Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-14 / 60. szám

Nyiregyháza, 1925. március 14. * Szombat Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy hóra 30000 K. Negyedévre 80000 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20"/o engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. XLII. évfolyam. * 60. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI­ UT 8. SZÁM. Telefon­szám 138. Postacheque 90669. Kéziratokat nem adunk vissza. A rendőrség széleskörű intézkedést foganatosí­tott Leirer Amália gyilkosának kézrekerítésére. A rendőrség feltevése szerint Pétör (Rakovszki) Gyula és Bolla közösen hajtották végre a gyilkosságot. Lollát ke­resztkérdésekkel akarják vallomásra bírni. Leirer Lőrincet ma szabadlábra helyezik. A rendőrség a Teréz körúti rablógyilkosság ügyében a nyomo­zást két irányban terjesztette ki. Mindenekelőtt nyilt beismerésre akarják rábírni Bollát, akiről azt hiszik, hogy feltétlenül részt vett a gyilkosság és rablás elkövetésé­ben s így a bűntett minden rész­letéről tudomása van. Egészen biz­tosra veszik, hogy még a mai nap folyamán el fog hangzani a beismerő vallomás s ezáltal min­den eddig még homályos részletre is világosság fog derülni. A nyomozás másik iránya pedig Péter Gyulának kézrekerítését cé­lozza. A" rendőrség nem hiszi, hogy Pötör Csehszlovákiába szökött s bizonyosra veszik, hogy itt bujkál valahol Magyarországon. A rendőrség szerint Pötör, aki Rakovszk­y Gyula néven is ismere­tes volt a bűnügyi nyilvántartó­ban és Bolla közösen követték el a gyilkosságot s arra már hetek­kel előbb elkészültek. A tervük az volt, hogy előbb meggyilkolják, majd kifosztják Leirer Amáliát. Bi­zonyos, hogy Pétör annyira be­férkőzött Leirer Amália kegyeibe, hogy Leirer Amália nem is sejt­hette az utolsó látogatás alkalmá­val, hogy Pétör és Bolla végze­tes tettük végrehajtása céljából ke­resték fel. Pétör Gyula a Rakovszky Gyu­la néven kívül Marczik Ferenc né­ven is több rendbeli bűncselek­ményt követett el s ilyen név alatt is többször volt elitélve. Ilyenkor egy Marcik Ferenc névre kiállí­tott munkakönyvvel igazolta sze­mélyazonosságát. Ma reggel meg­jelent a rendőrségen az igazi Mar­cik Ferenc s bejelentette, hogy munkakönyvét még tavaly elvesz­tette s azóta nem tudott annak nyomára jutni. Rendkívül érdekes a dologban az hogy a rendőrség már régen he­lyes irányba terelhette volna a nyomozást, ha a kezében levő tel­jes tárgyi bizonyítékokat megvizs­gálta volna. Mikor ugyanis Bollát és Sagályt elfogták s Halassy Barna rendőr­kapitány előtt vallomásukat jegy­zőkönyvbe foglalták, a náluk ta­lált beolvasztott ezüstre vonatkozó­lag azt vallották, hogy azt Péter Gyulától kapták. Ha a rendőrség ekkor nem elégedett volna meg en­nek egyszerű tudomásul vételével, hanem Pötör Gyula elfogatására nézve is megtette volna az intéz­kedést, megoldódott volna a Leirer ügy rejtélye is. Mert hiszen lehetet­len lett volna összefüggést nem keresni és találni a Leirer Amália eltűnt ékszerei és a Pétörnél meg­talált, beolvasztott ezüst között. Ma délelőtt 9 órakor Bolla Jó­zsefet felvezették Fogl rendőrka­pitány elé s megkezdték kihallgatá­sát. A kihallgatás teljesen zárt aj­tók mögött folyik s még a déli órákban is tart. A rendőrkapitány­ságon keresztkérdésekkel akarják rábírni Bollát arra, hogy a gyil­kosság legapróbb részleteit is árul­ja el. Fél 11 órakor Saguly Ferencet is elővezették kihallgatása végett. Amikor Saguly a rendőrkapitány szobájába belépett, sírva borult az asztalra és szinte fuldokolva így kezdett vallomásához : »Mindent őszintén bevallok, mert az urak olyan jók voltak hozzám. Nem szabad a lelkemet megterhel­nem már csak a kis fiam emléke miatt sem.