Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-25 / 19. szám

1927. január 25. és balról egy-egy jelentő huszár és mögöttünk három huszár zárja a menetet. Az országút hosszú kilométeres távolságban tele a menekülő olasz hadsereg szanaszét dobált hadifel­szerelésével. Millió és milliókra­­ menő értékek hevernek szanaszét dobálva a sárba- Ágyuk, gépfegy­verek, puskák, konyhakocsik, lő­szerkocsik, nyergek, vöröskeresz­tes ládák, rengeteg ruhanemű, bundák, csizmák, takarók, köpe­nyek, ahogy ledobálták magukról az olaszok fejvesztett futásukban. Elibénk tűnik Csernegloni sok­­tornyú csinos házaival­ A két ke­rékpáros visszajön és jelentik, hogy végigkarikázták a város ut­cáit, sehol semmi gyanús jel- A városba vezető úton a magisztrátus fogadni fog-Megérkezünk- Vagy húsz-har­minc főből álló társaság vár ben­nünket. Fehérszakállú bácsik fe­kete ünneplőben, halálos csendben-Egy fekete reverendás pap lép most elő és ékes olasz nyelven be­szél, majd egy fehér tálon felnyújt nekem valamit- Nézem, mi az: ke­nyér és só- Fogom a kenyeret, tö­rök belőle egy darabot, bemártom a sóba és enni kezdem-Ujjongó örömkiáltásokat hallat­nak az öregek és mutogatják egy­­­másnak, hogy ettem a kenyérből. Leszállok a lóról, kezet fogok a pappal és kérdezem, tud-e néme­tül? Tagadólag rázta a fejét. Hát latinul? Boldogan int, hogy igen­ Összeszedem latin tudományomat ,és kérek tőle szállást a legénység és istállót a lovak részére. Azután bort. Mert parancsom van az ös­­szes borkészletek lefoglalására. — Kisült, hogy az öreg plébános sem tud jobban latinul, mint én, így azután nagyszerűen megértettük egymást. "Figyelmeztetem az öreg urat, hogy nincsenek-e a városkában olasz katonák elrejtőzve, mert ha valami baj történik, ő és az egész magisztrátus haditörvényszék elé ke­rül-Megérkezik közben az utasszázad azokkal elrendelem a házkutatást. Jelentik csakhamar, hogy baj van, mert sok házban a­z ágyak alá és a párnák között kézibombák és beállított pokolgépek vannak be­dugva. Éktelen haragra lobbanok, le­tartóztatom azonnal a papot és a magisztrátus tisztes tagjait és kér­dem tőlük nagy dühösen, hogy mi ez? Borzasztóan meg vannak ijedve és kétségbeesetten magyarázzák, hogy ők nem hibásak, menekülő és egy éjszakát a városban töl­tött olasz katonák műve az egész­ Látom az arcukról, kétségbeesett viselkedésükről, hogy igazuk van. Mit csináljak? Ha jelentem a dol­got, stante pede felakasztják va­lamennyit- Ha pedig nem jelen­tem és baj talál történni, engem vesznek elő-Megparancsolom az embereknek hogy házról-házra, szobáról-szo­bára járva kutassák át az egész Várost és a kézibombákat és pokol­szelencéket hordják mind egy ra­kásra a folyó partján. A pap, a magisztrátus is megér­ezti, miről van szó és ők maguk buzgólkodnak a legjobban a halá­los szerszámok összegyűjtésében. — Össze is hordtak egy jó csomót. Az egész ezred a levegőbe röpülhetett volna tőlük-Az összegyűjtött halálgépeket azután a folyóba hányattam-Az öreg papnál ebédeltem pom­pásan, olajba főtt angolnát és ki­tűnő almabort ittam rá-Bucsuzásul megajándékozott Ho­meros Ilyasanak olasz kötetével, amit később volt piarista tanárom­nak, Wagner Antalnak ajándékoz­tam Budapesten. Pár napig maradt az ezred Cer­negloniba, azután tovább mentünk előre Buttiióba, ahol a legszebb olasz lányok vannak­ Cassignacco­ba, ahol bajorokkal operáltunk együtt, Basaldellába, majd Udiné­be, ahol három órás