Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-11-26 / 271. szám

t I Nyíregyháza, 1920. novm­ber 26. • Péntek JELI. évfaiy«ü * 271. szám. Előfizetési árak: beH­ ben: 160 K, negyedéve 80 SZABOLCSVÁIW ® 0*E ÉS MVhRSOYKAZA HIVATALOS NAPH­AFUA Alapfctott* JÓSA BLÖK F.Kalia SE*i­FCE3«FIC» Dr. S. SSSfABÓ LÁSZLÓ K3é3Har«rr»-WT a. okám. T.i.f.n saém 139. SS556 Isten veletek, Testvéri És most ne bántson bennünket Cenzor úr.­ Értse «»g fájdalmunkat — engedje, hogy kisírjuk magunkat [ November 15 év Budapesten a magyar parlament ratifikálta a trianoni békeszerződést. Mint mikor egy zenész öl hangszerénél, s mélázva szaladnak végig ujjai a billentyűkön, játszik — maga sem tudja mit — elmélyedve öntudatlanul, csak érez mélyen és szomorúan, felei szinte nem hallják a dallamokat, melyeket ujjai csalnak ki a hurokból, csak lelke röpköd •sapongva érzésével, — ugy zsibongnak és kergetik egymást lelkemben is a gondolatok. — írok. — Tollam nem bírja követni a gon­dolatokat, bár rohan a papíron, melyre kön­­nyeim is hullanak. Fájdalmasan felsír bennem is az érzés, zokog a lelkem fajom sorsa miatt. A múlt, mintha egy vetítőgép filmje pe­regne, végig szalad lelki szemeim előtt — csodák, dicső képek, — de mind teli harccal, közdelemmel a létért, az életért, Európa védel­méért, — mily sok tragédia ? ! csak kezdődik a kép:'Egy maroknyi nép, kiket a szabadságszeretet tart messze Ázsiából, a hazát keresni, össze, indul melyet ős­ apjuk az Isten „ostora'' hagyott rájuk örök­ségül. Harc és harc fegyverrel, értelem szavá­val, hogy el ne vesszenek. Glóriával koronázott fők teszik naggyá... aztán sötétült a kép... hát az ősi átok, a testvér nem sérti a testvért, egy roppant temető. A Mohi pusztai Da nem vész el a magára hagyott, barát nélküli nép, emel­kedik, ragyog a fény, — Mátyás dicső alakját látom, — de csakhamar újra beborul, gyászos az ég, a magyar haza felett ,egy második te­mető, az elsőnél nagyobb: Mohács. — Sirba egy ország, sírban egy koronás király. De ez sem az örök halál ! Tisztul a menybolt, leg­alább egy sarkán — Erdélyben ujjá éled a magyar­t a magyar szabadság! Szomorú lel­kem éledni kezd: Bethlen, Bocskay, Tököly, Rákóczy — mindmegannyi csodás alak — uj reményt öntenek csüggedő szivembe... de jajt­amét egy temető a majtényi sik, hol letörött a zászló ! Pereg a kép, múlnak az évek, a magyar csillag ismét fényesen ragyog, a már­ciusi szél ij életre hozza a haldoklókat, a magyar név újra szép lesz, méltó régi nagy híréhez! Ám a tündöklő üstökös, melynek ra­gyogása egész Európát bámulatba ejti, hirtelen szétpattan, tüze kialszik, mint mikor a gyertya utolsót lobban, korom­sötét éj borul a ma­gyarra, pedig hej — Világoson történt ! Gyász és szomorúság, könny, árvák és özvegyek sírása, dicső hősök «— majd most szomorú rabok imája zeng az ég felé, a balsorstól meg­tépve, könyörögve a víg esztendőért. Egy bána­tos nő, kinek fejét a hála soha nem hervadó virágai koszorúzva koronázzák, magához emeli a letiport, gúzsba kötött magyart és a nemzet halottaiból feltámadva uj életet erővel, a háromszáz éves harcnak keid egyedütt értik egymást a nemzet és a király­ vége, meg­ A béke hosszú, dicső korszaka kezdődik, — de egy­szerre — mintha egy vulkán fedele pattant volna föl s ontja magából a pusztító lávát : harci zaj, ágyuk dörgése, pergő tűz őrjítő zenéje, fegyver tüze, vér és vér tölti be a Kár­pátok koszorúzta földet, kü­id, harcol egy ország apraja-nagyja félvilággal szembeszállva, a régi dicsőség ragyogva tör elő,... de orvkeaek ki­csavarják a fegyvert a magyar kezéből, földre hull a kard s fekete gyáss borítja a magyart. A védtelent megtámadják, megcsonkítják, halá­los ítéletet mondanak fejére, az ítélet pecsétjén égő betűkkel. Trianon 1920. — Egy ujabb temető, melynek neve nincsen, de melyben annyi a halott, mint sohasem, s amelyben az élő is halott. — Ez volna a halál ? — Lelkem küzd, harcol s viaskodik a gondolatokkal: nem, nem — nem ezt és nem így igérte ezt a költő! A gép, mely e képet vetítette­­ elém, még mozog, de már fáradtam, mintha a film vége