Nyugat, 1939. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

1939 / 4. szám - Őrjárat

273 ŐRJÁRAT­ tál. A szörnyű helyszíntől a lengyel falukig a hívők visszaroskadtak az ősi kételyre s tetemre hívták az optimista Leibnitzot. Egy hatéves frankfurti fiúcska a hír hallatára a nagyokhoz fordult. De a nagyok elfordultak, szégyellték ma­gukat. «Der Knabe der alles dieses wiederholt vernehmen musste, war nicht wenig betroffen», írja sokkal később a felnőttek zavaráról. A borzalom démona végigszántott a földön. Voltaire csak évek múlva könnyebbített az elkeseredé­sén a világgyalázó Candideban. «Gondolj arra, hogy a világ egy nagy hajótörés s a jelmondatunk: meneküljön, aki tud.» Ezt 1766-ban írta, tizenegy évvel a föld­rengés után. A chilei szerencsétlenség állítólag negyvenezer embert ölt meg. Egy napig a lapok első oldalára került, aztán visszaállt a napihírekbe. A filmhíradóban két katonai szemle közt néhány kockára szorult. Igazat írok, számos ismerősöm nem is hallott róla. Félve olvasnak újságot, gépiesen átugorják a rossz hírt. Negyvenszer negyvenezer holttestről álmodunk. A negyvenezer valódi már kevés nekünk. Cs. Szabó Lszló A SZÁZAD GYERMEKE Híres embert avatnak. Most lép át a diákpolitikából a nagypolitikába, ki fogja füstölni a közéleti lélekvásárt. Iskoláit vidéken és Pesten járta, olvasom az élet­rajzában. «Ezután megírta híres röpcéduláját.» Következik az utcasarki bulla kezdősora. A számból vették a szót! Legalább egy éve keresem. Itt az új század gyer­meke, a röpcédulaszerző. Cs. Szabó László A TÖRÖTT VÁZA A Párizs-járó magyarok a kilencvenes években elzarándokoltak egy költő­höz. Nem Verlaine, nem Mallarmé volt a neve, hanem Sully-Prudhomme. «A törött váza» gyöngédlelkű és finomtollú szerzője. Olyan gyöngéd volt, hogy elfeledkezve mérnöki okleveléről, ő is föllázadt a készülő Eiffel-torony ellen. Aláírta a tiltakozó kiáltványt. «Megyek megnézem Párizst és Sully-Prudhommeot» mondták a korabeli magyarok. Néhány év előtt beszélgettem Pekár Gyulával a párizsi fiatalságról. Eleinte Justh Zsigmond kalauzolta, azt látta, amit Justh és Ambrus. Már pedig ő Sully-Prudhommeot látta, minden ötödik szavában emlegette. Fenkelten, szinte állva mondta a nevét. Véletlenül tudtam meg, hogy Verlainet is látta ebben az időben. Az volt az érzésem, hogy csak a kedvemért emlékszik — Sully- Prudhomme kortársára. Mindez arról jut eszembe, hogy a Condorcet gimnázium márciusban ünne­pelte a volt tanítvány százéves születésnapját Sully-Prudhomme akadémikus volt, a «kupola» alól is el kellett menni valakinek az ünnepségre. De kinek? Valéry kitért, Duhamel is, Abel Bonnard is. Maradt a verébszürke Andre Bellessort. Ő tanár és kritikus: tudnia kell minden irodalomtörténeti névről. Morál? Szeretném tudni, kit kellett volna látogatnunk Giraudoux és Cocteau helyett. Azt hiszem, az elsőben nem tévedtünk. De erről már döntsön az irgalmas utókor. Cs. Szabó László KÜLVÁROS Idősebb Andrássy Gyula a Sugárutat a főváros díszének szánta. A negyven­­nyolcas száműzött beleszeretett az Etoile-környéki sugárutakba s a kiegyezés 20

Next