Nyugat, 1934. január-június (27. évfolyam, 1-11. szám)
1934 / 7. szám - GELLÉRI ANDOR ENDRE: HÁZ A TELEPEN - ZELK ZOLTÁN: FÉNYTELEN MÚLIK EL NAPUNK - ZELK ZOLTÁN: TÖREDÉK
FÉNYTELEN MÚLIK EL NAPUNK Ilyen beteg — szinte köhécsel a rozsdamart délután ? béna fák tátogva nyúlnak ég, a fény után :ugva, mint akváriumban vípett pikkelyű halak: 'PVa, hogy a zord plafonon már talán a nap ... e,V Csak egy pillanatra törné át acélburkát az őszi Nap: úgy hullna alá a rozsda, mint az öreg vakolat s micsoda pírral égne a város! s hulló hajuk kibontanák a körút koldus leányai, a járdaszéli fák. Csak pillanatra... de nincs vigasz. Vacognak a sikátorok s a morcos Ég esőt jósolva szakállába morog. Fénytelen múlik el napunk! Már setteng az éj az ormokon s a nyögő ágakat belepi az estéli korom Haldokló ejti úgy le karját, ahogy aláhull most a galy. Sóhajt a város , s a Földeken szárnyra kél az avar. TÖREDÉK Már egyre halkabb s tépettebb az ének, összeszorított fogak közt szakadt zord kétséget hoztak a férfiévek: mi lesz, ha örök némaságba fagyaskadó s élsz majd, mint fa, mely levelét elhullatta s letörtek ágai s nem érti kopasz s félholt életét: mért kell lombos társak közt állani? Vagy tán nem is fáj majd e némaság, csak múló düh sziszeg a fogakon s mint éhes hernyó eperlevelet: mindent, mindent átrág az unalom ... ZELK ZOLTÁN ZELK ZOLTÁN