Nyugat, 1911. július-december (4. évfolyam, 13-24. szám)
1911 / 17. szám - Figyelő - Jász Dezső: A podolini takácsné és a többiek (Krúdy Gyula novelláskönyve)
fl PODOLINI TflKflCSNÉ ÉS fl TÖBBIEK (KRÚDY GYULfl NOVELLÁSKÖNYVE) Krúdy Gyula az utolsó magyar író, aki még sok újságot talál a hazájában. fl legfiatalabb, aki még nagyon tudja szeretni a fajtáját, s aki érdemesnek találja szót ejteni róla szeretettel és dicsérettel, különbözik azonban mindenki mástól. Szellemi rokona Mikszáthnak. Mint író és stílművész kisebb nála, de finomabb, érzékenyebb és érdekesebb lélek. Magasabb szempontjai vannak, s az életet jobban ismeri és jobban szereti, mint Mikszáth. Fölényesebb, nemesebb, fl humora nem kedélyeskedő és paprikás, hanem fájdalmas és sós-édes, és rokonszenves faji vonások, amelyek a mai magyar emberben már elmosódnak és a más fajokkal való kereszteződés miatt mindinkább elvesznek, az ő művészetében még fokozottan, összegyűjtve vannak meg. Szereti az embereket, tiszteli a jó nőket, de nem tud haragudni a roszszakra sem. Érzékeny. Szerény, fíz írásban mérsékli magát. Szereti a földet és a természetet. Amiben több Munkácsynál Rippl Rónai, ugyanabban nagyobb Mikszáthnál Krúdy, fl művészete őszintébb, mélyebbről jön. Tudja azt, amit Mikszáth nem tudott, hogy a vázlat sokszor több, mint a kész kép. Belőle kellemesen hiányzik a törhetlen politizálás s az országos ügyekről való beszélgetési vágy, ami Mikszáthnál és Jókainál helyenként boszszantóan terheli az olvasót. Krúdy igazi lyrikus. Akit nem érdekel semmi, csak a saját szenvedései. Regényírónál és novellistánál ez annyi, mint: a szenvedés általában. Mindig érdekes. De sohase ír másról, mint ami neki magának is nagyon érdekes. Finoman rajzol. Novellái hasonlítanak azokhoz a halvány és graciőz ceruzarajzokhoz is, amelyeket hegyesre faragott trónnal vigyázva rajzolt Fragonard, és markáns vastag vonalakat, a sötétebb tónusokat szigorúan kerüli. Csak a kedves színeivel dolgozik. Vannak színek, amiket teljesen perhorreszkál. Nem szenvedheti őket. Érzékeny és mégis harmonikus ember, akinek az írása (nem ismerem) — bizonyára nagy élvezetet ad, de aki valószínűen FIGYELŐ