Nyugat, 1939. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1939 / 6. szám - Justh Zsigmond: Párizsi naplójából (Közli Halász Gábor)
JUSTH ZSIGMOND PÁRIZSI NAPLÓJÁBÓL ne pourrais dire------» Mind hangosabban beszélt, s mind pirosabb lett, jónak láttam megkínálni egy pohár madeirával. Ezután mad. de Rude (a néhai híres madame Ratazzi, Kissné nővére) jött a salonba, vele leánya, Izabelle, és ennek vőlegénye meg egy kis gyerek, kit Ratazziné unokájának néztem, pedig hát csak a leánya. A hercegnő és Ratazziné összeölelkeznek, Ratazziné elmondja, hogy egy elragadó cikket írt e házasságról. A cikket persze az összes jelenlevők olvasták, az az előbbi hereskedő asszonyság ismét elkezd hadarni , vagy öt percig prestissimo dicséri a cikket. Jablonowska: Eh bien c’est un mariage qui fait parier •— et on a déjá trouvé le mot: «C’est un mariage párisién------» Az összes jelenlevők: oh------oh-------oh-------c’est précisément ga, oh, c’est charmant!!! S most miután az etiquette-t megtalálták, még nagyobb kerete van az árunak. Este az Odeonban. Beaucoup de bruit pour rien. Shakespeare — elfranciásítva. Azt hiszem, ha nem arrangeloznák, hanem adnák úgy ahogy van, tetszene, de így a publikum csak bámul és tapsol. Én magam meg csak bámultam. Aztán meg az a baj, hogy versben fordítják, s így a Frangais szavaslati conventioit kell követniök, míg prózában tán eredetit is adhatnának. Különben mit. Sisos és Paul Mounet jól játszanak. MEGISMERKEDÉS SARAHVAL Január 13. péntek Furcsa — véletlenül ma ismerkedtem meg Sarah Bernhardt-al. Azt mondják a Szajna túlsó oldalán (a Faubourgban), hogyha a péntek 13-ára esik, nolens volens valami furcsa dolog történik az emberrel. Megtörtént. S így történt: Sarah holnapra meghitt reggelire, én természetesen elmentem hozzá pour déposer ma carte. Az hotel kapuja nyitva. Bemegyek, a porte cochére egyik ajtaján csengetek — az ajtó feltárul — — s előttem: az egész Jablonowski család, s rajtok kívül: két vén asszony, vagy öt vagy hat igen kifestett Porte St. Martini színésznő, két nagy kutya, egy pincsi, egy középnagyságú macska, meg pár inas. Et tout ca s’agitait, bourdonnait, c’était comme une fourmilière. A háttérben egy ultra fantastikus atelierszerű foyer, amelynek leírása később, ha majd hívebben írhatom le. Bevisznek Sarah-hoz. Az ebédlőben. Egy óriási asztal tele ételmaradékkal, úgy látszik ezek mind a reggelitől jöttek. Az asztalfőnél egy góthikus trónszékben Sarah — l’incomparable. Fehér selyem praeraphaelistikus selyem negligé, arannyal hímezve. Fején egy aranysál. Sokkal szebb, érdekesebb és fiatalabb, mint a színpadon. Gyönyörű hosszú szempillák, bársonylágyságú tekintet. Mindene fáradt, souple és stylizált. Une réve! Egyik oldalán egy öregebb dáma, ki autográfot kér tőle, e mögött egy inas, ki tálcán kávésfindsát tart. Másik oldalán egy másik öreg asszony qui est en quéte az asztalon. Előtte egy csomó újság, egy virágbokréta, egy pár levélpapír.