Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

2 ból csak 30 holdat, Vincsnti Miksa 400 holdas diódi birtokából 30 holdat, Schilling Rudolf 200 holdas diódi birtokából 25 holdat, Gáspár János 227 holdas marosnagylaki birtokából 17 holdat hagytak meg, mig a gabudi 17 holdas kisbirtokát egészen elvették, az unitárius egyház 2787 holdas ladomori birtokából 787 holdat hagytak meg, Szalánczi Jenő 1300 hol­das örményszékesi birtokát egészen elverték, Billa Pál 70 holdas marosgezsei birtokából 80 holdat, Szereday Aladár 368 holdas lesnyeki birtokából 10 holdat, gr. Horváth Rudolf 1400 holdas solymosi birtokából 200 holdat, Török Gézáné 550 holdas óberettyei birtokából 150 holdat hagytak meg, Brazovay Dezső 250 hol­das brazovai birtokát egészen elvették, br. Jósika Sámuelné 585 holdas marosillyei birto­kából 5 (öt) holdat hagytak meg, mig a brettyei 159 holdas, a kitidi 176 holdas és a korolyai 30 holdas birtokait egészen elvették, a br. Jósika-féle hitbizomány 697 holdas branyicskai birtokból 93 holdat hagytak, mig a marosbret­­tyei 320 holdas birtokát egészen elvették — és igy tovább. Amikor arról olvasunk, hogy Francia­ország minden támogatást magad Oláhország­nak az orosz bolseviki támadás ellen, önkény­telenül is elmosolyodnak, hiszen a fentebbi adatok is igazolják, hogy Oláhországot már nem fenyegeti a bolsevizmus, mivel az már beette magát egész szervezetébe. JlYiRfIDÉK. A Szabadoktatási Bizottság kérelme Nyíregyháza város értelmiségéhez A nyíregyházi szabadoktatások első cik­lusa f. évi márc. hó 6 án véget ér. Szervezés alatt áll a második sorozat. Akinek mondani­valója van, amiből egyesekre, társadalomra, hazánkra, nemzetünkre üdv fakadhat, ne rejtse véka alá szellemi vagyonát, hanem bocsássa a közjó rendelkezésére és eszméivel terméke­nyítse meg a szíveket, lelkeket, érzelmeket. Hosszú, évtizedekig tartó gonosz, lelkeket, er­kölcsöket rothasztó tanítások okozták romlá­sunkat; csak hosszantartó nemes oktatások hozhatják meg a megújhodást­; ehhez disztingvált szellemi munkások kellenek, pedig Ezért tisztelettel kérjük fel újból­ a ta­nítói kar még tartalékban lévő erőit, továbbá, a tanári, lelkészi, közigazgatási, igazságügyi, pénzügyi, jogügyi, egészségügyi, magánvállalati, közbiztonsági, és forgalmi tisztviselőket, vala­mint a nagybirtokok urait, mint a társadalom elit tagjait, hogy vegyenek részt, mint előadók, e hazafias munkában. Vessünk, hogy arathas­sunk! Mert a néplélek olyan, mint a faj : minden körülmények közt termel, termőtö­mése olyan lesz, amilyen magot vetünk És ter­helő Vessünk jó magot, hogy jó aratásunk Csak önmagunkra vethetünk majd legyen­ követ, ha a parlagon hagyott lelkek ismét teremnek. E forrongó, válságos időben konkolyt jusson eszünkba, hogy ma mindenkire vár: hivatalos kötelmek egyrészt, kettős feladat és hazafiúi feladatok másrészt Az előbbieket tisztviselő, az utóbbiakat oldja meg a végezze a tisztvi­selő személyében képviselt hazafi. Gondoljuk meg, hogy most minden mulasztás pozíció fel­adás, ami annyi, mint hazaárulás. Ne tartson tehát vissza senkit e munká­tól a megélhetés nyomorúsága s az ebből szár­mazó elkeseredés, mert nagy ugyanaz egyesek szenvedése, de mi az, hazánk nyomorúságához képest? Munkáljuk első­sorban ennek a javát, akkor az egyesek sorsa is jóra fordul. Mert régi igazság, hogy boldog országnak boldog a népe is. Az előadásra vállalkozó urakat és hölgye­ket tisztelettel kérjük, hogy ebbéli szándékukat a szabadoktatási bizottság titkári hivatalával (Nyíregyháza, Bessenyei-tér, Takarékpénztár , palota I. e. 3. ajtó) előre, lehetőleg minél előbb közölni méltóztassanak. Nyíregyháza, 