Katolikus elemi fiú- és leányiskola, Nyitra, 1906
dában a kit a fm. logikus erejénél fogva meg nem győzne. A fonomimikát még orvos taktikájához is lehet hasonlítani a ki a beteg gyermeknek előirt keserű orvosságba (olvasásba) édességet (játékot) kevertet, hogy azt szívesebben vegye be. A fonomimikától azért ijedt meg sok tanító, mert az az olvasást egészen elkülöníti az írástól. Eddig e kettőt mint összenőtt ikertestvért elválaszthatlannak tartották. Azt hitték, egyiknek elválasztása a másiktól, föltétlenül halálos kimenetelű volna. A fm. egész könnyűséggel és bátran végzi e nehéznek gondolt műtétet, s mondhatni fényes sikerrel. Mert mind a két testvér életben marad, de nem csak él, hanem virul s erősbödik. Csakhogy míg az egyik csak úgy ficánkol az életkedvtől, addig a másik alszik, de csak azért, hogy az üdítő álom által megerősödve, annál pajzánabból vegye ki részét az élet örömeiből. Lássuk a bizonyítást. A régi hangoztatási módszer szerint a 6 éves gyermeknek kétféle mesterséget kellett tanulnia egyszerre, már pedig két munkát egy időben végeztetni, háládatlan dolog, legalább is egyik a másik rovására történik. A legnagyobb zeneművész is csak egy hangszert játszik tökéletesen, a másikban már csak kontár. Azután meg a betűnek nyomtatott és írott jegyét egyszerre kellett emlékezetébe vésnie s ez mind fölösleges megterhelés volt a zsenge elmének. Az új fm. módszer szerint a két mesterség teljesen el van különítve egymástól. Előbb csak olvasni tanul a gyermek s midőn ebben elég jártas lesz, következik az Írás tanítása. A fonomimika francia eredetű. Grosselin gyermeklélek búvár fedezte fel, illetve alkalmazta. Ha