Nyugat, 1939. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

1939 / 7. szám - Justh Zsigmond: Magyarországi naplójából (Közli: Halász Gábor)

20 HALÁSZ GÁBOR: JUSTH ZSIGMOND MAGYARORSZÁGI NAPLÓJÁBÓL Most kifejti , milyennek lát engem, ha társaságban látott, nem voltam symphatikus neki, egyedül ha voltunk, igen. Azon gondolkozom, nem-e azért mondja el ezt, mert egyedül vagyok vele, s nincs auditóriumunk. Bízni tökéletesen, sohasem fogok ebben a fiúban, bizalmamat eljátszotta rég. Az első órákban még van egy csepp komédia modorában, végre ki enged (közbe azonban én olvastam el neki egyet mást párisi jegyze­teimből). Elmondja, midőn írni kezdtem, igen haragudott rám, azt hitte ártani fogok neki, hogy ebben az irányban (ami pedig nem is közös irányunk) concurrentiát fogok csinálni neki; ma már belenyugo­dott abba, hogy létezek. Különben is eleinte ki nem állhatott------ezt éreztem du reste. De úgy vélem, nemcsak engem, de a legtöbb embert. Volt valami egyéniségében azelőtt az éhes farkasból. Gyűlölte a priori az embert, anélkül, hogy ismerte volna. Most hogy elmondja fiatalságát, egy bizo­nyos fokig értem ezt is. Tán tíz éves lehetett midőn gazdag szülei elvesztik vagyonukat, atyja elhal, s öreg anyjával és nagy számú testvéreivel az ínség szé­lére jut. Alig tíz éves, midőn a létért való küzdelmet megismeri, és har­colni kezd azzal az ismeretlen óriási utálatos hatalommal, amelyet «embertársak» gyűjtőnév alatt ismer. A nevelősködés és a journalistika pedig szintén nem tesznek vala­kit emberbaráttá. Azt hiszem, még ma sem az. A religion de la souf­­france humaine ismeretlen fog előtte maradni örökre, csak művészi érzésre képes, és szenvedélyekre, vágyakra — buja érzékies csapongó szerelemre-----­Azt mondja házasodni fog. Azt hiszem választottját megkívánja, összes érzékei vágynak utánna------és bámulja hidegen józan ésszel, zsidósan; ez szerelmének két eleme. Különben házasságáról már évek óta beszél nekem, nem tudom igaz-e------színező egyénisége néha az «anyagolás»-ra is ráviszi------­A «kis Zola» most mind lágyabb lesz, szemeinek villogó sötét tüze megtörik, erőtlenné, bágyadttá válik, halkabban beszél-----­Erőt vesz rajta is e hajnali órák hangulata — — félhangon így szól: «Úgy érzem magamat, mintha álmodnék». Tudja az Isten, megsajnálom. Sajnálom úgy, mint az éhes farkaso­kat a tél derekán. Hiszen üvöltésükből csak úgy szenvedés érzik, mint az apácák hajnali imáinak áhitatos hangjából------A természet kegyet­lenségével szemben egyenlő minden lény, ember és állat. Egyenlő min­den mi szenved, küzd s érvényesíteni igyekszik magát. Az első hajnali sugarak átszűrődnek a leeresztett ablakfüggönyö­kön, reggeli 5 óra-----­Pihenni megy farkas és ember---------­ A TÁRSASÁG Március 30. szombat Este b­ea Batthyány Festetich Zéline grófnénál, Géza és a B. leá­nyok nagyanyjánál Budán. Egy egészen flig. St. Germain jellegű palota. Óriási Louis XV. kőlépcső, már az előszobában megüti az embert annak a füstölőnek a szaga, amelyet nagyanyáink használtak, amely illatba valami savanykás szag is vegyül, amely a muskátli és rosmarin divatja­

Next