1921. febr. 19. Pillér József Benkő András szab. okt. biz. titkár kir. tanf. szab. okt. b. elnök. Visszhang a Bessenyei-Kör akcióba lépésére A mult év végén lelkes dunántuli írók: ö«z István, Harsányi Lajos, Nil, Rozsnyai Kál­mán, Ligethy Béla, Váth János, Tóth Gyula és mások összeálltak, hogy havi folyóiratot alapít­sanak s megadják a lendületet a dunántuli irodalmi életnek. Sajnos, a véletlen ugy hatá­rozott, hogy a mozgalom vezetői és szervezői elkerültek Dunántulról s így az ottani vidéki irodalmi élet ismét ellankadással fenyeget. Pedig a mozgalom, amely megindult, minden képen figyelemreméltó. Ezek a törekvések nem szeszély, ötlet, vagy szerepelni vágyás követ­kezményei, hanem bizonyos céltudatos törek­véseket egyesítenek magukban, melyeknek célja vidéken a kultúrát fokozni, irodalmi életet teremteni a vidéken az összes alkalmas erők bevonásával. A vidék kulturális élete bizonyos tekintetben gyermekkorát éli. Érthető, sőt szük­séges is, hogy nálunk a kulturális élet egy központban egyesüljön. De szükséges,­­hogy ebből a központból erőteljesen és bőven árad­jon a kultura levegője a vidékre. Terjednie kell, nem ellaposodva és önmagát maghazud­tolva, hanem mindent megtermékenyítve és felvirágoztatva. A magyar vidék, mely Pestre került, Pesten „élte ki magát", oda vitte a szivét­, ábrándjait és csalódásait, ott maradt Pesten, elfelejtette hazáját. A vidék és a főváros kö­zött megszakadt a kapcsolat és bizonyos tekin­tetben mesterséges távolság is támadt kö­zöttük. Szükség van szervekre, melyek ezt a kap­csolatot megteremtsék a kölcsönhatás alapján. Szükséges a vidéki erők tömörítése. A vidéki kultúra ma, valljuk meg, nagyrészt csak ál­kultúra. Szárnyaszegett ambíciók, lecsüggedt csalódások között járunk szétforgácsolt erők hiábavalóságában Az erőket össze kell fogni, lelkesíteni, egyesíteni, kihasználni, hogy minél jobb és gyorsabb eredményt érjünk el. Azoknak a kultúrfeltételeknek a meg­teremtése, melyek egyfelől az összpontosított kultúra általánosítását, másfelől a­­ szétforgá­csolt és parlagon heverő vidéki erők egyesíté­sét lehetővé teszik, a társadalom feladata. Ehhez szükséges az anyagi és erkölcsi mag­mozdulás, mely belátja a decentralizáció, azaz a magasabb fokú kultúrfejlődés szükségét s ennek érdekében mindent el kell követni, ami csak lehetséges. Bizonyára nem itt tartanánk, ha e törek­vések megértésre találtak volna. Hiszen más virágzásnak, virulásnak, édes szőlőnek kellene lennie ott, ahol ma szürke parlagon járunk. De sosem volt szebb alkalom erőnket ki­fejteni és egyesíteni, mint most, midőn minden kulturlépésünknek arra kell irányulnia, hogy műveltségünk és irodalmunk, minél nagyobb felvirágoztatását érjük el, evvel is bizonyítván és biztosítván életerőnket, ellenálló képességün­ket és életakaratunkat. Lehetetlen, hogy ne nyerjék meg ezek az akciók mindazok segítségét és támogatását, akik szeretnék az igazi magyar vidéki kultúra megteremtését. Számos kis pontnak kell így teremtődnie, központnak, gee­mely egy bizo­nyos kulturkörlet törekvéseit azon frissen fiata­losan, egészségesen egyesítse magába, melyek ottan keletkezőben, vagy fejlődésben vannak. Irodalmi társaságok, folyóiratok, napilapok, estélyek, gyűlések mindmegannyi alkalom a vidék kulturális érzékének fokozására. Nem kell elcsüggedni a kezdet szerénységén és kevéssé igényes voltán, hanem mindig a jövőt kell szem előtt tartani: a nagy, sokoldalú, virágzó, megcsonkitatlan és minden tekintetben kifejlődött magyar kulturát. Nagykálló Merényi Csercár főgimn. tanár. — Az összes fővárosi lapok részére hir­detéseket elfogad, gyorsan és