa felé is. Ekkor magukkal vitték őt is a csehek. Szibéria Átjutott az Urálon, egy fegyverjavító műhely Szibériába került s vonatra osztották fehérorosz tisztek mellé. A mestervonat sokszor változtatta helyét a front szerint, mert mindig e mögött helyezkedett el kb. harminc versztnyire két főhadnagy és egy kapitány volt a parancsnoka, becéző szeretettel, fiók gyanánt szerették. 1919 decemberében a vörös hadsereg váratlanul bekerítette állomáshelyüket és a vörös kozákok szeme láttára lövették agyon szeretett parancsnokait. A vörös katonák tizenkét magyar társával szabadjára engedték. Kegyetlen hidegben gyalog indultak útnak és félig fagyott tagokkal róttak a végtelen szibériai síkságon száz és száz kilométert. Barabinszk Kajsz állomásnál érték el a vasutat. Csontig fázva, lázas betegen. A városban rettenetes nyomor, a kórházak • tífuszos betegekkel színültig telve. Egy lengyel vasutas családja nyújtott beteg testének pihenőt. Másfél hónapig feküdt itt betegen, majd leste az Omszk felé vezető vontokat, míg aztán egy bizalmat keltő, jobb szerelvényen Omszk felé indult. Omszk-Szentpétervár Ebben az időben, mint mindenki, aki nem volt a vörös hadsereg tagja, vagy agitátora, ő nyomorgott, a jellegzetes fekete szárított kenyéren, a „szobáris"on és nyers húson kívül semmit sem evett. Omszkban, hogy egy csomó rubelhez jusson, a hatalmas vashíd építésénél vállalt munkát. Innen Pétervárra indult egy kétezer főnyi magyar hadifogoly transzporttal. Szentpétervár az irtózatos nyomor , tanyája. Egy font vaj vagy szalonna 7000 rubel. A vörös hadsereg katonái és agitátorai a parasztoktól elrabolt élelmiszerekben dúslakodnak, a lakosság azonban abtfuszban hal meg. Szentpéterváron a magyar hadifoglyokat az osztrák magyar konzulátus épületébe viszik, itt történik az iratok rendezése. Mindenütt zsidó ellenőrök dolgoznak s a sorba állított foglyok arcát, kezét magyarországi zsidó bolsevikok vizsgálják meg. Jaj annak, akinek intelligens arca vagy jól ápolt keze van, az ott marad, mert tisztet sejtenek meg benne Horthy Magyarországának ellenségei Tiszteket nem engednek gyűlölködő haza. Itt találkozott Géressy György, zemplénmegyei, tolcsvai tanítóval, akivel együtt szolgált valamikor s akit, bár közkatona sorban szolgált, a vörös ellenőrök ott tartották. Titkon egy két szót váltott vele s megígérte, hogy üzenetet hoz itthon várakozó feleségének. A harmincöt éven aluliakat is különválasztják , újabban őket sem engedik haza. Mikor az iratokra vártak, értesítették őket, hogy Pogány József „testvér" fog ideérkezni s szava lesz hozzájuk. A konzuli hás előtt várták a hirhedt népnyitót, akit már az orosz fogságban a maga f érdeme szerint értékelnek. A fogságban lévők ugyanis nagyon jól értesülve vannak mindenről, ami itthon történt, mert a Németországból hazatérő orosz foglyoktól pontos értesítést szereznek az itthoni dolgokról. Jól ismerik a bolsevizmus szédítő pusztításait s az ellene forrongó néphangulatot, az intézkedései nyomán támadó gyilkos nyomort, a mindenütt ki kirobbanó ellenforradalmakat, hisz mindent azinről színte láttak. Nékik ugyan beszélhet Pogány József. Mégis meghallgatták , mert agitátorok ügyeltek reájuk. Ezek az agitátorok zsidófiuk, akik a karjukon viselik jelvényüket, a vörös csillagot. Lázasan készülődtek Pogány fogadtatására, aki automobilon jelent meg. Amikor beszólt, mézes-mázosan „Testvéreimnek" szólította őket. Azt mondta, hogy Magyarországból jött s tudja, hogyan vágynak haza a hadifoglyok. Pedig ha tudnák, mi van otthon, dehogy is akarnának hazamenni Itt aztán borzalmakat hazudozott Hajmáskérről és az ajánlotta, hogy egyesült erővel kellene hazamenni. Azt, hogy fegyvert kellene fogni, már ő se merte ajánlani. Beszéde végén Lenin és Trockijt meg a kommunizmust éljeneztette. Pogány beszédét úgy hallgatták, mint a hazugságot, amely ellen tiltva van szólni. Szentpétervárról Esztlandba utaztak. Az első észt városban felragyogott az arcuk : üzleteket láttak, kirakatokkal, valóságos szappannal, rizzsel és más hasonló jókkal, amiket Oroszországban semmi pénzért sem lehet megkapni. Esztlandban Norva kikötőben szálltak hajóra a a Balti tengeren jöttek Stettinbe, ahol zeneszóval, virággal fogadták őket. Mikor földre érkeztek, annak varázslatos pedig honi ereje egyszerre kitörölte emlékükből a fagyos szibériai mezők rémségeit és boldogan látták szinrőlszinre a megújult Magyarországot, az agitátorok hazugságainak eleven cáfolatát. — Heltai Jenő: Kis Meséskönyv. Pamapás kiállításban, Pólya Tibor rajzaival most jelent meg a kiváló humoristának Heltai Jenőnek új kötete, amelybe szatirikus írásait gyűjtötte össze a költő. A régi Ezópusmesék hangján kezdődik majd mindegyik Heltai-mese, valamennyinek fordulója, csattanója azonban már a hamisítatlan Heltai-humorral modern irányba csap át, hogy ezzel is kiélezze a groteszk komikumot. A Kis Meséskönyv ára 55 K. Kapható az Ujságboltban: — Béla, a buta. Ez a címe Kosztolányi Dezső uj novellakötetének, amely most jelent meg. Tíz Brilliáns elbeszélését gyűjtötte össze ebbe a kötetbe a költő, aki a prózának épúgy mestere, mint a versírásnak és novelláiban az élet hétköznapi, de azért nem közönséges dolgait mondja el meleg közvetlenséggel. Emberi gyarlóságokat rajzol mögé rejtőző nagyképűség nélkül, egyszerű figurákat ad, akiknek épen egyszerűségük ad groteszk külsőt. A szokatlanul jó papírra nyomott, csinos kötet ára 15 K.