Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)

1942-11-06 / 251. szám

;«a 4. oldal.■(Trianon 33.) 1942 november 6. hmmhohmhi»­ Vadászfegyverével agyonlőtte magát Lengyel Mihály érpataki lakos, kerülő vadászfegyverével öngyilkosságot köve­tett el. A golyó homlokán hatolt be és életveszélyes sérülést okozot. Lengyel Mihályt a nyíregyházi Erzsébet-kórh­ázba szállították az orvosi tudomány már se­gíteni nem tudott rajta, anélkül, hogy eszméletre tért volna, kiszenvedett. Az öngyilkosság ügyében lefolytatott nyomozás megállapította, hogy a kerülő az utóbbi időben ivásnak adta magét. Szenvedélyétől nem tudott szabadul­ni s kétségbeesésében vette kezébe a gyilkos ügyvért. aoBüBweaaMMBr 'niMin imiwriWMaBMaMaoaaMM— űetenkint egyszer min» jrepü­lőn továbbított válaszos levelezőlapot irtatnak harcoló konvenerok illetékes katonai helyről közlik. A hadműveleti területre szóló, vala­mint a tábori posta­hivataloknál feladott levelezés egy részét a lehetőséghez ké­pest eddig is repülőgépen szállították. A nagy havazás és a téli rossz időjárás be­álltával számolni kell egyes repülőjára­tok elmaradásával. A katonai vezetőség azonban továbbra is biztosítani kívánja azt, hogy a sürgős természetű közölni valókat a harctéren kinnlevők és ottho­niak között a vasúti szállításnál gyorsab­ban lehessen továbbítani. Ezért kékszínű válaszos tábori levelezőlapot rendszere­sített, amelyeket repülőgépen továbbíta­nak. A válaszos tábori levelezőlapokat a hadműveleti területen osztják ki. Min­denki hetenként kap egy ilyen tábori le­­velezőlapot, azokat tehát itthon a posta­­hivatalok nem árusítják. A válaszos levelezőlapok felhasználá­sával tehát minden kinnharcolónak mód­jában áll hozzátartozóját hetenként egy­szer légipostai úton értesíteni hogylété­­ről, válaszos lapon pedig ugyanígy hírt kaphat az otthoni fontos és sürgős ter­mészetű eseményekről. A visszaélések meggátlása céljából az említett lapot fel­adó honvéd a válaszlapot saját magának köteles előre megcímezni. Felhívjuk a kö­zönséget, hogy a legfontosabb, sürgős természetű közölni valóját, főleg az itt­honiak hogylétét mindenki ezen a kék tábori postai levelezőlapon tudassa hoz­zátartozójával. A kékszínű válaszos leve­lezőlapok érkezése november közepétől várható. (MTI.) „Minerva“ ügyvédi határidő napló 1943. évre 2 féle alakban megjelenik és kapható JÓBA papirüzletben ■USBOKål Rendőrkézre került a hírhedt vasúti tolvaj Balogh Jenő nagylétai cigánylegény bűnügyét statárium tárgyalja Az elmúlt napokban rendőrkézre ke­rült az utóbbi idők leghírhedtebb vasúti bőröndtolvaja, akit már régen keres a rendőrség. Málik Mihály pilisi lakos tegnapelőtt éjszaka Debrecenben a Máv­ állomás harmadosztályú várótermében várakozott az éjfél után induló budapesti személyvo­natra. Várakozás közben elnyomta az álom. Mikor felébredt megdöbbenve ta­pasztalta, hogy a padon elhelyezett bő­röndje eltűnt. Nyomozni kezdett az el­tűnt táska után, kérdezősködött a váró­terem utasai között, akik közül volt olyan is, aki emlékezett rá, hogy egy cigány kinézésű legény egy táskával távozott a váróteremből. Pontos személyleírást is adtak. A károsult jelentette a lopást a rendőrségen, a nyomozás megindult és néhány óra alatt sikerült elfogni az utób­bi idők leghírhedtebb vasúti tolvaját. Balogh Jenő 26 éves nagylétai cigányle­­gény a bőröndtolvaj, akinél még sértet­lenül meg is találták Másik Mihály tás­káját. Balogh beismerte, hogy az utóbbi hetekben a környékező állomások váró­termeiben több lopást követett el, Balogh Jenő felett — mivel a lopást az elsötétítés ideje alatt követte el — a rögtönítélő bíróság ítélkezik. Felderítés és­­ Iparrá (Honvéd haditudósító század. — Ferencz Gyárfás hdp, őrmester.) A magas náddal, bozóttal fedett, in­goványos területre beszivárogtak a vö­rösök és kis hídfőt képeztek. Innen nyugtalanították kisebb-nagyobb megsza­kításokkal védelmi állásainkat. A vé­delmi szakaszt megszálló alföldi ezred parancsnoka elhatározta: pontot tesz er­re a kérdésre. Megtisztítja a sarkot és megerősített tábori őrseit a vizenyős rész