Nyugati Kapu, 1999 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1999-12-17 / 39. szám
PROGRAMKALAUZ 1999. december 17-23. NYUGATI Heti televízióműsor Mozi Színház Kiállítás , ■■■■■■■■■■ A föld erős varázsló Látogatóban Farkas Imre tollforgatónál „A föld, az hozott engem ide, mintha azt akarta volna, hogy belészeressek. 1984. április 10-én vettük meg ezt a négyszáz négyszögölet, két év múlva épületet kapott - hasonlít a szentetornyai házunkra, a gyerekkorira, a kenyérillatúra, tégláiért bontottunk régi istállót és vasúti őrházat Ivánban, s falait igen jól megrakta az ágfalvi kőművesmester, Schneider Mátyás. Beszélni erről a tájról csak olyan gyöngédséggel lehet, mint a tengelicről, amelyik legutóbb nálunk költött.” Az író, hírlapíró - vagy inkább, ahogy ő mondja: tollforgató - a Kohlenberg dűlőben hallgatja a füvek növését, szélbeszédeit, hordók álmát. A pince boltíves, földréteg takarja, izsópot vetett a tetejére meg nyeles levelű zsályát. Nyugdíjasként lett szőlőműves, a kétkeziek útját járja. Megérte? Lehet-e ilyent kérdezni attól, akinek az arcán ott van a csöndes mosoly, akinek a szeme párjában ott fénylik a szikrák tüze? - Egyet-kettőt szólott a tengelic, attól kezdve barátban vagyunk - emlegeti a tarka madarat Farkas Imre. A présházat mintha az örökkévalóságnak tették volna el, rendben tartja, az épület nem mélyedésben bújik meg, a fák már fázósak, komorak az erdők, de nem jeges a december. Van még valahol ilyen szép vidék? — Sopronnak talán a legrosszabb helye ez a rész - pillant rám szelíden a gazda. - Fagyzugos, vizes. Rossz időben nehezen lehet megközelíteni, de a város igyekvő és messzire tekintő vezetői valaha kőalapú dülőutat építtettek erre, Ladával a föld közelébe lehet jutni. Történelmi is nekem ez a táj, úgy veszem ki a régi iratokból, erre voltak a rómaiak szőlői, a hangulatot, az ízeket lehet itt szeretni, ezért hát ez a dűlő a legszebb. Tiszta időben látni innen a Schneeberget. A szomszéddal, Kránitz Györggyel jó szívvel lehet beszélgetni. Az egyetlen ember, aki még énekel a szőlőben. Dalol, fütyürészik. Vonzereje van a földnek, erős varázsló, kínálja szépségeit, szinte észrevétlenül, csodálatos módon. A természet kegyes, alkotásaiban lehet gyönyörködni, beszélgetek a szőlővesszőkkel is, no, téged meghagylak, szót váltok tárgyakkal, távcsővel, metszőkéssel, motoros kapával. S közben, persze az élet. Most éppen metszés. Veszem az összeszáradt erdésztarisznyámat, de már nem szolgálati napló meg patron lapul benne, hanem kulcscsomó, víz vagy gyógytea, esetleg orvosság a nyelvem alá. Vigyáznom kell az egészségre, de vigyáz rá a kedves doktornőm is. Télvíz idején megjöhet a tollforgatás. Nem úgy, ahogy egykor, napilaposként. Ez a szakma, hivatás nem vezetett meggazdagodáshoz, de belső megnyugvást adott. Farkas Imre az emberről írt, aggódásokról, félelmekről és reménykedésekről, ostorozta a gyarlóságot, fölmutatta a jóságot, igencsak belemerült a valóság tanulmányozásába. Ez azért több volt a véletlennél, inkább a sorsnak kedvezése így alakult. Címekért nem kilincselt, könyvkiadók után nem futott, pedig lehetett volna sokkötetes szépíró. Tények közlése ez: könyvei kiadásra várnak. - Nem vagyok