Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-23 / 43. szám
2 ból csak 30 holdat, Vincsnti Miksa 400 holdas diódi birtokából 30 holdat, Schilling Rudolf 200 holdas diódi birtokából 25 holdat, Gáspár János 227 holdas marosnagylaki birtokából 17 holdat hagytak meg, mig a gabudi 17 holdas kisbirtokát egészen elvették, az unitárius egyház 2787 holdas ladomori birtokából 787 holdat hagytak meg, Szalánczi Jenő 1300 holdas örményszékesi birtokát egészen elverték, Billa Pál 70 holdas marosgezsei birtokából 80 holdat, Szereday Aladár 368 holdas lesnyeki birtokából 10 holdat, gr. Horváth Rudolf 1400 holdas solymosi birtokából 200 holdat, Török Gézáné 550 holdas óberettyei birtokából 150 holdat hagytak meg, Brazovay Dezső 250 holdas brazovai birtokát egészen elvették, br. Jósika Sámuelné 585 holdas marosillyei birtokából 5 (öt) holdat hagytak meg, mig a brettyei 159 holdas, a kitidi 176 holdas és a korolyai 30 holdas birtokait egészen elvették, a br. Jósika-féle hitbizomány 697 holdas branyicskai birtokból 93 holdat hagytak, mig a marosbrettyei 320 holdas birtokát egészen elvették — és igy tovább. Amikor arról olvasunk, hogy Franciaország minden támogatást magad Oláhországnak az orosz bolseviki támadás ellen, önkénytelenül is elmosolyodnak, hiszen a fentebbi adatok is igazolják, hogy Oláhországot már nem fenyegeti a bolsevizmus, mivel az már beette magát egész szervezetébe. JlYiRfIDÉK. A Szabadoktatási Bizottság kérelme Nyíregyháza város értelmiségéhez A nyíregyházi szabadoktatások első ciklusa f. évi márc. hó 6 án véget ér. Szervezés alatt áll a második sorozat. Akinek mondanivalója van, amiből egyesekre, társadalomra, hazánkra, nemzetünkre üdv fakadhat, ne rejtse véka alá szellemi vagyonát, hanem bocsássa a közjó rendelkezésére és eszméivel termékenyítse meg a szíveket, lelkeket, érzelmeket. Hosszú, évtizedekig tartó gonosz, lelkeket, erkölcsöket rothasztó tanítások okozták romlásunkat; csak hosszantartó nemes oktatások hozhatják meg a megújhodást; ehhez disztingvált szellemi munkások kellenek, pedig Ezért tisztelettel kérjük fel újból a tanítói kar még tartalékban lévő erőit, továbbá, a tanári, lelkészi, közigazgatási, igazságügyi, pénzügyi, jogügyi, egészségügyi, magánvállalati, közbiztonsági, és forgalmi tisztviselőket, valamint a nagybirtokok urait, mint a társadalom elit tagjait, hogy vegyenek részt, mint előadók, e hazafias munkában. Vessünk, hogy arathassunk! Mert a néplélek olyan, mint a faj : minden körülmények közt termel, termőtömése olyan lesz, amilyen magot vetünk És terhelő Vessünk jó magot, hogy jó aratásunk Csak önmagunkra vethetünk majd legyen követ, ha a parlagon hagyott lelkek ismét teremnek. E forrongó, válságos időben konkolyt jusson eszünkba, hogy ma mindenkire vár: hivatalos kötelmek egyrészt, kettős feladat és hazafiúi feladatok másrészt Az előbbieket tisztviselő, az utóbbiakat oldja meg a végezze a tisztviselő személyében képviselt hazafi. Gondoljuk meg, hogy most minden mulasztás pozíció feladás, ami annyi, mint hazaárulás. Ne tartson tehát vissza senkit e munkától a megélhetés nyomorúsága s az ebből származó elkeseredés, mert nagy ugyanaz egyesek szenvedése, de mi az, hazánk nyomorúságához képest? Munkáljuk elsősorban ennek a javát, akkor az egyesek sorsa is jóra fordul. Mert régi igazság, hogy boldog országnak boldog a népe is. Az előadásra vállalkozó urakat és hölgyeket tisztelettel kérjük, hogy ebbéli szándékukat a szabadoktatási bizottság titkári hivatalával (Nyíregyháza, Bessenyei-tér, Takarékpénztár , palota I. e. 3. ajtó) előre, lehetőleg minél előbb közölni