« Leirer Lőrinc ma reggel ezekkel a szavakkal fordult a fogházőrhöz: »Nem hivatnak még az irodába ?« s amikor a fogházőr azt felelte, hogy eddig még semmi intézkedés sem történt, Leirer nagyon elcso­dálkozott s ezeket mondotta : »Hát mire várnak még ? Érthetetlen do­log. Ne de már nem tarthat so­káig.« Leirer Lőrinc védője Sándor László dr. ma délelőtt megjelent a királyi ügyészségnél és a vádta­nácsnál is, hogy sürgesse Leirer Lőrinc sza­badlábra helyezésének ügyét. Délelőtt 11 órakor Földi dr. törvényszéki bíró, az ügy re­ferense fem­ent az ügyészségre, hogy az ügyészség a maga nevé­ben is tegyen indítványt a sza­badlábra helyezés ügyében. Soóky József királyi ügyész az ügyész­ség elnökének utasítására hozzáfo­gott az indítvány megfogalmazásá­hoz s igy a mai délután folya­mán Leirer Lőrinc minden való­színűség szerint szabadlábra is ke­rül . Az Uj Nemzedék irja. Sagály Ferenc a rendőrség előtt a követ­kező vallomást tette: Február 20-án Péter és Bolla felkerestek a lakásomon s azt mondották, hogy menjek velük Ceglédre, mert meg akarnak jutalmazni azért, hogy a szöktetésben se­gítségükre voltam. El is mentem velük, de nem mentünk be a vá­rosba, hanem Bolla szüleinek szőlőjébe mentünk s a magunkkal vitt bőröndből nagy mennyiségű arany és ezüst ékszert szedett elő Pötör. Az ékszerek egy részét ott h­agytuk, a másik részét pedig vis­­szavittük a fővárosba, egy részét értékesítettük, a másik részét pe­dig Újpesten a rakparton helyez­tük biztonságba. Kétségtelen, hogy Sagály vas­vallomása nagyjában megfelel a valóságnak s az is hogy az ő szerepét természetes, enyhíteni igyekszik. Azonban az, hogy a gyilkosságban ő is részt vett volna, már csak azért sem tehető fel, mert máskülönben sohasem jelentkezett volna vallomástételre, amikor tud­ta, hogy Leirer Lőrinc ellen irá­nyul minden gyanú. Saguly csak tudott a gyilkosság elkövetéséről, bűne csak az, hogy leplezte a gyilkosságot. Saguly mindig csak kisebb bűntényeket követett el s most is attól félt, hogy esetleg a gyilkosság kiderül s akkor őt is gyanúba fogják. Azt is remélte, hogy ha vallomást tesz az ügy­ben, az ő szerepét enyhébben fog­ják megítélni . Nem ilyen a Bolla vallomása. Tudja, hogy Sagály rántotta bele a bajba s ezért haragszik reá. Ra­vaszkodik, kapkod, nyilvánvalóan hazudozik. Természetesen csak a rablásban való részességet vállal­ja. Bolla egy ideig Péterrel együtt egy Tölgyfa­ utcai lakatosműhely­ben dolgozott, hogy szükség ese­tén alibit tudjon igazolni. Pötörre vonatkozó vallomása már nagyon zavaros. Először azt állítja, hogy Pötör a Turul madár­nál eljátszott jelenete előtt való nap megzavarodott. Otthon is dü­höngött, majd a szobájában lövöl­dözni kezdett. A detektívek ke­resztkérdései alatt azonban zavar­ba jön s azt mondja, hogy a Tu­rul madárnál csak szimulálta az őrültséget. Előre megbeszélték, hogy valami bolondot kellene tenni a rendőrség félrevezetése céljából. Péter ekkor azt eszelte ki, hogy a nyílt utcán csinál botrányt. Így követte el a Turul madárnál meg­játszott jelenetet. Arra