Katolikus elemi fiú- és leányiskola, Nyitra, 1916

Jelentés az 1916—1917. tanévről. Isten segítségével ismét előbbre jutottunk, a harmadik hábo­rús tanévet is befejeznünk sikerült.­­ Úgy mondják, hogy világtörténelmi időket éltünk át a leg­utóbbi három év alatt. Történelmi időknek minősültek az emberiség életének ezen legrettenetesebb napjai, amidőn évszázadok kultur­­munkája megy tönkre s annyi bánat és pusztulás éri az egész világot, amilyen még nem volt a teremtés óta. Nem csupán az anyagi károkra gondolunk, — noha szám­szerűleg ezek is alig mérhetők meg, — az erkölcsi károk annál nagyobbak. Az emberiség előhaladásába s a humanizmus lélek­­nevviesítő hatásába fektetett hitünk s reményeink erősen megtize­delve kerülnek ki a háború tüzéből. Sokszor hittük, különösen a lefolyt tanévben, hogy a béke már közel van; sokszor reméltük, hogy a tengernyi kiömlött vér és mérhetlen nyomorúság jobb belátásra készteti ellenségeinket vagy legalább mérsékli keblükben a gyűlölet és kapzsiság szeny­­nyes vágyait és törekvéseit. Sajnos reményeink be nem váltak, a háború tovább folyik s napról-napra újabb áldozatokat követel. De ha már nem áll módunkban útját állani az emberi go­noszság ezen féktelen kitörésének, ha végig kell szenvednünk, hogy a világrendítő események annyi reményteljes és munkás életnek s eszményeink oly nagy részének temetőjévé legyenek, okulva a múltak hibáin, legalább a jövő nemzedéket mentsük meg a pusztulástól. Tegyünk meg minden lehetőt, hogy a jövő generáció szilárd hittel, tiszta erkölcsökkel s fegyelmezett akarattal bírjon, hogy így az élet bármilyen körülményei között a jónak felismerésében s követésében soha el ne tántorodjék s a mai borzasztó idők meg ne ismétlődhessenek. Tervszerű megállapodásra, egységes programmra volna szük­ség, mely az össze­s iskolákat s ,főleg a népnevelést a jövő felada-

Next