méltóztassanak. Nyíregyháza, 1921. febr. 19. Pillér József Benkő András szab. okt. biz. titkár kir. tanf. szab. okt. b. elnök. Visszhang a Bessenyei-Kör akcióba lépésére A mult év végén lelkes dunántuli írók: ö«z István, Harsányi Lajos, Nil, Rozsnyai Kálmán, Ligethy Béla, Váth János, Tóth Gyula és mások összeálltak, hogy havi folyóiratot alapítsanak s megadják a lendületet a dunántuli irodalmi életnek. Sajnos, a véletlen ugy határozott, hogy a mozgalom vezetői és szervezői elkerültek Dunántulról s így az ottani vidéki irodalmi élet ismét ellankadással fenyeget. Pedig a mozgalom, amely megindult, minden képen figyelemreméltó. Ezek a törekvések nem szeszély, ötlet, vagy szerepelni vágyás következményei, hanem bizonyos céltudatos törekvéseket egyesítenek magukban, melyeknek célja vidéken a kultúrát fokozni, irodalmi életet teremteni a vidéken az összes alkalmas erők bevonásával. A vidék kulturális élete bizonyos tekintetben gyermekkorát éli. Érthető, sőt szükséges is, hogy nálunk a kulturális élet egy központban egyesüljön. De szükséges,hogy ebből a központból erőteljesen és bőven áradjon a kultura levegője a vidékre. Terjednie kell, nem ellaposodva és önmagát maghazudtolva, hanem mindent megtermékenyítve és felvirágoztatva. A magyar vidék, mely Pestre került, Pesten „élte ki magát", oda vitte a szivét, ábrándjait és csalódásait, ott maradt Pesten, elfelejtette hazáját. A vidék és a főváros között megszakadt a kapcsolat és bizonyos tekintetben mesterséges távolság is támadt közöttük. Szükség van szervekre, melyek ezt a kapcsolatot megteremtsék a kölcsönhatás alapján. Szükséges a vidéki erők tömörítése. A vidéki kultúra ma, valljuk meg, nagyrészt csak álkultúra. Szárnyaszegett ambíciók, lecsüggedt csalódások között járunk szétforgácsolt erők hiábavalóságában Az erőket össze kell fogni, lelkesíteni, egyesíteni, kihasználni, hogy minél jobb és gyorsabb eredményt érjünk el. Azoknak a kultúrfeltételeknek a megteremtése, melyek egyfelől az összpontosított kultúra általánosítását, másfelől a szétforgácsolt és parlagon heverő vidéki erők egyesítését lehetővé teszik, a társadalom feladata. Ehhez szükséges az anyagi és erkölcsi magmozdulás, mely belátja a decentralizáció, azaz a magasabb fokú kultúrfejlődés szükségét s ennek érdekében mindent el kell követni, ami csak lehetséges. Bizonyára nem itt tartanánk, ha e törekvések megértésre találtak volna. Hiszen más virágzásnak, virulásnak, édes szőlőnek kellene lennie ott, ahol ma szürke parlagon járunk. De sosem volt szebb alkalom erőnket kifejteni és egyesíteni, mint most, midőn minden kulturlépésünknek arra kell irányulnia, hogy műveltségünk és irodalmunk, minél nagyobb felvirágoztatását érjük el, evvel is bizonyítván és biztosítván életerőnket, ellenálló képességünket és életakaratunkat. Lehetetlen, hogy ne nyerjék meg ezek az akciók mindazok segítségét és támogatását, akik szeretnék az igazi magyar vidéki kultúra megteremtését. Számos kis pontnak kell így teremtődnie, központnak, geemely egy bizonyos kulturkörlet törekvéseit azon frissen fiatalosan, egészségesen egyesítse magába, melyek ottan keletkezőben, vagy fejlődésben vannak. Irodalmi társaságok, folyóiratok, napilapok, estélyek, gyűlések mindmegannyi alkalom a vidék kulturális érzékének fokozására. Nem kell elcsüggedni a kezdet szerénységén és kevéssé igényes voltán, hanem mindig a jövőt kell szem előtt tartani: a nagy, sokoldalú, virágzó, megcsonkitatlan és minden tekintetben kifejlődött magyar kulturát. Nagykálló Merényi Csercár főgimn. tanár. — Az összes fővárosi lapok részére hirdetéseket elfogad, gyorsan