dijtalanul köz­vetít az Ujságbolt. — Minden köDjvu]doos$i Kapható a Ujságbolttten. _ A. U* 1921. február 23 Élni is tudjunk hazánkért Szabadoktatás a Gazdakörben Vasárnap Vargha Ferenc tanító tartott a Gazdakörben előadást. Először PIUIUSZ Márton elnök, házigazda minőségben üdvözölte, mint szívesen látott vendégeit a hallgatóságot, majd Benkő András bizottsági elnök tartalmas meg­nyitóval vezette be az előadást. Ismerve az agilis előadó személyét a hallgatóság élénk érdeklődésül várta mondanivalóját. Itt mindjárt jelezhetjük, hogy Varga teljesen megfelelt munkájával a hozzá fűzött legmesszebbmenő várakozásnak. Munkájának gerince volt, hogy ne csak meghalni tudjon a magyar hazájáért, hanem élni is tudjon érte! Mart — úgymond — elismert dolog, hogy a magyar a legjobb katona, aki bátran meg tud halni a hazáért, ha nem tud érte okosan élni. Ennek illusztrálására logikus kapcsolatban vonultatta fel a példák­nak egész sorozatát, markánsan tüntetve fel a kösélet minden ágazatában elkövetett tévedé­seket, hibákat mulasztásokat. Előadása oly világos, szines és megkapó volt, hogy a hall­gatóság csaknem önkénytelenül és előadójának csaknem minden mondatát, igaz­­, ugyvan 1 refrénnel kisérte. Mint erdélyi székely jól is­mervén az ottani közélet minden frázisát, a nemzetiségekkel szemben tanúsított politikai magatartásunkat és kulturális intézkedésü­n­ket, valamint gazdasági berendezkedésünket osto­rozta végig, mert minden tettünk az oláhság megerősítését és a magyar szupremácia gyengí­tését segítette elő. Munkája második részében direktívát adott arra, hogy a haza integritásának vissza­állítása és a nemzet feltámadása mi módon lesz elérhető. Erre nézve kultúránknak magas fokra való fejlesztését, — hogy az abszorbeáló erővel bírjon — továbbá az önzetlen, becsü­letes munkát és áldozatkészséget állította fel, mint sarkalatos elvet, melyet követve önerőnk­ből feltámadhatunk. Igy: dolgozzék minden tisztviselő, iparos, munkás naponként legalább 2 órát ingyen a haza javára ugy, amint a né­metek teszik. A földmives az ő hozamából vigyen áldozatot a haza oltárára. Itt részletesen felsorolta előadó, hogy miből mit adhat a gazda, minden érzékenyebb veszteség nélkül így: hetenkint egy tojást, egy liter tejet, földje után holűankint egypár kiló terményt, tőke­pénzesek tőkéjük egy bizonyos hányadát, ke­reskedők havonkint egynapi bevételüknek tiszta jövedelmét stb. malaszt maradjon És hogy necsak jól magizott mindaz, fölhívta előadó a Gazdakör elnökét, Paulusz Mártont, hasson oda, hogy a nyíregyházi Gazdakör statuálja az első példát a hazafias áldozatkészségnek tet­tekben való megnyilatkozása terén. Ismerve Paulusz gazda és a Gazdakör valamennyi tag­jának hazafias lelkületét, hisszük, hogy meg­adják a példát arra, hogyan kell tudni élni­ a hadáért. A szép és gyakorlati értékkal biró előadást a nagyszámú hallgatóság tapssal és éljenzéssel honorálta, majd a titkár fejezte ki hálás köszönetét az előadónak. — Szabadkán egy volt Máv. tanítónőt ellenőrré nevezték ki. Mióta a szabadkai üzletveze­tőséget vasútigazgatósággá alakították át a megszálló szerbek, most történtek először kinevezések. Ezek a kinevezések részint az eltávozott, illetve kiutasított tisztviselők pótlása, részben a megüresedett állások betöltése végett váltak szükségessé. S bár a kineve­zéseket még mindig a Máv. status szerint eszközöl­ték, mégis egy nőt is kineveztek magas főtisztviselői állásra : Vanis Zoltánné volt Máv. tanítónőt ellenőrré nevezték ki. NEM ILLIK könyvet kölcsönkérni, mikor a legjobb könyv*ke koronáért egy hónapig olvashatja az Ujságbolt Kölcsönköny­v­tárában.

Next