felé lenne. — Már nem is látom (talán kön­­nyeim miatt), csak berregését hallom. *— Még egy hang, még egy villanás : Budapest, 1920. november 15." Ezer évig együtt jártunk, közös származásunk, a bánat la az öröm, most elválaszthatatlanul összekapcsolt­­a a közös ...Testvér, Is­ten veletek! És most ne bántson Cenzor úr! Engedje meg, hogy testvéreinknek egy „Isten hozzád"-ot mondjunk. Isten veletek Testvér ! Köszöntünk Tite­ket, kik a szőke Tiszán tul laktok, kik most bizonyára ránk — magyar testvéreitekre — gondoltok! — Isten veletek! A magyarok nagy Istene, mely egy évezredig együtt vezetett bennünket, legyen továbbra is velütek a Kál­vária utjain. Mi nem felejtünk el titeket. Ha repedezett tárogatónk busán szólani fog, hangja nektek visz üdvözletet; ha a csillagos égre tekintünk — rátok gondolunk — a magyar csillagot ke­ressük; ha a Bodrog­ csobogását hallgatjátok — az rólunk mesél, ha az esti szellő játszi szava zsong telketekbe — a Kárpátok zokogá­sát halljátok benne. — Mi nektek fáj, nekünk is fájni fog. Mi nem hozunk szégyent a magyar névre, a sora által kijelölt utat szomorúan, de férfiasan és becsületesen megjárjuk, a törvényt itt is tiszteletben tartjuk, a­ parancsnak itt is engedelmeskedünk, hogy méltók legyünk a magyar névhez. Az uj államnak becsületes pol­gárai leszünk, de magyarok maradunk. Isten veletek Testvér! Mi nem felejtünk el titeket, de ti se feledjetek minket. Ha szeg­tek a kenyérből, jusson? eszetekbe testvéretek, ha a fecskék és vadludak­­ tavasszal felettetek szállnak, üzenjetek. Ne feledjétek el, hogy testvéreitek szomorú szeme rajtatok pihen. Ne feledjétek, hogy nekünk százszorosan fáj, ha ti balgán cselekesztek. Ne tegyétek, hogy nekünk idegenek előtt kelljen pirulni a magyar miatt. Legyetek méltók ti is az ősi névhez! Testvéri Ugy áldjon titeket az Isten­­ a magyarok Istene! Testvéri Isten veletek ! R. Vozáry. *) A trianoni békeszerződés ratifikálásának ez a fájdalmas viszhangja az Ungváron mtsjelenő „Munkát" c ima lap november 11-iki uánában jelent ntg, Minden kommentár lelkfit közöljük. Német felkelés Csehszlovákiában Budapest, nov. 25. (Saját tudósítónktól.) A „Virradat" írja : Prágából jelentik, hogy a németek fegyveres felkelése különösen Morva­Budapest nov. 25. (Saját tudósítónktól.) Kolozsvárról jelentik, hogy az erdélyi ro­mán sajtó osztatlan támadásban részesíti az Emké-t abból az alkalomból, hogy az egyesü­let újból meg akarja kezdeni működését, s n­apszabályait jóváhagyás végett el is küldötte országban egyre terjed. A fegyvereket Német­ország szállítja, a felkelést pedig Brünnből irányítják­ Bukarestbe. Póta államtitkár úgy nyilatkozott egy újságíró előtt, hogy az alapszabályokat jóvá fogják hagyni, mert az Emke működése azonos lesz a román Astra működésével, mely a magyar jogar alatt is érintetlenül szolgál­hatta a román kultúra ügyét. Román támadás a Imkt ellen Anglia ellenzi Constantin visszatérését Budapest, nov. 25. (Saját tudósítónktól.) Bécsből jelentik, hogy Pária és London között állandó tárgyalások folynak Görög­ország jövendő sorsáról. Lloyd George-nak az a véle­ménye, hogy a görög népnek tudomására kell hozni azokat­ a következményeket, amelyek­­ Constantin király esetleges visszatérésekor Görögországot sújtanák. A következmények ezek: Szmirna olasz fenhatóság alatt Török­­­országé lesz, a Dodekanéaos az Olaszország kapja, Thrácia önálló állam lesz, Görögország határait pedig kiigazítják Szerbia és Bulgária javára. Végül nem biztosítják Görögország független­ségét, s tőle minden pénzbeli támogatást meg­vonnak. Lloyd George Genfbe utazott, hogy a Népszövetség ülésén előterjesztette ezeket a feltételeket. ' Friedrich István nyilatkozata a kormányzópárt válságáról Budapest, no. 25. (Saját tudósítónktól). A kormányzópárt aj jfcsierrszésével kap­csolatban Friedrich István a következőket mondotta a Virradat munkatársának: A Ke­resztény Nemzeti Párt egyáltalában nem érdek­lődik a kormányzópárt válsága iránt. A néze­tem az, hogy gyakorlati erőkre és vaskezűs kormányzásra van nak még. Ara 2 k

Next