Nyugati Kapu, 2000 (2. évfolyam, 42-85. szám)

2000-08-04 / 72. szám

4 2000. augusztus 4., péntek Soproni krétavázlat egy ó-kalendáriumból FRANG GIZELLA Egész véletlenül leemeltem a mi­nap egy öreg könyvet a polcról. Sár­guló lapjainak egyikén Habsburg Ottó ifjúi ábrázattal, mint III. Ottó, a pelyhedző állú király, majd Szent Erzsébet és legendái, aztán Páneu­­rópát illúziónak minősítő eszmefut­tatás. Néhány oldallal odébb világ- és országesemények krónikája. Majd Pécs képei a bámuló papíroson. Az­tán kedves város: Civitas Fidelissima. 1932-ben a Magyar Család Köny­ve (a Nemzeti Újság és az Új Nem­zedék Kalendáriuma) ékszerdoboz­nak, nemzeti kincsnek nevezi Sop­ront. A honfi büszkesége és lelke­sedése szólal meg a sorokból, pró­bálva összefoglalni mindazt, ami az akkori soproni hangulat lehetett. „Sopron szép, kedves, nagymű­veltségű városa az országnak. Meg­van rajta az emlékezetes múlt pati­nája s megvan a modern ízlés ele­ganciája. Külvárosi népe munkás, értelmisége és polgársága önálló, öntudatos, hű és magyar. A termé­szet két kézzel megáldotta kincsei­vel ezt a vidéket. A rónák bőven ontják a gabona és a veteményes minden fajtáját, a dombok a gyü­mölcsöt, almát, körtét, cseresznyét, szilvát, a kertek fölé boruló szőlők présházai a nagyszerű bort, s a ma­gasabb régiók szelíd ligetei a gesztenyét. A gesztenyéken túl erdők ringanak és fenyvesek hintik az ózont. Sopron városában tömér­dek a műemlék, de elsősorban mű­emlék maga az egész város. Leg­szebb része a sűrűn lakott Belvá­ros, melynek nagy része teljesen megőrizte középkori jellegét. A Belvárost övező Külsőváros az ele­ven élet zsivaját jelenti a múltak csendjével szemben. A Külsővá­rosban, főleg a széles Várkerületen bonyolódik le Sopron üzleti életé­nek majd minden fázisa. Nyüzsög itt a nép, s esténkint hömpölyögve árad a fény. Sopron város tömérdek építészeti műemléke nyilvánvaló bizonysága annak, hogy a város, melyet mindig vagyonos polgárság lakott, régi, évszázados kultúra góc­pontja. Építészeti kincseinek java­részét a soproni polgárság minden támogatás nélkül a maga erejéből hozta össze. 1921 decemberében a lakosság fényes tanúságot tett a ha­zához való törhetetlen ragaszkodá­sáról. Érdemesen jutalmazta a hű várost a törvényhozás, midőn Sop­ronnak a Civitas Fidelissima jelzőt adományozta. A dicséretnek ez a cserfalombja örökre ottmarad Sop­ron homlokán." A betűsorok mellé rakott napfé­nyes képek szintén magukért be­szélnek: a Szent Mihály-templom a Szent Lélek utca felől, a Két kór­ház mentén széles járda, annak a szélén telefonoszlopok, az úttest bal oldalán (!), velünk szembe két lovasszekér baktat, szép egymás­utánban. A Szentlélek-templom fa­la mellett alacsony, kovácsoltvas kerítés, a Szentháromság-szobor­nál pedig még árnyat adnak a fák. És a számunkra legszokatlanabb kép: a Mária-kút balján még áll a ké­sőbb bombatalálatot kapott ház... Régi idők tanúja a kalendárium. Ma már egyre kevesebben idézik vissza azokat az időket. Vajon az új évezred krónikásai mit emelnek a história lapjaira? Milyen korszakról adnak krétaváz­latot? És milyent? L. F. Többen láttak két hüllőt a Hajdú- Bihar megyei Újszentmargita mel­lett lévő Tokai-tóban. Egy biztos, a horgászást megtiltották, kikerült a tábla: „Vigyázat, krokodil!" Már­most, ha ezek a ragadozók halevők, akkor különösebb baj nincs. Ha em­berhúsra fáj a foguk, akkor lidérces álom ott egy lubickolás, rémült la­pítás a lepedőn egy napozás. Sokan tartanak otthon krokodilt egy fia­tal hüllő csak harmincezer forintba kerül­­, néhányan szélnek eresztik kedvenceiket, mások meg szándé­kosan engednek ki a természetbe krokodilt, kajmánt, oroszlánt, tig­rist, mondván, valahogy majd meg­élnek. Nekem beszélhetik a sza­kemberek, hogy a krokodil csak a trópusokon honos. És ha tévednek? Magyar krokodil Lesz ott majd tánc Kedves nekünk ez a vasi rendez­vény is, mert