Nyugat, 1930. július-december (23. évfolyam, 13-24. szám)
1930 / 14. szám - VÁSARHELYI-SELTMANN REZSŐ: GANDHI ÉS A FORRONGÓ INDIA
122 VásárhelyUSehmann Rezső: Gandhi és a forrongó India egyik nagy ipari városában, Ahmedabadban telepedett le, hogy a pária* munkások közelében lehessen (mint ahogy Jézus a perifériák leprás* negyedében). Itt már jelentkeznek a paradoxonok: a modern, sztrájk* szervező ügyvéd egyfelől, másrészt a szaddhu, aki mindenről lemondott már régen, ami ezen a világon vonzó. Újszerű, életbölcs és csupán személyében lemondó volt ez a szaddhu, mert józansága a remetéknek azt az éleslátását tükröztette vissza, ami ezeknél oly gyakori: minél jobban elvonulnak fizikailag, annál jobban látják magányukból az emberek és az emberi társadalom bajait és hibáit. Úgy látta Gandhi is, aki időközben falusi lett, a nagy indiai dzsungel bajait, mint egykor az aszkéta esszénus, Jocanán, a Jordán partján a közeli felfordulást. Gandhi élére állott az elégedetlen elemnek, munkássztrájkot szervezett, de eltiltotta híveinek a koldulást, agitált a gyermekházasság ellen, normális munkást, bér- és egészségi viszonyokat sürgetett ott, ahol tízórás törvényes munkaidő van máig, a tropikus ipartelepeken és bányákban. Amikor az egyszerű sztrájk nem használt, elkezdte szervezni a chartást, a gyászoló protestálást az egész angol adminisztráció ellen. Ezt követte másik módszere, a rettenetes passzív ellenállás és nonviolence, amelyet először 1919-ben alkalmazott. Két évvel később zenitjét érte el népszerűsége, amikor egész Észak-Indiát forradalmasította. Tudnivaló az angol történelemből, hogy az angoloknál a forradalom szót nem lehet mindenre alkalmazni olyan jelenségeknél, ami a kontinensen annak számít. Angliában valaha hatalmas forradalmak voltak, amelyek kihatottak a kontinensre és az egész világhistóriára. Utolsó forradalmuk, amelyet így — revolutionnak — neveznek, az 1689*i dicsőséges forradalom volt, amely vér nélküli volt, de amelynek az Amerikai Egyesült Államok és az összes európai modern alkotmányok létüket köszönhetik. Ennek egyik nyúlványa, mellékhajtása csupán a francia forradalom Declaration des lois de l’homme*ja, amely a Declaration of Right* ban hamarabb volt megszövegezve. Azóta az angol nyelv forradalomnak csak az átalakulást, az ipari forradalmat, a gépek által beállott nemzetgazdasági átalakulást nevezi. Amit mi itt forradalomnak nevezünk, az az angolnak egyszerűen hoz, lázadás, amelyet rendőrség és az adminisztráció oszlat el; ennek egyik súlyosabb foka a multing, a fosztogatással járó lázadás, amelyet azután már sorkatonaság hengerel le minden esetben. Indiában ez a két specialitás volt kétszáz éven át és Gandhi mozgalmát sem minősítik az angol jelentések másnak, mint romnak. Ezért viszont csekély büntetés jár és Lord Reading, a jogász*alkirály 1921-ben magára vállalta azt a Kaifás óta példa nélkül álló felelősséget, hogy Gandhit internálja. Azóta, hogy kiszabadult, minden maradt a régiben, a különbség csak az, hogy az eddigi fegyvernemek mellett Gandhi bevezette az angol textiltermékekre a bojkottot, ami az angliai lancashiri textilipart válságba sodorta, továbbá megszervezte a szeszesitalok és a sómonopólium elleni bojkottot is. Lord Irvin, a mostani alkirály, újra alkalmazta előde eszközét, Gandhi internálva van, mozgalma azonban a passzív rezisztenciában tovább is eleven; a Legislative Assembly nem működik, mert az ősz Patel lemondott azzal a megokolással, hogy «nincs remény arra, hogy a brit adminisztráció szíve megváltozik.» Igaza is van neki, ilyen angyalok nem csinálhatnak politikát, viszont az angol állam teljesen és őszintén át van hatva az óriási erkölcsi felelősségtől, amely ráhárul India birtoklásával. Már az eddig mondottakból, amelyek Gandhi külső szereplésére vonatkoznak, szembeötlik néhány látszólagos ellentét: Gandhi egyfelől in*