számítottak ezáltal, hogy Pötört az elme­gyógyintézetbe zárják s ha köz­ben kiderül Leirer Amália meg­gyilkolásának bűnügye, Pötört nem fogják felelősségre vonni, mert elmebeteg. A terv csakugyan sikerült is s amint ismeretes, Pö­tört csakugyan beszállították az Angyalföldi tébolydába, ahonnan azonban, társai segítségével meg­szökött. A detektiveknek az a nézetük, hogy Bolla nemcsak utólag, ha­nem előzetesen is értesült Pötör­­ tervéről s részt is vett a gyilkos­ságban. Pötö­r fényképét sok ezer példányban sokszorosították, min­den detektív kapott egy fényké­pet s ezenkívül kifüggesztették fényképét a vasútállomásokon is. A detektívek két nap óta figye­lik mindazon helyeket, ahol Bolla és Saguly vallomás­a szerint Pötör valaha is megfordult. Pétörre vo­natkozólag megállapították, hogy törvénytelen gyermek. Iskolake­rülő volt. Szeretett jól öltözködni. Ha sikerült valamilyen kis tolvaj­lása, úgy megvetette a tolvajokat. Ilyenkor selyem harisnyákat, lakk­cipőt vásárolt, frissen borotválko­zott, elegánsan felöltözött s elő­kelő kávéházaknak, vendéglőknek és éjjeli mulatóknak volt a lakója. Több izben ellátogatott Bécsbe és Csehszlovákiába is. Amig Ecsedy rendőrkapitány szobájában Bolla és Saguly val­lomását jegyzőkönyve foglalják, Ángyal "detektivfőfelügyelő és cso­portja a gyilkosság" elkövetését igyekszik rekonstruálni az újabb adatok alapján. Az Est írja: Ma délelőtt újabb döntő tanú jelentkezett Hübsch József autószerelő személyében, aki az ügyészségen jegyzőkönyvbe mondta a következőket : Heilig József iskolatársam — kezdi vallomását Hübsch — már­cius 7-én este fél 8 órakor a Berzenczei és üaray­ utca sarkán beszélgetés közben azt mondotta, hogy nem Leirer Lőrinc a gyil­kos, hanem ő tudja, hogy "ki "kö­vette el a gyilkosságot. "Erre én faggatni kezdtem Helliget. Hellig azt mondotta, hogy Bolla és Ra­kovszky Gyula gyilkolták meg kö­zösen Leirer Amáliát. Ezután el­mondta Hellig azt is, h­­ogy Sa­guly csak a rablott ékszerek érté­kesítésében volt segítségükre. Az elrabolt holmit Saguly lakására vit­ték s ott osztoztak meg rajta . TŐZSDE: Zürichi zárlat. Páris 2662.5, London 2482, Newyork 518 öt­nyolcad, Brüsszel 2615, Milánó 2102.5, Hollandia 207, Berlin 72, Bukarest 255, Belgrád 835, Prága 1540, Varsó 100, Budapest 123.5, Bécs 73.05, Szófia 378.5, Terménypiac. Az irányzat lany­ha. A búzában alig néhány vagon kötés volt. Az ára további 5000 koronával esett. A többi cikkekben csak mérsékeltebb áresés volt. A tengeri és korpa 2500 koronával lett olcsóbb. Hivatalos árak: 76 kg. tiszavidéki búza 515—517.5, egyéb 512—515, 77 kg. tiszavidéki 520—522.5, egyéb 517.5—520, 78 kg. tiszavidéki 525—527.5, egyéb 522—525, rozs 430—435, takar­mányárpa 360—380, sörárpa 450 —470, zab 405—415, köles 260 —270, tengeri 240—245, korpa 215—217.5. Valuták: Angol font 344—347 ezer, cseh korona 2126—46, di­nár 1138—60, dollár 71740— 71840—72470, frank 3714—38, hollandi forint 28470—746, lej 352—4, leva 516—24, líra 2919— 37, márka 16944—17108, osztrák silling 10145-­10205, dán korona 12795—935, svájci frank 13798— 952, belga frank 3604—36, nor­vég korona 10842—11008, svéd korona 19208—376, lengyel márka 13729—883. Egyes szám­ára 2000 korona. Jön Jön a Városi Mozgóba. Jön Jön a Városi Mozgóba. Jossz* utolsó ember Salíg Előzetes jelentés! | Jön Jön 1 a Városi­­ Mozgóba. | Jön Jön 1 a Városi­­ Mozgóba.

Next