érdeklődésünkhöz kö­zel áll a tánc, fölfed nekünk kultú­rákat, egybetartozásokat, s úgy tud beszélni, hogy értjük, amikor szó­lani kezdenek bánatok és örömök. Aki többször volt már a sárvári folk­­lórapokon, az mellé teszi rögtön a jelzőt, hogy nemzetközi, mert az, és elég régen tartoznak össze, idén sincs másképp - erről Kondora Ist­vántól, a Kossuth Lajos Művelődé­si Központ igazgatójától, a rendez­vény házigazdájától tudunk -, bő és víg életkedvű táncosok érkeznek a jubileumi folklórapokra , mert ez már a huszadik lesz! -, az előké­születek befejeződtek, színpadra lép lengyel, osztrák, török, belga, francia, román, angol, szlovén és erdélyi magyar együttes. A vendé­gek augusztus 15-én este a Nádas­­dy-vár udvarán mutatkoznak be, a műsort a hagyományokhoz híven táncház zárja - természetesen nem­zetközi. Aki a folklórapok gálájá­ra kíváncsi mifelénk, az a naptárba augusztus huszadikát jegyezze be. Augusztus 15. és 20. között a ven­dégegyüttesek kisebb csoportjai sze­repelnek még a megyei települése­ken - Vasvár, Körmend, Szentgott­­hárd, Velem, Bük, Jánosháza­­, íze­lítőt adva nemzetük tánckultúrájából. Rovatunk nem pusztán a hagyományos levelezési fórum. Elnevezésének megfelelően az olvasói leveleken, vitacikkeken kívül - bárki, bármiről vé­leményt mondhat - itt adunk helyet állásfoglalásoknak, felhívásoknak is. Szerkesztőségünk fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött írásokat terjedelmi okok miatt, a szerző mondanivalójának tiszteletben tartásával, rövidítve közölte. A levelek tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Név­telen leveleket nem közlünk. Nyugati Kapu 9400 Sopron Szt. György u. 12. Tel.: 99/510-275 Fax: 99/314-168 E-mail: nyugatikapu@netposta.net Államosított gyógyszertárak Visszapillantás ötven esztendőre D. Horváth Dénes gyémántdiplomás gyógyszerész levelében ötven esztendőre pillant vissza. 1950. július 28-án államosították Magyarországon a gyógyszer­­tárakat. „A rendszer azt igyekezett bizonyíta­ni, hogy a gyógyszerészek „kizsákmá­nyolók” voltak. Az államosítás vég­rehajtását a legnagyobb titokban szer­vezték meg. A három tagból álló bi­zottságokat teherautókon szállították az ország gyógyszertárainak környé­kére. Pontban délelőtt 10 órakor az összes magánkézben lévő gyógyszer­­tárban megjelentek és közölték az ál­lamosítás tényét. Ez a rajtaütésszerű, váratlan intéz­kedés a lakosságot meglepte. A bete­gek gyógyszerellátását végző gyógy­szerészeket általában inkább segítő­késznek, mintsem kizsákmányolók­­nak ismerték. A bizottságok azonnal elkezdték a gyógyszertárak leltározá­sát. Egyes túlbuzgó tagjai a gyógysze­rész szomszédos lakásába is bemen­tek, az ott talált pénzt is lefoglalták, az autót államosították. A falusi gyógy­szerészek házát - ott volt a gyógyszer­­tár - is államosították. Az államosí­tott érték kártalanítását ígérték, de en­nek teljesítésére nem került sor. Megyénként rögtön megalakultak a gyógyszertár vállalatok, élükre a párt laikus igazgatót küldött. A gyógyszer­­tárakat, számokkal látták el, a volt tu­lajdonosokat más gyógyszertárakba helyezték, ahol vezetői megbízást kap­tak. Az őket ért sérelem ellenére to­vábbra is a betegek érdekében tevé­kenykedtek. A gyógyszerellátásban fennakadás nem volt,­­ sőt a laikus igazgatás és ellenőrzés mellett­­ az ő lelkes munkájuk révén a gyógyszer­­tárakban a szakmai színvonal gyors ütemben fejlődött. Megkezdődtek a továbbképzések, ennek Sopron is az egyik központja lett. A gyógyszeré­szek országos rendezvényeket szer­veztek. 1952 tavaszán Győrött volt gyógyszerészeti vándorgyűlés. 1958- tól ötször rendeztek Soproni Gyógy­szerész Napokat, melyeken az ország minden részéről jöttek szakemberek, külföldről Ausztriából és Csehszlo­vákiából. Sopronban, - ahol az ország két leg­régebb folyamatosan üzemelő gyógy­szertára itt van - létesült 1968-ban az ország első Patikamúzeuma. Ötven évvel ezelőtt Budapesten volt a gyógy­szertári laboránsok első szakmai tan­folyama, amelyen a soproni gyógysze­részek által kiképzett három laboráns tett sikeres vizsgát. Utóbb Sopron lett a gyógyszertári technikusképzés egyik bölcsője. 