elé helyezi. .. Az elhatározás és feladat kész. A vég­rehajtás mikéntje és módja azonban ren­geteg ismeretet követel. Mindenekelőtt tudni kell: hol vannak a vörös készen­léti helyek, esetleges földerődítmények, tűzfegyverfészkek? Milyen tűzerővel ke­rül szembe a támadó csoport, hogy tud­ja legkönnyebben megoldani a feladatot? Mindezt önként vállalkozóknak kell fel­­deríteniök. A felderítésre Miklós István őrvezető, Kiss Sándor, Rády Ferenc, Tamási Jó­zsef, Fekete István, Borsán László és Budai Gáspár honvédek jelentkeztek. A járőr Miklós őrvezető parancsnoksága alatt indult el, kedve, rejtve, óvatosan haladt lépés­­ről-lépésre a kis csapat... Gondosan vi­gyáztak, hogy lábuk alatt még a ha­­raszt se zörögjön. A felderítés célja nem harc, hanem a pontos és megbízható adatszerzés . . . Oly halkan lopakodtak előre, hogy a vörösök egy nyolc főből álló járőre közvetlenül mellettük fütyö­­részett © 1, s nem vette őket észre. Ör­­vezetönk egyik emberét azzal a paranc­­csal küldte visza, hogy óvatosan figyel­je az ellenséges járőr menetirányát, ér­tesítse a századparancsnokot s ha mód van rá, fogják el a kiküldött vörösöket. Ezután még óvatosabban, még körül­tekintőbben folytatta útját a járőr. Előre­tolt golyószórós, géppuskás és nehézpus­kás fészkek mellett húzódtak el. A vö­rösök mit sem sejtve lebzseltek bennük. Látszott, hogy vázlaton rögzítették a fészkeket. Félkilométernyi távolságban aknavetők hevertek kiépített állásaik mellett a fű­ben. Négy kisebb és két nagyobb cső nézett az é gnek... Látszott, hogy ké­szenlétben várják a tűzparancsot. Nagy halom lőszer van felhalmozva körülöt­tük ... Ez is papírra került. Elhatározták hogy még beljebb men­nek. Mi van arrább? A feladatot Nikété*­tesen meg kell oldani. Végre egy erdőszélhez közeledik a kis csoport . .. — Lapuljatok, maradjatok itt! — uta­sítja a töbieket a parancsnok. Bizonyo­san itt vannak a készenléti helyik. Egye­dül nézem meg . .. S már eltűnik a bozótban. Társai fe­szülten figyelik minden mozdulatát . Miklós István Tiszai—Duna-közi gazda­gyerek. Tudja, hogy kell hangtalanul járni a mezőn. Földhöz lapulva, kúszik egyre közelebb a kiszemelt terepszakasz­hoz. Egy bozót mögötti emelkedőre ka­paszkodik, amely jó megfigyelőhelynek kínálkozik. Szeme élesen kutat.. . Előtte föld­erődök, összekötő árkok. A föld alá bújtak itt a vörösök. Alaposan berendez­kedtek. Úgy látszik, nem akarnak tágí­tani .. . Körülbelül egy századnyi erő áll, helyesebben lebzsel készenléti he­lyein — az erdő szélén. Közvetlenül mö­göttük a folyó tükre csillog . . . Verejtékező arccal, tán még nagyobb figyelemmel körültekintéssel kúszik hát­rafelé Miklós őrvezető. Szemeit nem veszi le az ellenségről. Minden mozdu­latukat figyeli.. . Szerencsésen vissza is jut a többiekhez. Lassan visszamegyünk — adja ki a parancsot. Az aknavetőket jól elkerül­jük. Az előretolt fészkeknél most már saját szakállunkra is csinálhatunk vala­mit, hisz a feladatot úgyis megoldottuk. De vigyázzatok magatokra! a bőrötöket épen kell visszavinnem a századhoz. — Rostára senkinek nincs szüksége. Most már gyorsabban mozognak. Az aknavetők még mindig békésen szenderegnek .. . Őrszemeik unalmasan, fásultan figyelik az ismerős tájat,... A mieink egy vízmosta homokos árokban nesztelenül, macskamódra húznak el mel­lettük. — A géppuskákat és a nehézpuskákat meg kellene szerezni valahogy — véleke­dik a járőrparancsnok. — De­hogy? Pillanatig megállanak, csoportosulnak a legények, összedugják a fejüket s aztán tervszerűen szétszóródva — megindulnak. Hátáról kúsznak a fészkek felé... A védelemnél annyira kellemetlen magas burján, kóró rengeteg, most nekik kedvez. Rejti, fedi minden lépésüket... S már fel is tűntek az emelkedésen levő fész­kek . . . Közvetlen közelükben mozog bozót, a fű... Fütty hasít át a levegőn, a Nyomában kézigránátok röpülnek a fész­kekre s robbanások füsttengerében a vörösök között vannak honvédeink ... Ketten a meglepett géppuskás irányzókat lökik félre, a harmadik egyik nehézpus­ka mellé ugrik. Szemkápráztató gyorsa­sággal, szinte lélegzetvétel nélkül tör­tént az egész s máris hangzik a figyel­meztetés: — Hőre ruki! — Fel a kezekkel! . .