szabad rab­lást engedélyeztek a csapatoknak. Kellemes pár nap után Azzano Decimo gyönyörű olasz városká­ból Conegliano, Vittorio, Belluno és Feltrén keresztül a Mon­e Tom­ba alatti rajvonalba vitték az ez­redet a Piave mellé-Miért kellett itt győzedelmes elő­nyomulásunkban megállani, nem tudtuk megérteni-Az olasz futott, mint a nyul, alig tudtuk követni és tüzérektől hallot­tuk, hogy még csak egy pár napi menetelés kell és nehéz tüzérsé­günk már lőtávolba érheti Velencét-Ebben bizakodtunk, ennek örül­tünk, mert nem hittük, hogy az entente lőni engedi Velencét a vi­lág műemlékekben leggazdagabb vá­rosát, inkább békét fog kötni-És a Piavénál érthetetlenül meg kellett állanunk-Azt suttogták, hogy a németek a francia harctérre mentek vissza. Még élénk emlékezetünkben van a háború utáni spanyolnátha pusz­títása,­ amikor olvassuk az újságok híradásait, hogy újabb európai jár­vány fenyeget. Hogy megelőzzük és kivédjük a fenyegető bajt, kell tudnunk a vé­dekezés módját. A spanyolkór asze­rint, hogy a légző vagy az emész­tőszerveken keresztül jutott a szer­vezetbe a legkülönbözőbb formák­ban jelentkezhetik. A légutakon át való por és cseppinjekció náthát, garat és légcsőhurutot, köhögést és tüdőgyulladást válthat ki . A hurut­os tünetek gyakran t­er­­jednek át a fülre és a Szem­re is,­­ ahol, hogy az olaszokat tehermen­tesítsék, megnyomták a frontot. A németek elmentek, az osztrák had­vezetőség pedig nem merte tovább folytatni az előnyomulást, megvár­ta, amíg a tartalékcsapatok utolérik az előnyomuló hadosztályokat. Addig azonban az olasz pihenés­hez jutott, összeszedte magát, meg­érkezett az angol és francia tüzér­ség és a Monte Tombán gyönyö­rűen megerősítették magukat­té Megkezdtük a véres harcot Mon-San Michele és Monté San Gabriele után a harmadik helyért, a Monté Tombáért. A Monté Tomba alatt van a kis Ouvre község, ezt porrá lőtte a ta­lián, műbecsü templomával együtt, ahonnan a világhírű festményeket kimentettük, köztük a pár év előtt nagyon szerepelt Carlo di Palma Madonna képet is­ Sokszor elnéztük a szeszélyesen kanyargó, gyönyörű kék Piavét, melynek kanyarodása vizit sze­rint hol a bal, hol a jobb partján húzódott az olasz állás és néztünk egymással farkasszemet. Az ola­szok között itt már franciákat is fe­deztünk fel, foglyokat azonban nem tudtunk hozni belőlük. Rettenthe­tetlen bátorsággal harcoltak és in­kább agyonlőtték magukat, hogy a kezünk közé jussanak, sem­ Hittük volna, csak egy pillanatra is diadalmas harctéri helyzetünk­ben, hogy a Piavétól fog kiindulni nemzeti katasztrófánk? Parancs érkezik az ezredhez, ahogy a megszakítás nélkül legalább egy évet a harctéren eltöltött tisz­tek hátravezénylendők a pótzászló­aljhoz. A hátra vezénylendők között vol­tam én is-Boldogan búcsúztam a bajtár­saktól — köztük e sorok fül és szemtanújától, hűséges bajtársam­tól, dr­ Bertha Jenő nagykállói fis­kálistól, akinek örömömben oda­ajándékoztam Ceimegloniban zsák­mányolt remek olasz tiszti nyerge­met — és 1918- április 1-én meg­indultam hazafelé­ Budapesten sürgönyöztem Bencs Kálmán dr. polgármesternek és pár nap múlva már meg is érkezett a felmentésem- 1918. április hó 24-én elfoglaltam Nyíregyházán al­jegyzői állásomat. Rá pár hónapra történt a piavei katasztrófa, utána az általános front összeomlás és a gyászba borult ma­gyar égre fölrepült az októberi vö­rös csillag. Walter Géza dr. (Vége.) Az emésztőcsatornákba