Nyugat, 1939. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

1939 / 6. szám - Justh Zsigmond: Párizsi naplójából (Közli Halász Gábor)

JUSTH ZSIGMOND PÁRIZSI NAPLÓJÁBÓL ne pourrais dire------» Mind hangosabban beszélt, s mind pirosabb lett, jónak láttam megkínálni egy pohár madeirával. Ezután mad. de Rude (a néhai híres madame Ratazzi, Kissné nővére) jött a salonba, vele leánya, Izabelle, és ennek vőlegénye meg egy kis gyerek, kit Ratazziné unokájának néztem, pedig hát csak a leánya. A hercegnő és Ratazziné összeölelkeznek, Ratazziné elmondja, hogy egy elragadó cikket írt e házasságról. A cikket persze az összes jelenlevők olvasták, az az előbbi hereskedő asszonyság ismét elkezd hadarni , vagy öt percig prestissimo dicséri a cikket. Jablonowska: Eh bien c’est un mariage qui fait parier •— et on a déjá trouvé le mot: «C’est un mariage párisién------» Az összes jelenlevők: oh------oh-------oh-------c’est précisément ga, oh, c’est charmant!!! S most miután az etiquette-t megtalálták, még nagyobb kerete van az árunak. Este az Odeonban. Beaucoup de bruit pour rien. Shakespeare — elfranciásítva. Azt hiszem, ha nem arrangel­oznák, hanem adnák úgy ahogy van, tetszene, de így a publikum csak bámul és tapsol. Én magam meg csak bámultam. Aztán meg az a baj, hogy versben fordítják, s így a Frangais szavas­­lati conventioit kell követniök, míg prózában tán eredetit is adhatná­nak. Különben mit. Sisos és Paul Mounet jól játszanak. MEGISMERKEDÉS SARAHVAL Január 13. péntek Furcsa — véletlenül ma ismerkedtem meg Sarah Bernhardt-al. Azt mondják a Szajna túlsó oldalán (a Faubourgban), hogyha a péntek 13-ára esik, nolens volens valami furcsa dolog történik az emberrel. Megtörtént. S­­ így történt: Sarah holnapra meghitt reggelire, én természete­sen elmentem hozzá pour déposer ma carte. Az hotel kapuja nyitva. Bemegyek, a porte cochére egyik ajtaján csengetek — az ajtó feltá­rul — — s előttem: az egész Jablonowski család, s rajtok kívül: két vén asszony, vagy öt vagy hat igen kifestett Porte St. Martini szí­nésznő, két nagy kutya, egy pincsi, egy középnagyságú macska, meg pár inas. Et tout ca s’agitait, bourdonnait, c’était comme une fourmilière. A háttérben egy ultra fantastikus atelierszerű foyer, amelynek leírása később, ha majd hívebben írhatom le. Bevisznek Sarah-hoz. Az ebédlőben. Egy óriási asztal tele ételmaradékkal, úgy látszik ezek mind a reggelitől jöttek. Az asztalfőnél egy góthikus trónszékben Sarah — l’incomparable. Fehér selyem praeraphaelistikus selyem negligé, arannyal hímezve. Fején egy aranysál. Sokkal szebb, érdekesebb és fiatalabb, mint a színpadon. Gyönyörű hosszú szempillák, bársonylágyságú tekintet. Mindene fáradt, souple és stylizált. Une réve! Egyik oldalán egy öregebb dáma, ki autográfot kér tőle, e mögött egy inas, ki tálcán kávésfindsát tart. Másik oldalán egy másik öreg asszony qui est en quéte az asztalon. Előtte egy csomó újság, egy virág­bokréta, egy pár levélpapír.

Next