Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-10-19 / 239. szám

Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen, Nyíregyháza, október 18. Ratifikálás. Megint egy idegen szó, uj felhő a feketeségben, uj szo­morúság a bánatos magyar lelke­ken. Azt jelenti, hogy most már maga a nemzet, a nemzet képvise­lete modja ki az­­ igent. Azt, hogy m­egra­b­olt­a­t­ásunk, törvényesen elismert leamputálá­sunk valóság. Olyan ez, mint mikor Ha­sirbatett Megváltó temetésén odahengeriték a sziklát sí sir szája elé. Megnyugtatására a poroszlóknak, • hogy a keresztre feszí­tettől nincs többé mit tartaniok. A ratifikálás utolsó etappja a mi gol­gothai utunknak. Ez a sziklagördi­tés a trianoni girra. Mint mikor vi­harban felzúg az erdő, a­ ratifikálás iszonyú kényszerűségére még egy­szer feljajdul az igazak szive, akik­nek számára ma sincs más kérdés, mint ennek a keresztre feszített ezeréves országnak iszonyú tragé­diája. Ez a mély feljajdulás azonban nem a kétségbeesésé. A olyan, mint a sziklahengerítés ratifikálás ama sírnak számára, de azt a sziklát har­madnapra félregörditve találták s az ott őrködő ifjú nyugodtan adta tudtára az ijedt embereknek. Akit ti kerestek, hát / Minden az nincsen itt, fel tám a­szikra félre robbant még, amelyet eszmékre gördítettek és Trianonban is egy isteni eszmét akartak, sírba tenni: az ezer éves Magyarországot. Hát ha kell, rati­fikáljanak: igazságban, mi hiszünk az isteni örök hiszünk Magyarország feltámadásában­ más helyi lapoknak, valamint a minisztérumtól nem engedélyezett folyóiratoknak, különböző és a tanítók pedagógiai továbbképzését alig szol­gáló egyesületi közlönynek a könyvtári bevéte­lek terhére való járatását megtiltom. Végül felhívom a gondnokságokat és is­kolaszékeket, hogy az 1919—20. tanévi könyv­tári jövedelemre vonatkozó számadásaikat, valamint az előző tanévekről szóló, netalán még hátralékos számadásokat is most már sür­gősen, legkésőbb folyó évi október 10-ig sza­bályszerű úton és módon terjesszék be az ille­tékes helyre. Nyíregyháza, 1920. október 8 án. Benkő András kir. tanfelügyelő Valamennyi állami iskolai gondnokságnak és községi iskolaszéknek s ezen intézetek vezetőinek ! A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisz­t­­er ur 86011-920­ Vlll­ a. szám alatt ke rendeletében ugy intézkedett, hogy a népisko­­lai könyvtári költségvetéseket 1920-21. tan­évre nem kell elkészíteni, s a felvételi díjakat további intézkedésig gyümölcsözőleg kell ke­zelni­ A Könyvkiadók Alkalmi Egyesülete által az iskolák ifjúsági könyvtárak részére szállított könyvekért a részletfizetéseket eszközölni 1919. augusztus 1-től már nem kell, mert ebbeli tar­tozásokat a közoktatási tárca felszámolás útján kiegyenlítette. Megjegyzem, hogy nem állami iskolák által fent nevezett egyesülettől saját felelősé­gükre történt ily törlesztéses ifj. könyvtári meg­rendeléseket a felszámolás érintetlenül hagyta, ezek tehát még fennálló számláikat­ kiegyenlí­teni tartoznak. Ugyanez áll az állami népisko­lák és nem állami népiskolák által az Athene­umnál, vagy más könyvkiadóknál résre megrendelt mindazon nagyobb részletfize­művekre, sorozatos munkákra (Lexikon, báró Eötvös J.­ összes művei stb.), melyek nem tartoznak az ifjúsági könyvtárakra megállapított típusok ke­retébe, hanem a tanítói könyvtárt illetik. Ezeket­ehát a megrendelő intézetnek kell kiegyenlí­tenie. A háború folyamán úgy az ifjúsági, mint a tanítói könyvtárak könyvanyagában nagy károk estek, továbbá az ifjúsági könyvtárakba tartozó művek egy része az állandó használat folytán foszlásnak indult, s mert a mai anya­gok drágasága miatt ezen művek jelenleg nem is javíthatók, a sérült művek további pusztulá­sától akként óvandók meg, hogy a viszonyok jobbrafordultáig a használatból kivonandók. A törvény határozott rendelkezése