jutott ba­cillusok mérgezéshez hasonló gyo­mor és béltüneteket okoznak. A spanyolkor rosszindulatú, mérgező formája megtámadja, va­lósággal megmérgezi az egész szer­vezetet, a reumaszerű fájdalmakkal jár, bacillusok befészkelődnek­­ az idegrendszerbe és súlyos agyvelőgyulladásokat idézhet­nek elő. A köztudatba már teljesen át­ment az a téves hit, mintha a sze­szesitalok védelmet nyújtanának a fertőzés ellen. Ezt az elvet legfel­jebb csak a megrögzött és a szesz­től elhomályosodott öntudatú al­koholisták vallhatják, józan ember sohasem­ A szeszes italok lefokozzák a szervezet ellenálló képességét. Hiába »dezinficiáljuk« a gyomrun­kat konyakkal és pálinkával, ami­kor a fertőzés az orron és a lég­huruton át jut a­­ tüdőbe. A nagymérvű szeszivás gyomor­hurutot és étvágytalanságot idéz elő, ami viszont csak hajlamosít a fertőző bajra- A bor nem dezin­ficiál, mert ha meg­volna az a tu­lajdonsága, akkor nem kellene fél­teni asztali borunkat a­­ penésztől. A bor a penészgombákat sem ké­pes megsemmisíteni, hát még a spanyolnátha bacillusait! A spanyolkór elleni védekezés első pontja éppen ellenkezőleg így szól: 1 1. A spanyol járvány ideje alatt 1 tartózkodjunk a szeszesitalok mértéktelen fogyasztásától. A védekezés többi pontjai a kö­vetkezők: 2- Óvakodjunk a betegségtől, de­­ ne rettegjünk tőle, mert a félelmi érzések sorozata va­­lósággal kikészíti, hajlamossá teszi a szervezetet a fertőzés befogadására. A derült lelki állapot a leghatáso­sabb védelem a spanyol járvány el­len. 3- Fürödjünk naponta. (Sajnos ez a nyíregyházi lakásviszonyok mellett utópia­) Erre a célra az ötperces forró izzasztófürdők felel­nek meg leginkább-4. Mellőzzük a kézfogást, üzenjünk hadat a kézcsóknak és mindenféle csőkolődrásnak. 5- Erősítsük a szervezetünket, amennyire lehet, táplálkozzunk jól, kerüljünk minden olyan körül­­­­ményt, ami a szervezetet le­gyengítené; éjszakázást, dorbé­ <­zolást, túlhajtott munkát, meg­hűléseket. Ne tévesszük szem elől, hogy az alkohol mellett a nikotin és a kof­fein is csak gyengíti a szervezetet.­­- A járványok idején kerüljünk minden olyan zárt helyiséget, ahol tömegek for­dulnak meg, ellenben sokat tartózkodjunk a friss levegőn, sportoljunk-7- A kezek dezinficiálására ne használjunk értéktelen reklámszere­ket-A legjobb fertőtlenítő: a me­­­­leg víz, a szappan és köröm­­i kefe. Kézmosás után tiszta alkohollal szárítsuk le kezeinket- Az alkoho­los, esetleg kölnivizes kézmosást naponta többször is végezhetjük-A száraz kéz, illetve tenyér kevés­bé alkalmas a baktériumok felvé­telére, mint a nedves. 8- A torok, száj- és orrnyálka­hártya túlzásba vitt dezinfekciója, teljesen céltalan, hiszen a fertőzés a levegővel a tüdőkön keresztül történik. Az orrmosás, az orrdezistfekció is több kárral, mint haszonnal jár. Ezek a védekezés főbb pontjai, amelyeket a józan eszű ember be­tart akkor is, ha a járvány csak a láthatáron van. (m. 9. dr.) Védekezési módozatok a spanyolnátha ellen. ! Diadal Mozgó Január hó 24 én és 25-án, hétfőn és kedden 5, 7 és 9 órai kezdettel Madame kékszakás Egy boldogtalan riporter kalandjai 7 felvonásban.­­ A főszerepben: Cyd Chaplin és Patsy R.Miller. Nyeregbe cowboy! 6 felvonás cowboy mód a Főszereplők: Fred Thomson és Silver King. Előzetes jelentés: Január hó 26 án és 27 én, szerdán és csütörtökön R1N­-TIN-TIN Farkasüvöltés JSftÍRVIDÉK. 3 ! Zsebeire vigyázzon! Pénteken jön A bagdadi tolvaj

Next