Nyugati Kapu, 2000 (2. évfolyam, 42-85. szám)
2000-01-07 / 42. szám
4 2000. január 7., péntek Századvégi üzenetek Művészeti antológia Sopronból Úgy tűnik, hogy a Sarkady Sándor szerkesztette Soproni Füzetekkel szerencsés helyzetben vannak a helyi és a városhoz kötődő alkotók. Nyilvánvaló, hogy sokféle igénynek, elvárásnak szeretne megfelelni az antológia felelős kiadója, Bősze Balázs -, amire egyetlen ilyen jellegű kiadvány sem képes. Nem közhely ebben az esetben betakarításról, helyzetjelentésről, századvégi üzenetekről beszélni. Mindhárom hiteles jelzés, egységre, arculatra, közös nevezőre utal. Természetesen a tartalmi igényesség mellett formai sokszínűségre. Persze nem csupán a grafikai kép fejlődéséről eshetne szó a századfordulón, hiszen a kiadványnak csupán egyik eleme az elegáns megjelenés - a borítót Sz. Egyed Emma A soproni Szent Mihály-templom című érmének felhasználásával Berkics Miklós tervezte, a hátsó borítót Szakál Ernő alkotása díszíti. A tékozló fiú hazatérése , hanem mindarról, ami a közeli múltban történt, ahogy a szerkesztők előbbre léptek egyet-egyet az időben. Azoknak van igazuk, akik a kiadvánnyal kapcsolatban a hangsúlyt a művészeti jelen időre teszik. De olyan ez a jelenben élés, hogy egyben figyelést jelent a múltra, álmodást a jövőbe. A kilencvenkilences füzet nagy érdeme, hogy megfelel ennek a gondolatnak. A szerzők a világból - erkölcsi példák keresésével, felmutatásával is - általánosítható, átlátható, múltba és jövőbe világító tanulságokat keresnek. Öröm olvasni a Soproni kaleidoszkóp írásait, kérdésekre adnak elemző és elmélyült válaszokat a szerzők, a nyolcvan esztendős Jánosy István verseivel, Becht Rezső prózájával (A bűvös henger újabb folytatása a hadifogságról szól) a hetvenéves Szimon János pályaemlékezetével. Sokan jegyeznek verset az antológiába, felmutatja erényeit Drescher J. Attila, Fecske Csaba, Jászberényi Sándor, Tölgyesi Géza, Zentai László, Dessewffy-Horváth Marietta, Hárs József, Szapudi András prózát közöl. Salamon Nándor a jövőbe vetett hitet megerősítő érembiennáléról szól, azután köszönti a hatvan esztendős Fejér Zoltán festőművészt, aki viszont Horváth Endre fotográfust hozza emberközelbe. Ugyanő ír a pedagógus-grafikus, Simon Ferenc munkásságáról is. A Tanulmány rovatban Komor Géza (1901-1945?) irodalmi munkásságáról Kovács József László emlékezik meg, Endrédy Zoltán Sándor életét és műveit Gráberné Bősze Klára ismerteti meg az olvasóval. Jánossy György (1923-1998) építészre Kubinszky Mihály, Jánosy István, Baán Tibor, egy soproni muzsikus házaspárra (Horváthné Dessewffy Izabella, Horváth József) Nagy Alpár emlékezik. A Dokumentumokban Hajnal László Gábor írása (A „dá dá ország” porkolábjai) és ifj. Sarkady Sándor közfigyelmet kiváltó cikke (Elfelejtett mártírjaink) kapott helyet. A Szemlében Csapody Miklós (Értelem és remény), Jánosy István (Az elsüllyedt katedrális) és Bárdosi Németh János (Magyar Múzsa) kötetéről olvasható recenzió. Gazdag a művészeti antológia képanyaga, a tájképtől az illusztrációig tart a sor, igazán kitűnő alkotók munkáival. Az összegzés: élményt, ismereteket, szépséget adó kiadványt tettek asztalunkra a szerkesztők. Annak az érzékeltetésére is, hogy a kultúrának milyen mély, múltba merülő gyökerei vannak ezen a tájon, s a fiatal szerzők közül mennyien keresik egyre igényesebben annak a módját, hogy eljuttassák üzeneteiket az olvasóhoz. Egy olyan korban, amelyben gondolkodni és beszélni szabad másként, és szabad Zentai László szavaival kérni Jánosy Istvánt, hogy írjon magyar éneket, és idegent szépen magyarítson, meg álmodjon új embert, jobbat a korcsmainál. Szabad tűnődni Jánossy Györggyel: „Fokozottan akkor érdemes megőrizni a múltat, ha a jövőnek is szól. ” • Bodrog partján nevekedett tulipán... címmel jelent meg CD-lemez a győri Harmónia Hangstúdió gondozásában. A lemez 18. századi sárospataki diákdalokat tartalmaz. Ezek a dalok a magyar kórusirodalom bölcsőjéhez