értel­mében a beiratási díjak a könyvtárak szerve­zésére és gyarapítására fordítandók, az ebbeli úgyis minimális jövedelem tehát mellékcélokra el nem költhető. Ez okból politikai napi és JtítMBBtoL 1910. október 19 Aki Pogány IÓ1331 agitáló kisségét Misitt Nyíregyháza, október 18 A Nyirvidék tudósítójától. A szerkesztőségben megtermett, szépszál magyar ember jelenik meg: Krusoczki János a neve, kishalmi urasági kocsis. Most jött meg öt éves, sok szenvedéssel átitatott szibériai fogságból. Szeretne egyet-mást elmondani ezer meg ezer magyar orosz rémségekről, testvérnek kálváriájáról, az Bíztatom, hogy beszéljen és egészséges magyarsággal, az orosz őrület mély megvetésé­vel, áldott hazájának, viszontlátott otthonának forró szeretetével mondja el bus fogságának élményeit. Nem régen még ott állott kétezer társával a szentpétervári nagy téren, ahová a vörös hadsereg magyarországi vérebei, Kravazok, Kleinok, Groszok hajszolták, hogy ő a is meghallgassa a hazug bálványt: Pogány Józsefet. Hallotta hazáinak megátkozását, rém­képeket az itthoniakról, de ha ott ellentmon­dásra moccannia sem lehetett, társaival együtt megvetéssel hallotta a hazug rágalmakat. Most itthon van és színről színre látja az otthont úgy, ahogyan orosz földön képzelte, szomorúan, de hitben, bizakodásban Ufaban Még 1915-ben Kolomeánál esett fogságba. Szénbányába került, nyolc hónapig dolgozott, mint a cár foglya napi husz ennivalóért. Aztán Ufába jutott, képekért, jófajta Agcsul Pano­vához, ehhez az atyai jóságú, tatár születésű, orosz családba házasodott báróhoz, akinek három éven át hű szolgája volt. A bárónak szép birtokán együtt dolgozott nyolc örmény­török és nyolc magyar fogoly­tár­sával, igazi jó módban, jó fizetésért. Agcsa birtokát tatár fal­vak környékezték s a tatár nép, mint atyját szerette a bőkezű földesurat Itt érte a Ke­renszky forradalom, amely azonban Ufán csak kisebb zavargásban érvényesült. Az ő urának akkor semmi bántódása nem esett, úgy szerette és óvta a nép. Ezen a birtokon érte a vörös hadsereg és a cseh -fehér front harca is. Csehek vonultak át Ufán, de nemsokára visszaözönlött a fehér front s a vörösek közeledtek Ufa felé is. Ekkor magukkal vitték őt is a csehek. Szibéria Átjutott az Urálon, egy fegyverjavító műhely Szibériába került s vonatra osztották fehér­orosz tisztek mellé. A mester­vonat sok­szor változtatta helyét a front szerint, mert mindig e mögött helyezkedett el kb. harminc versztnyire két főhadnagy és egy kapitány volt a parancsnoka, becéző szeretettel, fiók gyanánt szerették. 1919 decemberében a vörös hadsereg váratlanul bekerítette állomás­helyü­ket és a vörös kozákok szeme láttára lövették agyon szeretett parancsnokait. A vörös katonák tizenkét magyar társával szabadjára engedték. Kegyetlen hidegben gyalog indultak útnak és félig fagyott tagokkal róttak a végtelen szibé­riai síkságon száz és száz kilométert. Bara­binszk Kaj­sz állomásnál érték el a vasutat. Csontig fázva, lázas betegen. A városban rettenetes nyomor, a kórházak • tífuszos bete­gekkel színültig telve. Egy lengyel vasutas csa­ládja nyújtott beteg testének pihenőt. Másfél hónapig feküdt itt betegen, majd leste az Omszk felé vezető vontokat, míg aztán egy bizalmat keltő, jobb szerelvényen Omszk felé indult. Omszk-Szentpétervár Ebben az időben, mint mindenki, aki nem volt a vörös hadsereg tagja, vagy agitátora, ő nyomorgott, a jellegzetes fekete szárított ke­nyéren, a „szobáris"­on és nyers húson kívül semmit sem evett. Omszkban, hogy egy csomó rubelhez jusson, a hatalmas vashíd építésénél vállalt munkát. Innen Pétervárra indult egy kétezer főnyi magyar hadifogoly transzporttal. Szentpétervár az irtózatos nyomor , tanyája. Egy font vaj vagy szalonna 7000 rubel. A vörös hadsereg kato­nái és agitátorai a parasztoktól elrabolt élelmi­szerekben