Nyitravármegye, 1940. január-február (1-9. szám)

1940-01-01 / 1. szám

УШШМЕСХЕ SZILVESZTER (kr.) Ezerkilencszázharminckilenc — könyvednek háromszázhatvanöt lapját im­már csaknem teleírtuk. Néhány mondat még és oda kerül utána a pont, hogy az­tán — akármit is jegyeztünk fel lapjaidra — feszengjen a dicsőítő »Te Deum lauda­­mus». Amikor — egy évnek előtte — is­ten végtelen kegyelméből megengedtetett nekünk, hogy első lapodra rójuk akkori éltünk sorait, még nem tudtuk mi kerül arra s a többiekre. Most már tudjuk, lát­juk a sok-sok könnyes, lángoló, fekete és reménytelen napok sorát. Seregszemlét tartunk felettük és elcsodálkozunk mind­azon, amit megélni és átélni adott nekünk a sors kegyelme, avagy kegyetlensége. Egy éven át békét hirdettünk s háborút arattunk, megértést kértünk , gyűlöletet kaptunk, baráti kézfogásra nyújtottuk ke­zünket s még a karácsonyfa árnyékában sem vettek tudomást róla. De ezzel még nem telt be a pohár. Megátkoztak s po­kolra kívántak, majd megsimogattak, hogy aztán ökölbe szorított kézzel még kemé­nyebben sújtsanak arcunkba azért, amiért mi nem­ tehetünk, azért, amit mi minde­­nekfölött elkerülni kívántunk. Adtunk, amit szerény körülményeink között szíve­sen adhattunk — kaptunk helyette, amit nem érdemeltünk: szitkot, vádat, szemre­hányást és gyűlöletet. Kértünk —­ kine­vettek, sírtunk — könnyeinket kigúnyol­ták. Mindennek elneveztek, csak jónak, igaznak nem, pedig mi is csak azt hirdet­tük — fanatikus hittel és szent csoda­várással — amit az igazság és szeretet hite parancsolt. Ezerkilencszázharminckilenc — hidd el, — mégsem még ezek után sem átkozunk s fogunk reád gondolni gyűlölettel. Hiszen nem tehetsz róla, hogy csak ezeket ad­hattad nekünk, mert hiszen úgy mint mi gyarló emberek, éppen úgy te is, a vég­­hetellen és igazságos Isten eszköze vagy csak. Voltak már szomorúbb éveink is a történelem folyamán. Átélt már a magyar tatár dúlást, török átkot, döghalált, pes­tist és megmaradt — megmaradtunk, — mert Isten így rendelte el az ő végtelen előrelátásával. Mint a múltban, ez évben is temettünk — de kereszteltünk is a háromszemélyű egy Isten nevében az egyház és a nemzet dicsőségére. Vad, pogány tatároknak ne­veztek, akkor, amikor keresztények vol­tunk a keresztény kultúra minden dicső­ségével és bűnével. Dicsértük az Urat imá­ban és dalban, hittünk benne és remél­tünk úgy, ahogy nagyon kevesen hisz­nek, mert bizalmunk más senkiben sem lehetett, mint ő benne. Égre emelt szem­mel írtuk így a múlófélben lévő évnek lapjait. Sokszor remélve, de többször sírva és kétségbeesve. Nem szégyeljük ezt be­vallani, mert ha százszor porba sújtott is a­ sors, még mindig volt erőnk százegye­­dikszer felállni, felsorakozni és újra ott folytatni, ahol elhagytunk. Volt már úgy, hogy azt hittük, nincs tovább és mégis — Istennek hála — mégis volt tovább, ha gyakran vért izzadva is. Tudtuk úgy fogni egymás kezét, hogy a nagy szorítás­ban vér csordult ujjainkból. Legyen hála ez év végén Istennek azért, hogy ehhez a vércsordító kézfogáshoz adott még erőt. Testvérek — Isten, akinek első kirá­lyunk a boldogságos szűz közbenjárása ál­tal felajánlott, megadta nekünk az erőt, minden kétségbeesésünkből talpra állni, az élet fonalát tovább vinni úgy, ahogy azt a mi sorsunk a kisebbségi magyar sors megkívánja. Ha ez így van, a megpróbál­tatások is csak azért vannak, hogy azok­tól erősödjünk, izmosodjunk és higyünk bekövetkező elhivatottságunkban. A pró­féták is hirdették és várták a «szeretet« eljövetelét, mi is csak ezt tehettük és ezt tesszük. Nem cselekedhettünk másképen még akkor sem, amikor szemünkbe vág­ták, hogy nincsen