Nyugat, 1939. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

1939 / 7. szám - Justh Zsigmond: Magyarországi naplójából (Közli: Halász Gábor)

18 HALÁSZ GÁBOR: JUSTH ZSIGMOND MAGYARORSZÁGI NAPLÓJÁBÓL száj, hegyes állacska. Sziporkázó könnyű szellem, sok művészi érzék, kevesebb érzés. A la Grévin az egész alak. Anyja, Dékány Teréz, Operette énekesnő volt — úgy látszik anyja művészete vált testté benne, sem atyjára, sem anyjára nem ütött. Vacsora után Jenő játszik operájából — — pár részlet máig tökéle­tesen megmaradt nékem. Még most is zümmög a fejemben. Március 29, péntek Könyvem («Páris elemei») megjelent. D. e. 10-től 1­1-ig dedikátiót írok a Bérczi testvéreknél. Kutya fárasztó munka! Haza lóhalálában, megreggelizek, alighogy az utolsó falatot beka­pom, érkeznek látogatások. Kettőtől este 1­7-ig folytonosan. Itt: Zay Imre, Miklós és László, Szana Tamás, Bródy Sándor, Vadnay Tibor, Batthyány Géza, Burger Lajos, Gozsdu Elek stb. Gozsdu Elek: örmény, keleti finomult faj. L’homme a reverie et l­a cigarette. A délszláv az uralkodó egyéniségében, álmodni szeretne csak, de hát dolgozni is kell, hogy az ember élhessen, s ami a bökkenő nála, hogy nem azt teszi, amit szeretne. Mint ügyész működik s nem mint író. Egyik munkája: Tantalus a legkedvesebb magyar könyveim egyike. Nem egészen eredeti opus, Turgeniev hatása alatt áll, de azért egészen olyan élvezettel olvasom, mintha maga Turgeniev írta volna. Egyáltalán az a nagy baja, hogy nincs erős egyénisége, nem bír a maga lábán állani az én jó Elekem, legalább mint művész nem. Eleinte Méray Horváth Károly hatása és befolyása alatt állott, ki meg nem emésztett ideáival teletömte fejét, de ekkor még volt iránya, legújabban az Ambrus Zoltán fejedelemsége alatt álló clique-be kevere­dett, ahol aztán tökéletesen elrántották alóla a talajt, miután egy helyett mindjárt három ember papucsa alá jutott. Egyáltalán il n’a plus son opinion presque sur rien. Ing jobbra­­balra, nem meri kimondani véleményét s azt sem meri bevallani hogy nem bízik a véleményében. Vagy három év előtt igen furcsán ismer­kedtünk meg; en nyáron visszajőve Párisból véletlenségből elolvasom a­z­antalust, ilyen genre-ű magyar könyvet még nem ismerve, tökélete­sen elragad. Tüstént leülök íróasztalomhoz s írok neki Fehértemplomba meg­­nva néki, hogy mit tartok könyvéről. Erre ő felel, — levélváltás’támad­koztunk. Én lemegyek hozzá , és négy álomszerű napot töltök nála. Ott egészen önmaga volt. Ebben a milien­ben otthon volt, a saját lábán állt, aztán egész meleg szívét az ajkán hordozta------Felejthetetlen napok voltak. Majd Horváth Károly barátságát akarta reám octrogálni, ez nem Sikerült, én Horváthot csak egy igen eszes, de hideg és hóbortos ember­nek tudván meglátni, míg ő egy lángészt fedezett fel és látott benne. Ez nézeteltérésekre adott okot, majd egy rövidebb faché is jött ráadá­­su­l ... 7. mar ő sincs jól Horváth Károlylyal, — dehát velem azért nem jó össze annyit, mint szeretném. «Szent» kávéháza nem engedi, igen furcsa, hogy majd mindig, ha pénteken jő hozzám, összetalál­kozik nálam legnagyobb ellenségével, Bródy Sándorral. I lu 'Si ^C?e^?s’, s, az irodalmi világ mindenesetre egyik legérde­kesebb alakja. Bár érdekesebb, mint értékes. Csak művészileg " lehet összeköttetésben lenni vele, mint ember — igen keveset ér. Ez is orientális típus, de egészen más, mint Gozsdu. Expansiv exuberáns zsidófiú. Ez könyveinek is egyik legkiválóbb tulajdona, sok és csapongó színek. Emberismerete elég, bár mindig chargóban jelentkezik, túlozza

Next