dúslakodnak, a lakosság azonban abt­fuszban hal meg. Szentpéterváron a magyar hadifoglyokat az osztrák magyar konzulátus épületébe viszik, itt történik az iratok rende­zése. Mindenütt zsidó ellenőrök dolgoznak s a sorba állított foglyok arcát, kezét magyaror­szági zsidó bolsevikok vizsgálják meg. Jaj an­nak, akinek intelligens arca vagy jól ápolt keze van, az ott marad, mert tisztet sejtenek meg benne Horthy Magyarországának ellenségei Tiszteket nem engednek gyűlölködő haza. Itt találkozott Géressy György, zemplénmegyei, tolcsvai tanítóval, akivel együtt szolgált vala­mikor s akit, bár közkatona sorban szolgált, a vörös ellenőrök ott tartották. Titkon egy két szót váltott vele s meg­ígérte, hogy üzenetet hoz itthon várakozó fele­ségének. A harmincöt éven aluliakat is külön­választják , újabban őket sem engedik haza. Mikor az iratokra vártak, értesítették őket, hogy Pogány József „testvér" fog ideérkezni s szava lesz hozzájuk. A konzuli há­s előtt várták­ a hirhedt népnyitót, akit már az orosz fogságban a maga f érdeme szerint értékelnek. A fogságban lévők ugyanis nagyon jól értesülve vannak minden­ről, ami itthon történt, mert a Németországból hazatérő orosz foglyoktól pontos értesítést sze­reznek az itthoni dolgokról. Jól ismerik a bolsevizmus szédítő pusztí­tásait s az ellene forrongó néphangulatot, az intézkedései nyomán támadó gyilkos nyomort, a mindenütt ki kirobbanó ellenforradalmakat, hisz mindent azinről­ színte láttak. Nékik ugyan beszélhet Pogány József. Mégis meghallgatták , mert agitátorok ügyeltek reájuk. Ezek az agitá­torok zsidófiuk, akik a karjukon viselik jelvé­nyüket, a vörös csillagot. Lázasan készülődtek Pogány fogadtatására, aki automobilon jelent meg. Amikor beszólt, mézes-mázosan „Testvé­reimnek" szólította őket. Azt mondta, hogy Magyarországból jött s tudja, hogyan vágynak haza a hadifoglyok. Pedig ha tudnák, mi van otthon, dehogy is akarnának hazamenni Itt aztán borzalmakat hazudozott Hajmáskérről és az ajánlotta, hogy egyesült erővel kellene haza­menni. Azt, hogy fegyvert kellene fogni, már ő se merte ajánlani. Beszéde végén Lenin és Trockijt meg a kommunizmust éljeneztette. Pogány beszédét úgy hallgatták, mint a hazug­ságot, amely ellen tiltva van szólni. Szentpétervárról Esztlandba utaztak. Az első észt városban felragyogott az arcuk : üzle­teket láttak, kirakatokkal, valóságos szappannal, rizzsel és más hasonló jókkal, amiket Orosz­országban semmi pénzért sem lehet megkapni. Esztlandban Norva kikötőben szálltak hajóra a a Balti tengeren jöttek Stettinbe, ahol zeneszó­val, virággal fogadták őket. Mikor földre érkeztek, annak varázslatos pedig honi ereje egy­szerre kitörölte emlékükből a fagyos szibériai mezők rémségeit és boldogan látták szinről­szinre a megújult Magyarországot, az agitáto­rok hazugságainak eleven cáfolatát. — Heltai Jenő: Kis Meséskönyv. Pama­­­­pás kiállításban, Pólya Tibor rajzaival most jelent meg a kiváló humoristának Heltai Jenő­nek új kötete, amelybe szatirikus írásait gyűj­tötte össze a költő. A régi Ezópusmesék hang­ján kezdődik majd mindegyik Heltai-mese, va­lamennyinek fordulója, csattanója azonban már a hamisítatlan Heltai-humorral modern irányba csap át, hogy ezzel is kiélezze a groteszk ko­mikumot.­ A Kis Meséskönyv ára 55 K. Kap­ható az Ujságboltban: — Béla, a buta. Ez a címe Kosztolányi Dezső uj novellakötetének, amely most jelent meg. Tíz Brilliáns elbeszélését gyűjtötte össze ebbe a kötetbe a költő, aki a prózának épúgy mestere, mint a versírásnak és novelláiban az élet hétköznapi, de azért nem közönséges dol­gait mondja el meleg közvetlenséggel. Emberi gyarlóságokat rajzol mögé rejtőző nagyképűség nélkül, egyszerű figurákat ad, akiknek épen egyszerűségük ad groteszk külsőt. A szokatla­nul jó papírra nyomott, csinos kötet ára 15 K.

Next