vezetik el a hallgatót, a Bodrogparti Athénba, az első magyar kórusirodalom megszületéséhez. A Bodrog partján növekedett tulipán egyben első népdalgyűjteményünk is. Igen sokrétű az a dallamanyag, ami a diákok énekkari szólamfüzeteiben, latin szóval melodiáriumokban, részben többszólamú harmonizálásban, vagy anélkül fennmaradt. A lemezen a Győri Melodiárium Kamarakórus működik közre. Tagjai a 18. századi zenének a gyöngyszemeit éltetik tovább. • A SAFA BÚTORDA reklámrejtvényének helyes megfejtői közül a 15 ezer forintos irodai széket Frankó Katalin (Győr, Lajta u.) nyerte. KISS ISTVÁN Ki néz utánad, Fehér Mihályi Mostanság gyakorta van az, hogy nagy szél támad. Nyereségnek könyveljük el, hogy nem vitte el a tetőt a házról. Két dolgot már biztosan tudok: egyrészt Fehér Mihály nem váltja meg a világot, másrészt soha többet nem álmodik a fahegyről, ahol ősidők óta az ördög muzsikál. - A Luca is szelet hozott. - Hozzánk csak hideget. Mihály - esténként a nyelve zsibbad - soha nem állt le beszélgetni az öregasszonyokkal. Az van följegyezve róluk, hogy csak sápítoznak, tele vannak olyan fájdalmakkal, amelyeket nem tudnak elföldelni. Másra ügyet sem vetnek. Még a fejüket nyitogató gyönge ibolyákra sem. De hol van még március vége, április eleje? - Élni száz esztendeig szeretnék - mondja Mihály a major felé fordulva, ahol folyton állatok között lépdelt és élt. Merthogy juhász volt. - Sok különös dolgot forgatok meg éjszakánként a fejemben, sokáig szeretnék élni ilyen havas fejjel, félig púposan, nyolcvanévesen. Rácsukja pipájára a kupakot, fölpattintja újra. - Ebben a faluban mindig nehéz volt szót érteni az emberekkel. Úgy könnyedén, minden nekiszaladás nélkül itt nem ment semmi. Ha kapni kellett, akkor egymást letiporva rohantak a népek, ha meg adni, akkor csöndesek voltak az utcák. — Hány utca? -Hét. Mondja tovább:- Minden reggel találkozom a halállal. Illedelmesen üdvözöljük egymást, kalapot emelünk, méltósággal állunk egymás előtt, mondjuk. Jó reggelt! Nézi az asszony az urát, mint egy hőst. Jól tudjuk mindhárman, ha Bözse néni magára hagyná a férfit, ha magukra hagyná őket a lányuk, úgy érezhetnénk, mintha nyakig a hóban ülnének a kútnál. Miként élnék meg? Sehogy. Nagy gondjuk lenne affelől, hogy ki szalad el a boltba kenyérért, sóért, ki hoz be fát, ki fut el az orvoshoz, ha szükséges. Mindenféle tisztelet kijár Mihálynak, aki bevallja, hogy fél. Nem, nem a kaszástól, akivel minden reggel összefut, aki odaad mindenkit a földnek, amikor arra kerül a sor, nem a hideg éjszakáktól fél, nem a nappaloktól. Mindig a háborútól fél. Retteg, mint amikor valaki szép angyalt és csúnya ördögöt zár össze, és tejet igyekszik csöpögtetni a szájukba. Miért kell naponta hallani, hogy hány ember pusztult el, hány bárány múlt ki, hány épület dőlt le. Beszél, beszél. Egy gyerekük után se kell szégyenkezniük, elkezdődött a vízen a tél, úszkáló jegekkel van tele a folyó, havat zsivárgó bütykös hattyúk szállnak be az udvarokba. Mihály látni akarja az udvart. A felesége pléddel takarja körül, gyakran kéri ezt Fehér Mihály, különösen télidőben, mintha valami jelet akarna látni az égen, kelet vagy nyugat felől, mint valami megszokott dolgot. Amikor a felesége a rokkantkocsiban odatolja az ablakhoz, mindig kiabál: - Uram, mért nem adod vissza a lábamat! Mért vetted el? Kellett neked? Elvetted és én nem tudom megköszönni. Elvetted a gyerekek közül Miskát és Jánost is. Bözsi tüdejét a rákkal etetted meg. Miért szeresselek? Mindig ezt kiabálja. Újabban a hónapokat számlálja. Olyanformán képzeli el a dolgot, hogy májusban, amikor az almafák illatát sodorja a szél, akkor az udvarra viteti ki a kocsit. - Miért oda? - Hadd porozzon rá az út, álljanak meg a kerítésnél az ismerősök, kérdezgessenek, beszélgessünk. - Meddig marad még a világ? - Ki tudja? Fehér Mihály ül az ablaknál, a karját fájlalja, meséli, egyszer hogyan gyulladt ki álmában a hegy, ilyentájt, karácsony után. Fából