Nyugat, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-12. szám)

1913 / 7. szám - Kassák Lajos: Fehér éjszakák (drámai kép)

(K­assák Lajos: Fehér éjszakák) 537 Második asszony: Szegény nene mégis jól hallotta. István bácsi: Van úgy, hogy minden dolgot megérez az ember. (Hallgatás.) Süket asszony: Hány óra? István bácsi: Pont három fertál tizenkettő! Süket asszony: Irgalmazz a nyugtalan árva lelkeknek, akik most hajlék nélkül bolyongnak csodás kertedben! . . . Mind: Adassék meg minden bolygónak a nyugvás ! . . . (Hallgatás.) István bácsi: Hát nem furcsa dolog, hogy most már folyton arra gondol az ember, hogy meg kell halni! (Hallgatás.) Süket asszony: Igen hosszú a mai este ! . . . Első asszony: Van az néha, hogy sehol sem találja helyét az ember. Második asszo­ny: Már haza kellett volna menni. István bácsi: Örüljön az ember, hogy tető alatt van . . . Ilyenkor még a kutya is a vackába húzódik. (Hallgatás. A jobboldali ablakon bevilágít a hold és gyönge sárga szín csurog szét a háttérben. Misztikus csend emelkedik a szobára, amely az alakok hangulatába is belevegyül.) Süket asszony: Milyen hideg lett eccerre ! . . . Nem érzik bentek ? Harmadik asszony: Érezzük kiz azt! . . ... Süket asszony (hátra beszél) : Ne spórolja, Öreganya, azt a zsgorkát.. . Vessen a tűzre, Öreganya, isten megfagyunk! Második asszony: Talán elszundított, szegény! Süket asszony: Mi az? Első asszony: Elszundított talán ! . . . Süket asszony: Hányszor kell még gyülnünk? Első asszony: Az utolsó hétig tán megleszünk ! Süket asszony: így gondoltam. (Hallgatás. A munka szaporán halad.) Második asszony: Már a holdacska is felgyútt! . . . Harmadik asszony: Legalább csak hazafelé világítana . . . Süket asszony: Miről beszélnek kentek? Második asszony:: Hogy előbújt a holdacska is! Süket asszony: Én nem szeretem a holdat, az húzza ki a sírból a lelkeket. Első asszony: Én félek tőle, amiért olyan sápadt . . . István bácsi: Néha meg olyan, mintha véres volna! . . . Süket asszony: Beszéljenek már úgy kentek, hogy én is halljam. Olyan rossz így a nagy csendben. Az én füleim be vannak tapasztva, már tíz esztendeje nagyot hallok, de most gyötör a csend, szinte úgy érzem, hogy csahol, hogy egész a velőmbe turkál . . . Talán láttak bentek az előbb valamit?. .. István bácsi: Semmit se láttunk, éppen semmit! Süket asszony: Akkorát úgy csinálnak, mintha valamit dugdosnának előlem ? István bácsi: Elhiheti kee, hogy semmit se, éppen semmit se láttunk!... (Hallgatás.) Süket asszony: Máskor nem szokott ilyen csend lenni . . . Mért nem dudál kee ?! István bácsi: Elromult az este! . . . Süket asszony: Elromult? István bácsi (bólint) : El! . . . Süket asszony: A tűz is kihunyt, a duda is elromult, minden elromult! . . . Hát akkor hajhásszanak, énekeljenek kentek ! . . . S Úgy érzem megtébolyít ez a hallgatás! . . .

Next