Advent, csak egy van : az ököl és az erő joga ! A «szeretet« min­den tagadás ellenére mégis megérkezett — angyalok és égi fénylő csillag jelezték eljövetelét. A mi időnk is eljön. Ha teg­nap még nem jött el, eljő holnap s ha ak­kor sem, eljön biztosan holnapután , miután a felismerésnek és­ a megismerés­nek el kell jönnie. Csak hinni kell tudni benne, mint hittek századokon keresztül azok, akik hirdették és bevárták a «szere­tet« eljövetelét. Nem várunk és nem kívánunk lehetet­lent. A szeretet, a megértés és kulturális jogok elismerése nem határos a lehetet­lenséggel. De ha ezeket a ma még lehetet­lennek látszó kívánságainkat a jövő év­ben elérni és elnyerni kívánjuk, csak úgy tudunk célba érni, ha éppen úgy, mint az elmúlt évben, az elkövetkezőben is össze­fogunk, szorosan egymás mellé állunk és hiszünk a hit mindenkit meggyőző ere­jével. A hit sziklákat mozgat meg. Ezért a kételkedőknek, a kishitűeknek eget ■ostromló hangon kiáltsuk oda, legszen­tebb hitvallással — Credo ! Ezerkilencszázharminckilenc — nem tudtad megdönteni a mi hitünket, nem volt erőd porbasújtani a mi reményünket. Zokogva sírtunk, de mégis reméltünk és hittünk azokban a nehéz napokban is, amelyeket te adtál nekünk. Most, búcsú­zunk tőled s utódjainkra bízzuk ítélkez­zenek majd egyszer feletted. Mi túl közel és elfogódottak vagyunk ahhoz, hogy fe­lőled ítéletet mondhassunk. De egyet megváltunk. Nem törtél meg bennünket Nem, győzedelmeskedtél felettünk. Szen­vedéseket adtál, de a kín erősíti a hitet, a reményt és a mindent feledtető szere­­tetet. Búcsúzunk tőled, sok-sok tanulsá­got merítve napjaidból és okulva abból, aminek részesei voltunk. Elmúlsz. Utánad jövünk mi is az elmúlásba, csak emlékün­ket hagyjuk itt, mint hagyod itt te is. De a mi harcainkból merítenek majd erőt az utánunk következők s hisszük, hogy azok­­—­ látva a mi szent akarásunkat —­ soha meg nem tagadnak. Meghalsz öreg, év, de gyászolni nem fő­águnk — mert nem nőttél szívünkhöz ! De nem átkozva, csak könnyezve fogunk meg­emlékezni rólad mint azok, akik Babilon­nak vizei mellett ültek. Adja az Isten, hogy a te elmúlásoddal, múljon el min­­­­den megpróbáltatásunk, minden szenve­­désünk és az új évvel, melyet remény­­teljesen várunk és köszöntünk, jöjjön el boldogulásunk és az elvártak valóra­­válása. Még néhány perc és éjfélt kondúl az óra. Ha majd az új évet köszöntő poha­­­­raink összekoccannak és az öreg év min­den baját feledve, kezet szorítunk, te­gyünk fogadalmat, hogy azok maradunk, a kik voltunk, mert csak akkor lehet, hogy , reményeink valóra válnak. Adja az Isten, hogy az új évben ne csalatkozzunk ! NYITRA ÉS VIDÉKÉNEK MAGYARSÁGA ÁLDOZATOSAN VÁLLALTA A MAGYAR KÖTELESSÉGEK TELJESÍTÉSÉT ÚJÉVI ÜDVÖZLÉS A «NYITRAVÁRMEGYE« részére IRTA AIXINGER LÁSZLÓ dr. Közel két éve annak, hogy a magyar­ság közvetlen szomszédságba került a ba­ráti nagy német birodalommal, amelynek expanziója természetszerűen szellemi té­ren rövidesen megnyilatkozott. Az eszmei téren a németek és ellenfelei között kez­dettől fogva fennállott ellentét négy hónap óta a kifinomult modern kor válogatott, de emellett hihetetlenül irgalmatlan fegy­vereinek összemérésében bontakozott ki. Titánok viaskodnak egymással, Góliátok folytatnak élet-halál harcot. Azok között a Dávidok között, akiket az isteni gond­viselés még megkímélt attól, hogy bele­vonják őket a pusztító öldöklésbe, ott áll Magyarország és ott vagyunk mi Szlo­vákiában élő magyarok is. Dübörögnek a tankok, dörögnek az ágyúk, a repülőgépek szórják a gyilkos bombákat, a tenger hullámait torpedók szántják végig. Izgalom, nyugtalanság, bizonytalanság az egész