Nyugati Kapu, 1999 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1999-03-15 / 1. szám

Nyugati Kapu KÖZÉLET Város az ezredfordulón A polgármester nem híve a számmisztikának Az ezredforduló szinte már itt van a nyakunkon. A babonások a különféle jóslatok beteljesedését várják, míg mások a jobb élet, a gazdaság és a technika látványos fejlődésében bíznak, ami talán az átlagember életére is pozitívan hatna. Vajon a város fejlődése szempontjából, mit hoz a következő évezred? Álmainkban egy erős gazdasági talajon álló, a régió vezető szerepét ellátó kép szerepel. Ennek az elképzelésnek a realitásáról az tudhat a legtöbbet, aki minden lapba belelát, azaz Dr. Gimesi Szabolcs, Sopron város polgármestere. RÁKÓCZI ERZSÉBET - Polgármester úr, híve ön a szám­­misztikának? Az ezredforduló közeledtével, találgatja-e, hogy mit hoz a jövő Sopron városának? - Nem vagyok híve a számmisztiká­nak, az ezredfordulót pedig látványos társasági eseménynek tartom. Én az évek és a feladatok folytonosságában és az egymásutániságban hiszek. Alapvetően úgy látom, 1999-hez képest nem fog 2000-ben változni a város helyzete, legfeljebb annyiban, hogy szeretnénk azoknak a lépéseknek az alapjait lerakni, melyek a biztos jövőt hozhatják. Erősíteni kell a gazdaságot - Ehhez a biztos jövőképhez erős költségvetéssel kell rendelkezni. Ez jelenleg nem mondható el. Talán a jövő évezredtől? - A jelenlegi költségvetési nehéz­ségek az államháztartási törvények mostani szabályozásából fakadnak, bár a városnak volt mit veszítenie az elmúlt esztendőben... Azon fáradozunk, hogy az új ciklus­ban Sopron fejlődését folyamatosan fenntartó költségvetési programot dolgozzunk ki. Nem célunk fel­emészteni a jövőt, felfalni az aranyto­jást tojó tyúkot, hanem olyan alapokon kell állnunk, amely a gaz­daságot erősíti. Ehhez ki kell aknáz­nunk a város fő vonzerejét, az ide­genforgalmat és a turizmust, de tovább kell lépni a skála szélesítésében, s akkor a fesztiválok, a konferenciák és az egyéb ren­dezvények után még többen keresik fel régiónkat. Ebből pedig nyer­hetünk. Természetesen az ipar fejlesztése sürgető feladat, ebben az irányban is elindultunk. - A magyar politikusok szeretik 2002- re tenni az EU-hoz való csatlakozás dátumát. Mennyi ennek az esélye, s ha végre megtörténik a sokak által várt esemény, az valóban jobbulást hoz? - Mi magyarok szeretünk végletek­ben gondolkodni, csak a jót látni és várni, de arról sem feledkezhetünk meg, hogy az anyagi lehetőségeken túlmenően, az EU-hoz való csat­lakozás rengeteg kötelezettséggel is jár. Nem a pesszimizmus mondatja velem, de 2002-re mindez nem sike­rül. Az osztrákok hét évet töltöttek el a felkészüléssel és ők nem egy rend­szerváltás után vágtak neki. Igazság szerint 2000 nyarára el kellene érni gazdasági és egyéb eredményeket, de ezekhez őrült kevés az idő. Regionális és kulturális szerep - A város az EU-mércének mennyire felel meg? - Infrastrukturálisan nem, akár a szennyvíztelepre, akár a hul­ladékkezelésre gondolunk. A gaz­daság tekintetében viszont nem fél­tem Sopront, felvesszük a versenyt, felnövünk a feladatokhoz. Ha az unió belső határa itt lesz, a város vissza­kaphatja azt a regionális és kulturális szerepet, amellyel 1921 előtt ren­delkezett. Ez a várakozás a burgen­­landban is érezhető, s egyre több településről keresik velünk a kapcso­latot. - Ha 2002-ben járnánk, a polgármes­teri ciklusnak a végén, melyek lennének azok az eredmények ame­lyekre büszke lenne? - Szeretném a harmonikus fejlődési utat. Büszke lennék a költségvetési egyensúlyra, ha a város a saját bevételeiből, valamint az állami költ­ségvetési támogatásokkal, nehéz­ségek nélkül tarthatná fenn az intézményhálózatát -nem a saját ingatlanjainak eladásából-, és eljut­nánk oda, hogy pénzügyileg támogat­ni tudnánk saját elképzeléseinket. Utazás Spanyolországba - Ha az ezredfordulón a mostani esz­tendők sajtóját tanulmányoznánk, mi az, amit szívesen eltitkolna és kitörölne az emlékezetéből? - Amiről elhíresültünk, az a Globex­­botrány. Szeretném kitörölni az életemből úgy is mint magánember, úgy is, mint polgármester. Óriási tanulság volt ez számomra, nem voltunk eléggé körültekintőek, elég­gé bizalmatlanok. Amennyit lehet, szeretnénk vissza­hozni a város kasszájába. Öt hónapja ez a feladat áll a tevékenységem középpontjában. - Úgy tudjuk, hogy Spanyolországba készül, - így igaz. Tavalyelőtt indítottuk útjára azt a programot, melynek célja a Magyar Borvárosok Szövetségének európai megismertetése. Ennek egyik jelentős állomása lesz a 17-től El Puerto de Santa Maria-ban az Európai Borvárosok Szövetségének konferenciája. Ide hívtak meg, hogy bemutassam a magyar, főként a soproni borvidéket. Fontosnak tartom a szőlő- és bortermesztést, bár jelen­leg a mezőgazdasági termelésnek ez elenyésző részét jelenti. Ezen az eseményen lehetőségem lesz arra is, hogy a város