Katolikus elemi fiú- és leányiskola, Nyitra, 1894
I. A jó anya és gyermeke. Vallás-erkölcsi nevelés azon alapkő, melyre gyermekeink jövőjét építsük. Bámulatos azonban azon közöny, mely éppen a vallás-erkölcsi érzék ápolása is beoltása körül tapasztalható. De a mai anyagias világban lehet-e azon csodálkoznunk , hisz a legtöbb embernek istene a pénz, pénz és újra csak pénz. Ezzel megszerezhetik vágyaik kielégítését és uralmat szegényebb embertársaik fölött. — Erkölcs ! vallás ! — minek az nekik ? Szerintük Isten, a mindenható ész és a nagy természeten kívül, nincs ! No hát legyen nekik, mint kívánják és boldoguljanak vele. Az anyagi jólét utáni törekvés azonban nem volna ok legszentebb kötelességeink mulasztására, ha ezen törekvésünk helyes irányt követve megadná Istennek, a mi Istené és . . . De hová tévelyeg eszmeköröm, hisz nem a vallásról, hanem a keresztény gyermek neveléséről szándékom beszélni. Mi köze hát ennek a valláshoz és viszont ? Aki azt akarja bebizonyítani, hogy vallás nélkül is lehet derék becsületes honpolgárokat nevelni, az nagyon téved. Mi nyújt vigasztalást bánatunkban ? Mi ad erőt sanyarú helyzetünk elviselésére? Mi ösztönöz kötelességeink teljesítésére? Mi tart vissza a bűn ösvényétől ?... Igen az Istenben való törhetlen bizalom, a keresztény hit azon balzsam, mely örömeinket fűszerezi ; fájdalmainkat enyhíti; kételyeinket oszlatja. — Igen a keresztény hit az, mely isteni mesterének legbölcsebb oktatásával minden kisértettől visszatart s a jóra vezérel. A vallás-erkölcsi nevelés legyen tehát kiinduló pont, ama tömör alap, melyre gyermekeink jövőjét alapítani készülünk, mert csak ez ment meg bennünket a jövő sok fájdalmától, a gyermekeinket pedig a bekövetkezhető csalódások, kételyek és kétségbeeséstől. Mit tesz keresztény módon nevelni ?