­­ Nincs sok gondolkozni való . .. Néhány vörös menekülni próbál.. . Könyörtele­nül szólanak és találnak géppisztolyaink. Túlságosan biztonságban érezték magu­kat Sztálin előretolt katonái. Most vise­lik a következményeket. Két gépuskán s két nehézpuskán kívül géppisztolyok, gyalogsági puskák kerülnek a magyarok vállára »» kilenc vörös katona indul fal­tartott kézzel járőrünk előtt állásaink felé .. . A szovjet aknavetők észrevettek va­lamit, szinte egyszerre szólalnak meg a csövek és verik a tájat, célpontokat keresnek. Megfigyelőjük nem látja a vé­dőállásaink felé hullámzó mozgást. .. Tüzérségi megfigyelőnk­­ hamar észre­veszi és jelenti a helyzetet. Egy egész raj kúszik ki a védelmi állásokból és igyekszik felderítő járőrünk segítségére, így gyorsabban jelentheti Miklós őrve­zető az eredményt. Térkép fölé hajolva majdnem félóráig készül a másnap reggeli „tisztogató" pa­rancs. Nehéz fegyverekkel megerősített és támogatott rohamjárőrök füstölik ki az ellenséget. .. Kora hajnalban, tüzérségi előkészítés alatt — újból Miklós István és emberei haladnak az élen... Terepet kutatnak. Mutatják az utat és az irányt... Nyo­mukban az egész „sarkot“ átfogó hat ro­hamjárőr igyekszik előre... A különle­gesen kiképzett járőröket tisztek veze­tik. A tegnap kiürített g­éppuska- és ne­­hézpuska-fészkek most megint ontják tüzet... Két járőr oldalról lendül tám­­­­dásra, egy élelről köti le a vörösöket, a másik három feladata: az aknavetők ár­talmatlanná tétele, ha a tüzérségi előké­szítés után maradt belőlük valami... A vörösök szívósan ellenállának. Most az időközben pótolt nehézpuskáknak is van töltényük... A géppuskák szaka­datlanul kelepelnek... A kétoldalt elő­relendülő rohamoszlopok azonban tud­ják, mit tegyenek. Miklós őrvezető és Borsán László vezetésével fedett helyen kúsznak emberfeletti iramban céljuk felé . . . A rohamosztagos nem szereti a sok lövöldözést. Legkedveltebb harceszköze a kézigránát, a lángszóró s ha a helyzet úgy követeli, a lánggránát. .. Most két lángszórója van ennek a csoportnak... Ködszerű füstöt vet a gyutacs, nyomában fekete füsttel hosszú lángnyelvek törnek az ellenséges fészkek felé... A gyors­tűz megtorpan... Ebben a pillanatban kézigránátok röpülnek a vörösök felé ... Katonáink rohannak előre ... A lángszó­rók tisztítják az utat. Menekülő kommu­nisták igyekeznek eltűnni a bozótban. ki Az aknavetők körül most bontakozik a harc... A tüzérségi tűz nyomán épen maradt csöveket éppen munkában lepték meg. Gránátvetőkkel, közvetlen irányzókkal és önműködő fegyverekkel védekeznek a vörösök... A mi oldalun­kon jönnek a gránátvetők .. . Kelepeinek önműködő fegyvereink, tüzéreink és ak­navetőink közvetlen kezdővonalunk mö­gül zárják le a terepet. Ide nem lehet segítséget hozni. A küzdelmet az ott­rekedt szovjet erőknek kell megvívniok. Túlságosan közel helyezték el a vörös aknavető csoportot. Jó és gyors ered­ményt akartak . .. Most megkapják ... A fölényünk nagy. A legkétségbeesettebb védekezés sem segít. .. Egyre erősebben jobban szorul a hurok. Most itt is sis­­tereg, pörköl a lángszóró, ennek a fegy­vernek nem lehet ellenállni, ez ellen egyetlen védekezés van, a visszavonu­lás . . . Eszeveszetten ágyúzzák a vörösök a területet. Egymást érik az aknák és a „csim-bum" lövedékek. Látszik, hogy mindenképpen meg akarják tartani ezt a sarkot. . . De tüzérségünk teljes erővel ráfekszik a támadást zavaró vörös ne­hézfegyverekre. Rohamjárőreink lépésről­­lépésre tervszerűen bukkantak fel az erdő szélén, az átszivárgottak állásai előtt. Tüzérségünk itt is komoly munkát végzett... Rohamosztagosaink a Don partjáról négy ellenséges géppuskát, három nehéz­puskát két aknavetőt, három gránátve­­tőt, egy vörös főhadnagyot és tizenki­lenc katonát küldték vissza azzal a je­lentéssel, hogy a Don jobbpartján ebben a kis sarokban sem áll már ellenség, — MINDENFÉLE iskolai papír éa író- •in beszerezhet* a lagolcsóbb árkor­­mánybisto_ ár eben JÓBA papir&xleté-

Next