elégedett a világ menetével, irányával - mondja a maga csendes módján. - Az élet olcsó lármája kipusztította az érzelmeket. Biztonságban kellene élnünk, erősnek lenni, okosnak. Ha okos az ember, akkor már jó, ám ezek mellé jó mód szükségeltetik, gazdasági fejlődés, hogy örömünk lehessen családban, hazában, beleszólhassunk a közösség életébe, mind kevesebben legyenek a segítségre szorulók. Mindig az volt a vágyam, hogy olyan szépen, tisztán írjak, úgy, ahogy az a szolgáló, az éjjélekoron malmot hajtó lány énekelt Gellért püspök idejében. Hogy haszna legyen a dolognak, írni csak nagyon szépen szabad. Úgy, ahogy a szülőm, a nagyanyám, Káplár Éva beszélt. Ahogy az édesanyám, aki gyönyörűen tudott elbeszélni, leírni - öten voltunk testvérek -, ahogy Tera és Agnes nagynénéim. Ültem, figyeltem. Különös meséket hallgattam végig, történeteket, csodálatos mondatok szálltak, ilyenek: a Rozika az Úrjézus menyasszonya lesz... Ők mind a Szentetornya körüli majorokban élték gyerekkorukat, fiatalságukat. Justh Zsigmond körszínházába jártak szórakozni. Ezért aztán egy kicsit Moliére és Shakespeare lett a nyelvmesterük. Kint szél fa. A tél rövidebb és könynyebb a Kohlenbergben is, ha nem hóval jön. Koccintunk családra, gyerekekre - unoka öt van: Borbála, Zsófi, Gabi, Marci, s a legkisebb, Bence -, ősökre meg utódokra, emelem a poharat a pince régi borával, eszem Margit aszszony remek pogácsáját, és a beszéd már Rostás Ferenc tanító úr körül forog, arról, hogyan nevelt, mire, aztán újra a föld kerül elő, fű, fa, bokor, élet. Föl kellene lapozni a könyvtárban őrzött újságokat, folyóiratokat, napi- és hetilapokat, előkeresni belőlük portrékat, riportokat, novellákat, s rögtön kitűnne, érdekesek, szépek, a legcsodálatosabb egyensúlyt teremtik meg, a szerző tollától a dolgok, a szokások élettel telnek minden mai rohanó magyar és Európába igyekvő ámulására. - Későn indulhattam, de ami megfogant, fölneveltem. Ami beérett, learattam, kicsépeltem, zsákba szedtem. Magtárba hordani nem jutott se időm, se erőm. Olyan munka az, amihez egyedül kevés az ember. Homlokát nem ráncolja Farkas Imre, kezével nem legyint, ellenségeskedést nem ismer, de beszéli, mennyire fontos, hogy az ember ebben a világban valami egyetemes, mindent meghatározó célszerűséggel éljen, neveltsége, vérmérséklete, bölcsessége szerint, még akkor is, ha naponta tapasztalja, hogy az élet telistele van gonoszsággal és fölfoghatatlan rosszal. Mindenki él, ahogy tud, ahogy a természete engedi. A szőlő megköveteli az igényességet, a törődést. Teljes embert kíván. A bor türelemre tanít. A szüret a család őszi ünnepe. Van okom szégyenkezésre is: a lágyszárúakkal nem vagyok eléggé tisztában. Megjelenik a mezsgyebarázdában egy csodálatos növény, s én nem tudom a nevét. Noha kortársak volnánk. Hanem a madarak jól ismernek. Már azt gondolom, mozdul a fű hegye, kidobta barkáit a mogyoróbokor - kicsit sűrű, ritkítanom kell érik a francia cseresznye, látni a Schneeberget... A remény mindig kivírít. A teremtő, írástudó szőlőműves december hetedikén volt hetvenhét esztendős. Ami szép kor. Erős benne a tudat, hogy megfogódzott a világ szívében. Ez így igaz. És ha már ebben a dűlőben szállást