Nyugat, 1939. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

1939 / 6. szám - Justh Zsigmond: Párizsi naplójából (Közli Halász Gábor)

JUSTH ZSIGMOND PÁRIZSI NAPLÓJÁBÓL a Mensonges-ban egypár ignoble hely van, így azt mondja, hogy egy helyt így kiált fel B.: Ah il n y a que les souffrances des riches qui me touchent. Bourget szerinte igazi film Prudhomme, parvenu, snobish etc. etc. Semmi művészi érzék, semmi eredetiség. Hiába a legnehezebb dolog a világon megbocsájtatni magának azt a sikert, amelyet az ember elért. Félek hogy Bourget-t is agyon fogja ütni könyveinek külső sikere csak úgy, mint Ohnet-t (ki végre is nem olyan szörnyű rossz író, mint ahogy mondják — így egy cseppet sincs André Theuriet alatt) agyon­ütötte. Huysmans megveti és írigyli Bourget-t. Furcsa összeállítás. Kulcsa ennek az, hogy az a Rebours írója is azok közé tartozik (mint pld. a Goncourtok), kik lenézik a publikumot s mégsem tudnak megélni tap­sai nélkül. Ez azon ezeregy tortúra között, amelyet egy szerencsétlen művésznek át kell szenvednie — tán a legnagyobb. S tán az a művész, kit a publikum lármás tapsai tönkre tennének — tönkre megy azért, mert az utált nagy tömeg nem tapsol neki. Zsákutca mindenkép. A legtöbb ember azt mondaná (így Louise Read is azt mondta), hogy Huysmans kárhoztatandó, hogy így gondolkozik — lehet-e ítélni értve a masina szerkezetét? Azt hiszem csak az ítél­et, aki nem ért meg. Majdnem két órai látogatás után Valt­kor az észt. magyar nagy­követségi palotában a Sadi Carnot tiszteletére adott estélyre MUNKA CSYÉK Január 27, péntek Munkácsyéknál. Munkácsy: grosse race. Primitív ember, két három századdal van elkésve, s ezért hatott itt annyira. Művei megleptek, mert a spanyolok korából valók anélkül, hogy azok modorát tökéletesen átvette volna. Van műveiben valami, ami egészen új s ezért nem ebből a korszakból való s ezzel hat. Mint ember, jó kedélyes férfi, semmi brilliáns tulajdon. Érdekes hallgatás. Magyarul elfelejtett s franciául nem tanult meg. Ez utóbbi lacune-je meg­fütyülése (magasan száll a daru stb.) teszi őt a legna­gyobb hazafivá. Liszt pár milliót adott hazájának, folytonosan segítette hazafiait, szellemével a magyar ember niveau-ját a lehető magasra tette a külföl­dön, s mind­ennél többet tett az által, hogy dacára társadalmi félszeg­­ségeinknek évente Pesten töltött pár hónapot , s nem találták őt elég magyarnak arra, hogy hamvait haza szállítsák. Persze nem tudott magyarul. Mindehhez nem kell kommentár. Madame de Munkácsy. Pár év előtt egy receptió volt náluk, egyszerre csak Singner vagy Smith vagy valami ilyenféle nevű urat jelentenek be. Madame de Munkácsy elébe szalad, megragadva kezét így kiált fel: «Tiens vous étes la vingtième personne qui arrive — et la premiere non titrée!» Azonkívül a grassouillettek közül való, kik nem elég souple-ok, sem nem elég gömbölyűek, s modorban sem elég distinguáltak arra, hogy elfelejtessék termetüket.

Next