Nyugat, 1937. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1937 / 11. szám - Halász Gábor: Magyar századvég
HALÁSZ GÁBOR: MAGYAR SZÁZADVÉG 31- ben. Századvég és analízis feltételezik egymást; minél többet érezni és minél többet elemezni a kifinomodott intellektus vágya. (A barrési: Sentir le plus possible et analyser le plus possible). Kéjes borzongással hagyja magára zuhogni a legellentétesebb érzéseket, a hajlékonyság és érzékenység külön büszkesége, ugyanakkor fölényesen számontartja hangulatait, egyszerre élvezi az önfeledtség és a tettenérés kettősségét, az elmélyített sejtelmeket és a gondolatok félhomályos hátterét, önmagának szerez meglepetéseket, a kiadatlant keresi lelkivilágában, a váratlan érzelmi reakciókat, a pillanatnyi kigyúlásokat. Nem annyira a benyomások érdeklik, mint a saját válasza reájuk, amelyeket, akármennyire vizsgál, nem tud előre kiszámítani: a spontánság idegeinek ajándéka, nem csökkenti, sőt fokozza az értelmi munka. Szívvel-lélekkel modern, hiszen az új hatás új megrázkódtatást jelent, friss izgatószert és tárgyat a boncolásra, de a hagyományoknak is értője, történeti gourmet, távoli színjátékok, letűnt életérzések, paradox értékek méltánylója; a technikának nincs nála nagyobb ellensége. Ritkaságok múzeuma az emlékezete, különös élmények és különös könyvemlékek gyűjteménye; szellemi lrkc-ábrác zsúfolja be, mint a színes haszontalanságok a korabeli szalonokat. Fáradt ember és izgékony esztéta, életélvező és halálra kész, néha valóban beteg, sokszor csak szimuláns. Mindenek felett azonban művész, minden porcikájában az. Justh Zsigmond jól ismeri a szerepkörét. Már a megjelenése tiszta századvégi eszmény. Vékony csontú, halványbőrű, törékeny jelenség, szakállas, szőke Krisztus-fejjel, megbabonázottan vonja maga után a tekinteteket, különösen a nőkét. Hozzá a szemeiből kiragyogó betegség, a testét fűtő láz, amely rejtélyes módon kigyújtja és vonzza az embereket. Csodálatos ragaszkodással veszik körül férfibarátai is, fejet hajtva szellemi fölénye előtt. Egyéniségével rögtön vezér és középpont, nem kell ellenállásokat, versengést leküzdeni, meghódolni előtte titkos kielégülést okoz, jóleső rabszolgaság. Szeretetreméltó zsarnok, példaadással fegyelmez, utánzásra csábít, bár reménytelenül érzik, hogy utánozhatatlan. Mindenütt otthon van és mindenütt kissé idegenszerű; ez hatásának egyik titka. A párisi szalonokban meghordozza pusztai exotikumát, itthon a sűrűvérű dzsentrikörnyezetben a párisi emlékeket és mágnástársasága igézetét, a mágnások között művészi igényeit. Nem szorul egyikükre sem és nem fut utánuk, tartózkodó függetlensége biztosítja fölényét. Fiatal arisztokratákból egész testőrsége van, akikben ő, a returier tudatosítja származásuk áhítatát, a kitenyésztettség érzését, a késői dekadens virágzást és ébresztgeti az ambíciót. Angolos vitakörbe egyesíti őket, műpártolást vár tőlük, asszonyaiktól szalonéletet, de a művészi hajlamot is kilobbantja bennük, a viták során gúnyos támadókedvével, érzelemváltozásával, csodálatos érzékenységével az intellektüel életformát kívántatja meg velük, a modernséget. «Minden nagyvilági embernek dilettánsnak kell lennie. Hogy egy igaz élete is legyen» — mondatja alteregójával, Elekkel a Pénz legendájában. Milyen boldogság, ha elnyerik tetszését, ha kedvében járhatnak! Ambiciózus és fogékony fiatalok, a kitárulás és barátság jótékony ösztönével, maguk is színesek, törékenyek és betegségre, melankóliára hajlók; a legjobb és legtöbbet ígérő barát, gróf Batthyány Géza fiatalon öngyilkos lesz. Saját osztályában az ősi erőt élvezi, a patriarkális szokásokat, az úriság természetes gesztusait, de ugyanakkor a kiszakadást, a bohémhajlandóságot, a művészvér átütését, a kettőt együtt, finoman elemezve a fajtába beágyazottságból és az egyéni anarchiából keletkező színképet. 22