Nyugat, 1939. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1939 / 6. szám - Justh Zsigmond: Párizsi naplójából (Közli Halász Gábor)
JUSTH ZSIGMOND PÁRIZSI NAPLÓJÁBÓL 385 belevegyül, amidőn feltárul az ajtó és belép az aktuális kritikusok legkiválóbbja, Jules Lemaitre. Üdvözli a háziasszonyt, aztán kezet ad Sully Prudhomme-nak, ki hirtelen átöleli s összevissza csókolja. Félszemmel Cresse Diane-ra néztem, lévén az mindig furcsa, ha két férfi csókolózik, de legfurcsább, ha ez az «abnormitás» asszony szemei láttára esik meg. De il faut présenter ms. Jules Lemaitre. Az első dolog, ami szembeötlött nála, hogy archivictime-jére, Georges Ohnet-re hasonlít, de nagyon. Középtermetű, szőke haj, (kissé kopaszodik), összenyomott fej, (olyanféle, mint a púposoknak), szőke ritka szakáll és bajusz. Nagyon meggörnyedt termet, vájjon a sok kritika, vagy más hajlította meg ennyire? Világoskék szemek, emlékeztetnek Mednyánszky szemeire. Csak még valamivel fátyolozottabbak — de máskép, mint a Medi éi. Nála is gyermekszemek előtt titokzatos homályos fátyol, azonban e fátylon kívül még valami, et — c’est ?a ce qui n’est pas rassurant dans son expression. S mintha ez a valami szoros összeköttetésben volna kezeinek folytonos ideges dörzsölésével. Azt hiszem, nem tudnék barátja lenni. Sully-t nagyon szereti s mégis, ha melegen, bensőleg akar ránézni, van tekintetében valami a hyénából. Miért? Ez persze csak az első impressio, fog még sokszor változni, ha sokszor látom. Ami főleg (ebben a casusban) a sorstól és nem tőlem függ.Beszélek neki azeurópaiakéról nálunk. A rajongásról, ahogy kritikáit olvassák, melegen mosolyog rám és soká tartja kézfogva kezemet. Homme á l’homme brébis a certain moment. Végre megérkeznek Cazalisék is. Asztalhoz! Igen artistikusan felerítve. Csupa régiségen s régiséggel eszik az ember. Római tálak, renaissance kanalak, régi cseh üvegek, olasz gyümölcstartók. Diner archéologique et excellent. Kitűnő osztrigák és rémítésok. Az asztalfőn Sully Prudhomme, jobbján Ctesse Diane, balján Jules Lemaitre, Ctesse Diane mellett Cazalis, Cazalis mellett én, mellettem Jean Berge (szembe Sullyvel) és Berge jobbján Madame Cazalis, Lemaitre. Ehhez is egy Ctesse Diane modern bölcsessége kellett, hogy úgy ültessen mindnyájunkat, hogy egyik se legyen megsértve e sok sensitiv közül. Eleinte főleg Lemaitre-rel foglalkozik az egész társaság, akinek kitüntetését (légion d’honneur) ünnepelte a Cresse ezzel az ebéddel. Lemaitre elmondja, hogy a jövő héten jelennek meg színikritikái. Különben kijelenti, hogy már megunta kritikusi dicsőségét. Színdarabokat ír legújabban, amelyeket azonban nem tud előadatni; a Français túl van halmozva színdarabbal, Sarah (oldalpillantás reám) kijátszotta, magánál tartva egy pár hónapig egy darabját, lelkesedve beszélve neki róla , s aztán visszaadta, hogy Duquesnél (a Porte St. Martin igazgatója) nem akarja előadni. 28