ütött, ha nyolc évig az erdőket járta, ha húsz esztendeig tanított az erdészeti technikumban, ha már magyarnak nőtt föl, magyar az eszejárása és a vérmérséklete, ha évtizedek óta a szentlélek lovagja, tisztelt és becsült tollforgató, akkor én a város helyében azon iparkodnék, hogy novelláival, riportjaival mielőbb az olvasók elé léphessen. Hazafelé visz a vonat. Hótalan mezők közt megálmodom Farkas Imre első kötetét. JOÓ JÓZSEF Fotó: NÉMETH BÉLA Volt egyszer egy család December 17., MTV 2, 21.25 Ismét csak a Millenniumi könyvtár sorozatából ajánlunk alkotást, a Révész György rendezte filmet A kérdés így hangozhat: mi van akkor, ha egy középosztálybeli értelmiségi család elhatározza, hogy elmenekül a fehérterror elől? Egy dolog az elmélet, más a gyakorlat, következésképp nem úgy történik minden, ahogy elképzelték. A Volt egyszer egy család című film főszerepében Mensáros Lászlót, Latinovits Zoltánt és Ruttkai Évát láthatjuk. • Stevie Wonder a közeljövőben operáción esik át, amelynek segítségével visszanyerheti látását. A 49 éves popsztár a hírt először hittestvéreivel osztotta meg a michigani gyülekezetben, amelynek többek között Jesse Jackson is tagja. A gyülekezet felállva ünnepelte az énekest, aki néhány órával születése után vesztette el szeme világát. A beavatkozás során a Baltimorei John Hopkins Egyetemen egy apró chipet ültetnek retinájába, amely a még egészséges sejtek stimulálásával állítja helyre a látást. Az eljárást eddig mindössze 15 páciensen alkalmazták. • Kolumbusz három hajóját, amelylyel Amerikát fölfedezte, nem Pintának, Ninának és Santa Mariának nevezték, hanem Santa Giovannának, Santa Marának és - hogy azért valami maradjon az eredeti történetből - Santa Mariának. Kutatók abból a kéziratból következtetnek erre, amely a minap került elő Nápolyban. A levelet Kolumbusz személyesen írta, a dokumentum hátoldalán pedig egy dal olvasható, amelyben a jezsuiták a nagy hajóst becsmérlik és tetteit kicsinyük. • Assisiben úja megnyílt a Szent Ferenc Bazilika, amely az 1997-es olaszországi földrengések idején sérült meg. Az állatvédők szerint azonban az örömbe üröm vegyül, mivel a helyreállított épületből kitiltották a kutyákat. A bejáraton kifüggesztett rajzos ábrák sora ad eligazítást arról, hogy miniszoknyában, rövidnadrágban tilos a belépés, hogy a rádiót, a mobiltelefont és az ebeket kéretik kint hagyni. A PETA nevű álatvédő szervezetet ez utóbbi háborította fel, mondván, a tiltás nemcsak katolikus gazdik millióit, hanem a szent emlékét is sérti. A ferences rend itt eltemetett alapítója alighanem forog a sírjában, hiszen az állatokat testvéreinek tekintette, és a jellegzetes ábrázolásokon állatsereglet veszi körül - érvelnek a tiltakozók. • A kanadai Ontario bíróságának ítélete értelmében az ökölvívók viselhetnek szakállat. A döntésre azért volt szükség, mert a szikh vallású Pardeep Nagrát a versenybíróság még 1998-ban nem engedte a szorítóba, arra hivatkozva, hogy a bokszolók nem viselhetnek szőrzetet az arcukon. Márpedig a szikiteknél ez vallási előírás, tehát a sportoló szerint súlyos sérelem érte őt. A bíróság most kimondta: egyetlen sportolót sem érhet hátrányos megkülönböztetés a hite miatt.