és dijtalanul közvetít az Ujságbolt. — Minden köDjvu]doos$i Kapható a Ujságbolttten. _ A. U* 1921. február 23 Élni is tudjunk hazánkért Szabadoktatás a Gazdakörben Vasárnap Vargha Ferenc tanító tartott a Gazdakörben előadást. Először PIUIUSZ Márton elnök, házigazda minőségben üdvözölte, mint szívesen látott vendégeit a hallgatóságot, majd Benkő András bizottsági elnök tartalmas megnyitóval vezette be az előadást. Ismerve az agilis előadó személyét a hallgatóság élénk érdeklődésül várta mondanivalóját. Itt mindjárt jelezhetjük, hogy Varga teljesen megfelelt munkájával a hozzá fűzött legmesszebbmenő várakozásnak. Munkájának gerince volt, hogy ne csak meghalni tudjon a magyar hazájáért, hanem élni is tudjon érte! Mart — úgymond — elismert dolog, hogy a magyar a legjobb katona, aki bátran meg tud halni a hazáért, ha nem tud érte okosan élni. Ennek illusztrálására logikus kapcsolatban vonultatta fel a példáknak egész sorozatát, markánsan tüntetve fel a kösélet minden ágazatában elkövetett tévedéseket, hibákat mulasztásokat. Előadása oly világos, szines és megkapó volt, hogy a hallgatóság csaknem önkénytelenül és előadójának csaknem minden mondatát, igaz, ugyvan 1 refrénnel kisérte. Mint erdélyi székely jól ismervén az ottani közélet minden frázisát, a nemzetiségekkel szemben tanúsított politikai magatartásunkat és kulturális intézkedésünket, valamint gazdasági berendezkedésünket ostorozta végig, mert minden tettünk az oláhság megerősítését és a magyar szupremácia gyengítését segítette elő. Munkája második részében direktívát adott arra, hogy a haza integritásának visszaállítása és a nemzet feltámadása mi módon lesz elérhető. Erre nézve kultúránknak magas fokra való fejlesztését, — hogy az abszorbeáló erővel bírjon — továbbá az önzetlen, becsületes munkát és áldozatkészséget állította fel, mint sarkalatos elvet, melyet követve önerőnkből feltámadhatunk. Igy: dolgozzék minden tisztviselő, iparos, munkás naponként legalább 2 órát ingyen a haza javára ugy, amint a németek teszik. A földmives az ő hozamából vigyen áldozatot a haza oltárára. Itt részletesen felsorolta előadó, hogy miből mit adhat a gazda, minden érzékenyebb veszteség nélkül így: hetenkint egy tojást, egy liter tejet, földje után holűankint egypár kiló terményt, tőkepénzesek tőkéjük egy bizonyos hányadát, kereskedők havonkint egynapi bevételüknek tiszta jövedelmét stb. malaszt maradjon És hogy necsak jól magizott mindaz, fölhívta előadó a Gazdakör elnökét, Paulusz Mártont, hasson oda, hogy a nyíregyházi Gazdakör statuálja az első példát a hazafias áldozatkészségnek tettekben való megnyilatkozása terén. Ismerve Paulusz gazda és a Gazdakör valamennyi tagjának hazafias lelkületét, hisszük, hogy megadják a példát arra, hogyan kell tudni élni a hadáért. A szép és gyakorlati értékkal biró előadást a nagyszámú hallgatóság tapssal és éljenzéssel honorálta, majd a titkár fejezte ki hálás köszönetét az előadónak. — Szabadkán egy volt Máv. tanítónőt ellenőrré nevezték ki. Mióta a szabadkai üzletvezetőséget vasútigazgatósággá alakították át a megszálló szerbek, most történtek először kinevezések. Ezek a kinevezések részint az eltávozott, illetve kiutasított tisztviselők pótlása, részben a megüresedett állások betöltése végett váltak szükségessé. S bár a kinevezéseket még mindig a Máv. status szerint eszközölték, mégis egy nőt is kineveztek magas főtisztviselői állásra : Vanis Zoltánné volt Máv. tanítónőt ellenőrré nevezték ki. NEM ILLIK könyvet kölcsönkérni, mikor a legjobb könyv*ke koronáért egy hónapig olvashatja az Ujságbolt Kölcsönkönyvtárában.