kultúráját és történetét is ismertessem, hogy bemutassam a hűség városát, mely igazán vonzó lehet az európai turisták számára. Ősbemutató a Petőfi Színházban Petőfi Sándor - Blum József: Az apostol RÉTFALVI EDINA Az apostol megérkezett. Kiváncsiak rá az emberek, rockopera ugyanis. Nos, Az apostol Sopronban látható, az élet­tel ismerkedik, s a közönséggel, így aztán városszerte már csak ekképp emlegetik a Petőfi Sándor - Blum József szerzőpáros művét: „a város­lakónk”. Ha azt mondja az ember, hogy ez egy nagyszerű, rendkívüli mód az ün­nephez illő produkció, akkor igazgat mond. Következésképp: nagy ötlet volt létrehozni, a tavaszi napok programjá­ba illeszteni a művet, s akik ezt látják, kiváncsiak lesznek. Ha valaki azt kérdi, kik a szereplők, a fellépő művészek, a közreműködők, mondhatjuk, sokan vannak, ismerőseink. A Petőfi Színház március 13-án mutat­ja be először az Apostol című rockope­rát. A darab születésének körül­ményeiről Szabó Anikó ren­dezőasszisztens szól.­­ Petőfi 1848 - ban írta meg az alap­művet. Blum József - a soproni szín­ház Emerton-díjas zenei vezetője - három évvel ezelőtt elkészítette a zenét, amit CD formájában eljuttatott néhány színházhoz. Akkoriban sehol nem került színpadra az alkotás. Sopronban ezen a tavaszon gondolták úgy, hogy a színház névadója és az ünnep előtt is méltó tisztelgés a megzenésített változat színpadra vitele, melynek rendezője és koreográfusa László Péter. A főszereplő Szilvesztert Varga Miklós személyesíti meg, őt Az első sírásó című rockoperában már láthatta a közönség. A Mesélő Mikó István lesz. Neki nem ismeretlen az anyag, hisz az említett korábbi változatban is ő énekelte ezt a szerepet. M­iért böjtölünk - mondják- ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, hanem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvetelé­­seiteket, mert robotosaitokat hajszoljá­tok. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasság­ban. Ilyen az a böjt, amely nekem tet­szik?... Nekem az a böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilin­cseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bújdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elöl! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás... (Ézs. 58.3-8.) Ézsaiás próféta szavai magukért beszélnek, s aktuális üzenetként hangzanak nagyböjti időszakunkban. Miért is böjtölünk? Azért, hogy méregtelenítsük szervezetünket, hogy a téli súlyfeleslegünktől meg­szabaduljunk. Ilyenkor Húsvét előtt meg kellene állnunk, át kellene gondolnunk életün­ket, munkánkat, kapcsolatainkat... Vajon hány és hány embert bántottunk, aláztunk meg, hányszor érzéketlenül mentünk el a szenvedők mellett, kik talán a segítségünkért kiáltottak? Az igazi böjt ott kezdődik, mikor „megfeszítjük” testünket annak min­den szenvedélyével és kívánságával együtt (Gal.5.24.). Mikor lemondunk saját vágyainkról - nem azért, hogy gyötörjük önmagunkat, hanem azért, hogy megtaláljuk Krisztust, s benne újra egymást. Mert elsősorban Krisztusra van szük­ségünk, akinek halála által lehet újra közösségünk Teremtőnkkel, Atyánk­kal. A lemondáshoz hozzátartozik az ételtől való megtartóztatás is, de az önmagában kevés. Valóban méregte­­lenítenünk kell, de nemcsak testünket, hanem elsősorban lelkünket: a felhal­mozódott haragtól, hazugságtól, csalástól, káromlástól, paráznaságtól, tisztátalan gondolatoktól, gőgös­ségtől, érzéketlenségtől, gyűlölettől, melyek megmérgezik életünket és környezetünket. Ez az igazi böjt, s minden egyéb csupán „magunk csinál­ta kegyeskedés,... valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol.2.23.) 1z ÚTRAVALÓ______________ Hamvazószerdától húsvétig TOLLHEGYEN Hosszú, márciusi morál A város önkormányzata, a kamarákkal együtt, el kell ismerni, példás módon köszöntötte nemrég azokat, akik kiemelkedő mértékben járultak hozzá a közterhek viseléséhez, Sopron gazdagodásához. Vállalkozásokat, egyéni vál­lalkozókat kellene felsorolni, a megbecsülést emlegetni, az adóbevételekről szólni. Tudni talán tudnánk, és majd tán apránként tudjuk is, mert nem titok, de másra kell most ez a rövidke hely, és nem is arra, hogy valamibe beleszóljunk, legkivált nem ítélőbíróként. Megint csak azt mondjuk, becsüljük a virilisták jeles képviselőit, de elszomorít bennünket az a tény, hogy évről évre romlik az adófizetési morál. Szomorú, hogy egyre többen nem tudnak fizetni, meg az is, hogy nem akar­nak. Mindkét tábor résztvevői az élet nyelvén beszélnek, a behajtók értik ezt, de őket meg a törvény kötelezi. Tessék megnézni a statisztikát: sokasodnak a bevallást be nem nyújtók, és egyre nagyobb a mulasztási bírság összege. Egy adóhátralékos azzal fordult a hivatalhoz: „az Isten áldja meg magukat, más morált nem lehetne vizsgálni”? Lehetne, lehetne, csakhogy ehhez a munkához is kevesen vannak T. J. A MEGOLDÁS KULCSA 3 1999. március 15., hétfő

Next