volt az egész, mentek arra a feleségével, a vásárba igyekeztek malacért, a tűz hirtelenjében gyúlt ki, az égből tört elő, recsegett-ropogott a hegy, vörös volt a teteje meg az alja, mint a lebukó nap, aztán egybesötétült minden, három angyal jelent meg, a szárnyuk feketén lógott, a kezükben gyertya égett. - Ugrottam hozzájuk. Az álom vége ez lett. Mikoron fölébredtem, csupa vízben volt rajtam a ruha. Fehér Mihály kiabál: - Uram, tégy látóvá engem! Add vissza a szemem világát egyetlen napra, egyetlen órára, egyetlen percre! — Tíz éve vak - mondja Bözse néni. Megáll az ura mellett, megfogja a kezét. Odakint az udvar lassan belemosódik a köd színébe, kutyák ugatnak, rámorognak a fahegyre, ami nem múlik el soha, ahol az ördög muzsikál a világnak végezetéig. A fahegyen ördög muzsikál Nyugati Kapu Bolt nélkül maradt Kőhida Senkinek sincs ellátási kötelezettsége? TÖRÖK MAGDA Miközben az emberiség síppal-dobbal, költséges tűzijátékkal kísért ünnepségeken köszöntötte a 2000-es év beköszöntét, a Soprontól hat kilométerre fekvő Sopronkőhidán ellátatlan maradt a lakosság. Január elsejére virradóra bezárt a település egyetlen élelmiszert árusító boltja. A kőhidaiak, a János-telepiek, a Tómalmon élők - több mint ezer ember - ezentúl helyben, az alapvető élelmiszerekhez sem juthatnak hozzá, illetve naponta Sopronba buszozhatnak egy kiló kenyérért, fél liter tejért, vagy húsz deka felvágottért. A magántulajdonban lévő üzletet több éve bérlő személy elmondta, túl magas a bérleti díj. A jelenleg a győri intézetben büntetését töltő tulajdonos jogi képviselőjével megpróbált egyezségre jutni a megváltozott bérleti körülményekről. Mint kiderült, korábban a település minden lakója a bérelt boltban vásárolt. A sopronkőhidai fegyházban lévő büfé megnyitása óta a szóban forgó bolt bérlője elveszítette a börtönben, illetve a kft.-ben dolgozók reggeli vásárlását. Bevételkiesést okozott a boltnak, továbbá, hogy a látogatók is csak a börtönbüfében vásárolt termékeket vihetik be hozzátartozóiknak. Sajnálja a lakótelepen élő idős embereket, mert a bezárással őket sújtják leginkább. Mivel a börtönben ők nem vásárolhatnak, számukra marad az egyetlen megoldás, a napi Sopronba való utazás. Márpedig többen képtelenek erre. A bolt bérlői már nem tudták fizetni az inflációkövető bérleti díjat, pedig eredeti elképzelésükben hosszútávú szerződésre gondoltak. (Az eredeti bérleti szerződés 2000. májusig szólt, ám a bérlők nem kívánták az újévet, vállukon a nagy anyagi teherrel kezdeni) Dr. Bolyay László területi képviselő nagyon sajnálja, s egyben sérelmezi az élelmiszerbolt bezárását. Már tett bizonyos lépéseket, hogy az idős lakosság ne maradjon ellátatlanul, de mindezideig nem akadt olyan vállalkozó, aki a százötvenezer forintos havi bérleti díjat ne sokallta volna. Alacsonyabb áron viszont lenne, aki folytatná az üzleti tevékenységet. A képviselő úgy tudja, diszkó üzemeltetése is szóba jött. Véleménye szerint nem diszkóra, hanem élelmiszerboltra van elsősorban szükség. Bolyky László szkeptikus a bolt újranyitásával kapcsolatban. Mint mondta, a börtönben üzemelő üzlet léte erősen megkérdőjelezi: rentábilis-e egyáltalán a lakótelepi vegyesbolt működtetése. Hangsúlyozta, valamilyen szervnek fel kellene vállalnia a kőhidaiak és a környékbeliek alapvető élelmiszerrel való ellátási gondjának orvoslását. A közigazgatásilag Sopronhoz tartozó település lakosságának ellátása nem tartozik a helyi önkormányzat hatáskörébe. Horváth Péter, a soproni polgármesteri hivatal igazgatási hivatala csoportvezetője érdeklődésünkre elmondta: az önkormányzat üzemeltetésre nem kötelezhet senkit, úgymond nincs „kötelezési” jogkörük. Ismereteik vannak arról, hogy a meglehetősen magas bérleti díj vetett véget a további kereskedelmi tevékenységnek. Hogy mi a megoldás? Egyelőre nem tudni. A fagyasztóládákból lassan elfogy a kenyér, a zsemlye, a kifli. Lassan a segítőkész szomszédok is belefáradnak a napi cipekedésbe.