világon. Termé­szetes, hogy az emberi lélek is könnyen megrendül ebben a kavarodásban és könnyen letérhet a realitások útjáról. Mi magyarok akárhol éljünk, ilyen kö­rülmények között is megtalálhatjuk azt az iránytűt, amely megmutatja, merre kell haladnunk. Ezer­éves múltunk tanulsá­gaiból kiindulva, a tradíciónkban gyöke­rező keresztény nemzeti céljaink és törek­­­­v­éseink szolgálata lehet, most is egyedüli feladatunk, amelyet minden szellemi, er­kölcsi és anyagi felkészültségünkkel vál­lalnunk kell. Aki ebbe a feladatkörbe beilleszkedik egyéniségének, természetének, képességé­nek és tudásának megfelelő kisebb-na­­­gyobb munkássággal, nemzeti hivatást tel­jesít és nem egyedül a hozzá közelebb­­álló magyar testvérei, hanem az egész magyar népközösség sorsát viszi előre. Nyitrának és vidékének magyarságát mindenkor eltöltötte ez a hivatás­tudat. Áldozatosan vállalta a magyar kötelessé­gek teljesítését. Őrhelyen állott és áll. Gondosan megőrizte a nemzeti javaknak reá bízott értékeit. Az a törhetetlen életerő, mely eddig jel­legzetessége volt a nyitrai nagy magyar szigetnek, legyen az új esztendőben és a jövőben is mindenkor egyik éltetője az örök magyar gondolatnak ! BOLDOG MAGYAR ÚJÉVÉT ESTERHÁZY JÁNOS az Egyesült Magyar Párt elnöke: Az idén is az Úristenbe vetett törhetet­len hitünkből, a magunk lelkének erejé­ből és magasabbrendű hivatásunk tudatá­ból kell merítenünk a hitet és reményt, hogy ne fájdalmas érzések legyenek úrrá rajtunk . .. Minket eddig megkímélt a há­ború borzalma. Lássuk ebben az Úristen kegyelmét, de lássuk ebben azoknak böl­csességét és eredményes gondoskodását is, akiknek vállára nehezedik a magyar nép sorsának felelősségteljes intézése ... Ha talán ma sem tudjuk elfelejteni, hogy ma­gyar testvéreink a lefolyt év alatt meny­nyit szenvedtek, mennyi gonddal, mennyi bánattal telten­­ állottak hősiesen azokon a gátakon, amelyekre őket a Gondviselés helyezte, ne ez a visszaemlékezés hasson hangulatunkra, hanem erősödjön meg bennünk az a szándék, hogy segítsünk és adjunk... Mi szlovákiai magyarok mos­toha sorsunk ellenére soha senki iránt sem voltunk mostohák. Mi a felebaráti szeretetet nemcsak hirdettük, de gyako­roltuk is .. Nyugodt lelkiismerettel, tiszta lélekkel foglaljuk szívünkbe a Megváltót, hogy az ő segítségével váljék valósággá ,a balsorstól megváltott minden magyar­nak boldogsága. Az az álláspont, amelye­t a szlovákiai magyarság képviseletében a pozsonyi par­lamentben több ízben kifejtettem, termé­szetesen változatlan marad azzal a maga­tartással együtt, amelyet a szlovákság irá­nyában eddig tanúsítottunk. Sem az ál­láspont, sem a magatartás nem függ at­tól, hogy ez vagy az a kormány miként méltányolja azt, mert a kormányok élete múlandó, a népeké azonban örök, hacsak maguk nem ássák alá létüket.. Színvo­nalas magyar kulturális munkásságra is rendelkezésünkre áll megfelelő szellemi és erkölcsi tőke, amely nem fog elapadni, ha egyelőre kellően nem is kamatozhat... A szlovákiai magyar ifjúság, mint azt jól tudom, nem ringatózik illúziókban, hanem számol az adottságok realitásával, amel­lett, — hála Istennek — megőrizte idealiz­musát és ezzel vérzetten szolgálja nagy nemzeti céljainkat. Hiszek ifjúságunk jobb jövőjében, mert erre komoly, férfias és jellemes magatartásával feltétlenül rá­szolgált. Lesz gyümölcs a fán, mert van Szerkeszti D­ALLO­S ISTVÁN Ú­J ÉV XXXI. évfolyam. — 1. szám, 1940. január 1.­­ Előfizetési ára 1 évre 50 , fél évre 26 K. Magyarországon egy évre 78 K. ÁRA 1.