1970-ben iskolarendszerű keretek között történt a gyógyszertári asszisz­tensek képzése. Az elmúlt harminc év alatt 1400 gyógyszertári asszisztens és 4758 szakasszisztens szerzett szak­­képesítést. A továbbképzéseken 13 ezer 362-en vettek részt. A Sopronban működő, a gyógysze­részethez fűződő intézmények és a különböző szakmai rendezvények a városnak az idegenforgalmát növel­ték és a helyi gyógyszerészek orszá­gosan elismertek lettek. Az önkormányzat nagyon bölcs in­tézkedése révén Sopronban a gyógy­szerészek a gyógyszertárakat megvá­sárolhatták. Nem úgy, mint sok he­lyen, ahol a gyógyszertárak idegen üzleti láncokba kerültek, ahol nem a beteg érdeke, hanem a profit a meg­határozó.” Rajtunk múlik az egészségünk „Úgy élünk, mintha nyavalya sem volna e világon” Dr. Varga József gastroentero­­lógus volt az Akácvirág Nyug­díjas Klub vendége a Kuruc­dombi Fiókkönyvtárban. Az e­­gészséges életmódról, kiemel­ten az étkezési kultúráról szóló előadása után kérdeztük: TORMA MARGIT „Ebben a környezetben érdemes idéz­nünk Mátyus István, a könyvtárat és nyomdát az utókorra hagyó híres or­vos Diaetetika, azaz a jó egészség megtartásának módját fundamentu­­mosan, előadó könyvéből. Ebben már 1787-ben felhívja a figyelmet: „Mikor jó egészségünk vagyon, úgy élünk, mintha nyavalya sem volna e világon, ha lebetegszünk, sírunk, ví­vunk, fához, fűhöz ragaszkodunk, hogy meggyógyulhassunk, de ha meg­gyógyultunk, miből jött volt reánk a nyavalya és hogy lehetne azt másszor elkerülni, arról oly módon senki nem is gondolkodik." Tapasztalatból tudom, hogy egész­ségünk egyik legfontosabb megőrző­je a család. A természet szeretetére, az egészséges életmódra nevelt gyer­mek a jövő leghatékonyabb befekte­tése. A sport hatására növekszik a pszichikai terhelhetőség, mozgáshi­ány esetén pedig nő az agresszivitás, szorongás és a fáradékonyság. A szü­lői minta meghatározhatja a káros szenvedélyek kialakulását. Az alko­holfogyasztásnak megvan a kultúrá­ja, érdemes volna szűkebb pátriánk­ban, ezen a hagyományos borvidéken erre jobban odafigyelni. A dohányzás kétszeresen káros, mert nemcsak lég­úti panaszokat okoz, hanem a gyomor védőrétegét is elpusztítja. Ki hinné, hogy a szív és érrendszeri betegségek nagy része visszavezethető gyermek­kori táplálkozási anomáliákra. Az egészséges étkezés legfontosabb sza­bálya: sokfélét együnk, de mindig gon­doljuk meg, hogy mennyit; a négyszeri étkezés az ideális, egyenletesen el­osztva, lefekvés előtt csak keveset. Ha kevesebbet eszünk, azzal is spó­rolunk, és nem kell annyi gyógyszer, ez is a takarékosság irányába hat. Az étkezésben az arany középutat javaslom, rostos anyagokat, enyhén fűszeres ételeket fogyasszunk, sok zöldség-gyümölcs legyen étrendünk­ben. A kevés hús nem káros. A gyü­mölcsteáknál ügyeljünk a savtartal­mukra. A kamilla jó a gyomor- és bélbetegségekre, csökkenti a gyulla­dást és a savat is. Az „epés” étrend­ben káros az a diéta, amikor szinte semmit sem eszik a beteg. Tojást le­het enni, csak nem kell negyed kiló zsírban megsütni. A fekély kialakulásának lehetőségét csökkentjük, ha nyugodt körülmé­nyek között élünk, és elkerüljük a stressz hatásokat. A narancs fogyasz­tása egészséges átlagos körülmények között, a sebészeknek viszont a leg­nagyobb ellenségük frissen műtött be­tegek esetében­ bélmegállást okozhat. A bélrendszer betegségeit gyógyí­tom elsősorban. A nyelőcső vizsgála­tával kiemelten foglalkozom, ez ed­dig eléggé elhanyagolt szakterület volt az orvosi gyakorlatban. Látom a genetika fontos szerepét a betegségek kialakulásában, de a környezeti ártal­mak a meghatározóak. Egészségünk rajtunk múlik.

Next