— K. világa ... Teljes megértéssel viseltetem magyar újságíróink idegölő, felelősségtel­jes munkássága iránt, amellyel ébren­­tartják a nemzeti gondolatot. Lássanak eb­ben olyan magyar kötelességteljesítést, amelyért a legméltóbb és legszebb elisme­rést csak egy adhatja meg — a nemes tradíciókkal telített magyar lelkiismeret. CSÁKY MIHÁLY a Sz. M. I. E. országos elnöke: Becsüljük meg egymásban az embert ! Erre törekedtünk és törekszünk De a mindennapok malomkövei elmorzsolhat­ják a legszebb törekvést is. Ne hagyjuk. És váltsuk valóra. Ha ezt valóra váltjuk, ha így közeledünk nemzettestvéreinkhez, ha így szeretjük őket s ez a szeretet és megbecsülés legkisebb cselekedetünkben is valóban megnyilvánul, akkor nem kell sok beszéd, akkor nem kell sok szó és nem kell sok hívogatás , mert akkor ezt megérzik a szívek ! Akkor maguktól, lel­kük sugallatára, önként és szeretetből gyűlnek a családfők mellé. És megvalósul ebben a nagy és lélekből fakadó szeretet­­ben az a családi közösség és egyensorsú­­ság, amelyet semmi vihar meg nem tép és szét nem szakít... Minden igyekezetünk és reményünk el­lenére sem tudtuk kieszközölni központi közművelődési egyesületünknek, a SzMKE- nek újból való engedélyezését. Emiatt te­hát a rendszeres közművelődés megbé­nult. Ma Szlovákiában a magyar kultúrá­ik, munka csekély kivétellel, magánügy. A magyarországi könyvek és folyóiratok még mindig el vannak zárva tőlünk. Re­méljük, hogy a szlovák-magyar árú csere­­egyezmény következtében ez a helyzet itt is és más kulturális téren is megjavul. Viszont örömmel kell megállapítani azt, hogy mindamellett szellemi életünk nem stagnál. FLOCH ISTVÁN az Új Hírek főszerkesztője. Sok minden társadalmi térre terelődött, ami azelőtt a politika, vagy a kultúrmun­­ka területe volt, s hogy a magyar társa­dalom olyan egységesen összeforrt, mint még soha, hogy úgy leegyszerűsödött a nagy magyar kisebbségi család, hogy nem magyar munkás és magyar földműves és magyar iparos és magyar szellemiség, ha­nem egyszerűen, de annál döbbeneteseb­ben csak magyar : az a gyakorlati élet adta lehetőségeket kihasználni tudó jó politika következménye. A túlélni­ tudásé. Mert érdemes és szép, — ha nem is jó, — ma magyarnak lenni. A sok miértre a jövő adja meg a várt választ, ha megtartjuk öreg barátom nagyszerű életfilozófiáját. Mert igaz, hogy : »Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt, valami nagy-nagy és tanulság, amely kis népeket tanít... S mégis szívesen áldozunk velet. Most tra­­gikusabb és szebb sors nincs. Isten és emberek előtt!« SOMOS ELEMÉR az Esti Újság főszerkesztője: Karácsonyi számunk nem egy lapkiadó­vállalat ajándéka csupán, hanem azé a gondolaté is, amelynek bátor meghirde­tésére, kifejezésére és ébrentartására vál­lalkoztunk. Ez a gondolat a szabad, erős és meg nem alkuvó magyar élet gondo­lata, amely minden idegszálával benne gyökerezik az ősi szlovákiai talajban s amelyet viharok hullámverései sem zök­kenthetnek ki elhivatottságának irány­vonalából. Ez a gondolat a közös múlt, a közös haza, a kölcsönös egymásrautaltság és a szlovákiai patriotizmus gondolata, amely nélkül nincs megoldás és kibonta­kozási lehetőség. Ez a gondolat a közös, ősi föld összeforrasztó és legyűrhetetlen gondolata. Azé a szent földé, amelyen évszázadokkal ezelőtt megvetettük lábun­kat, amelyet kezünkben karddal végvesze­delmekben is megvédelmeztünk, s ame­lyen mindmáig híven teljesítjük Isten ál­tal rendelt emberi hivatásunkat... Szám­ban megfogyatkozva, a civilizáció selymé­be csomagolt kegyetlenségek idején, erő­sebb kézfogásra nyúlnak össze kezeink. Tudjuk, hogy mi és mindazok, akik e kö­zös földön élnek, megtaláljuk egymást. Használja fel 0 SLO¥iNS§1A BANKAP INTRA Szolgálatait. Elvégez minden bankügyletet at

Next