Nyugati Kapu, 2000 (2. évfolyam, 42-85. szám)

2000-02-18 / 48. szám

Nyugati Kapu Az életemben nincs árnyék Tuba Jenő harmincöt éve mentőtiszt Rábakecölben született. Gyerekként elhatározta: szobrász vagy restaurátor lesz. A neves győri Alexovics László szabad képző­művész iskolájában hamar felfigyeltek tehetségére. Nem sikerült bejutnia a képzőművészeti főiskolára. A győri mentők szolgálatá­ba állt, ahonnan hamarosan Sopronba helyezték. A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Tuba Jenő harmincöt éve mentőtiszt. VISZTAI JULI - A mentőtisztség nem rang, hanem szakma. Munkánk orvosi munka, tes­tületi feladatkörben gyakoroljuk. A közterületen történt baleseteknél, roszszulléteknél segítünk. Ha négyet csenget a munkairányító, egy perc alatt indulunk. Naponta szinte min­den megesik, a hasi görcstől a lázas frászig. Előfordul, hogy csak egy-két eset van, máskor meg tizenhat. A hí­vás pillanatában csak a címet tudom. Útközben erőt vesz rajtunk az izga­lom: vajon mi vár ránk, mennyiben tér el az eset a szokványostól? Aztán hozzálátunk a mentéshez, a sérültek ellátásához. - Hogyan dolgozza fel a tragikus eseteket? - Soha nem lehet feldolgozni. Nincs megrázóbb, mint amikor autó­baleset után a gyerekek szeme láttára kell az elhunyt szülőt letakarni.­­ Szeretnénk az embereket kiképezni arra, hogyan kerüljék el, előzzék meg a bajt, miképpen védekezzenek. gyermek haláleset ugyancsak meg­rázó. Nemrég egy játszótéri roszszul­­léthez siettünk. Hiába való volt min­den erőfeszítésünk, meghalt a három­éves kisfiú. Az anyuka vigasztalt min­ket: tudták, hogy halálos szívbeteg volt a kisfiú. Ne okoljuk magunkat. - Akad öröm is? - Amikor a mentőben világra segí­tem a kisbabákat. Ők a keresztgyere­keim. A közelmúltban násznaggyá lettem. Egy, az esküvője előtt álló pár, két órával a mennyegző előtt úgy leittasodott, hogy az anyakönyvve­zető helyett a detoxikálóba kénysze­rültek. Mit volt mit tenni, tiszteletbeli násznagyként gyorsan intézkedtem, az esküvőt prolongálni kell. A nyáron egy parkban fekvő férfihez hívtak minket. Kiderült, az illető jól beebé­delt, ivott két fröccsöt, s a napon el­szunyókált. További szép álmokat kívántunk neki. — A helyi Vöröskereszt elsősegély tanfolyamainak a szervezője. Miért fontos ez? - Erkölcsi kötelességünk, hogy a tragédiákat megelőzzük. Vagy, ha már megesett, minél kevesebb legyen az áldozat. Szeretnénk az embereket ki­képezni arra, hogyan kerüljék el, előz­zék meg a bajt, miképpen védekez­zenek. A balesetek szemtanúi nagyon sokat segíthetnek. Megakadályozhat­ják a kivérzést, fölhelyezhetnek egy nyomókötést, betakarhatják a vacogó sérültet, vagy csak szóval tarthatnák, reményt, bíztatást adhatnának. Nagy gond, hogy nem, vagy csak alig figye­lünk egymásra. — Mi jelenti a kikapcsolódást?­­ Kedvelem a természet, a revüfil­­meket és a vidám, szórakoztató mű­sorokat. Sokat olvasok, főleg szépiro­dalmat, verseket. Az életemben nincs árnyék. Időnként rajzolok, grafikákat készítek. Van kertünk is. A Kistóma­­lom közelében lévő réten a kutyáimat futtatom. Korábban havonta három­száz órát dolgoztam a mostani száz­­het­venhárommal szemben. Egyetlen lányom kisgyerekként alig látott. Megértő párom tengernyi terhet vett a vállára, hogy otthon minden rendben legyen. A sors fintora, hogy mostanra meg férjhez ment a lányunk, Auszt­riában él. Négy nyelven beszélő ide­genvezetőként járja Európát, csak rit­kán találkozunk. Ha már a családom­ról kérdezett, elárulom, vannak még egészen kicsi gyermekeim, a méhecs­kéim. Hasznos elfoglaltságnak tartom a méhészkedést. Persze jóval több idő kellene rá, a mentősnek örökké futni kell. Stafétafutás Templinből Krakkóba A szociotherápiás otthonban eredményes évet zártak Eredményes gazdasági évet zárt az öt éve fennálló, száz­negyven ágyas Ágfalva-Liget Szociotherápiás Otthon. TÖRÖK MAGDA Belényessy Albert igazgató:­­ A soproni önkormányzat közismert pénzügyi helyzete az otthon gazdasá­gi életére is rányomta a bélyegét. A szokásosnál is nagyobb figyelmet kellett fordítani arra, hogy a költség­­vetés szabta határokon belül marad­junk. A Magányos Cédrus Alapít­ványra befizetett pénzösszegek segít­ségével azonban a betegek érdekeit szolgáló, szinte valamennyi tervezett programot megvalósíthattuk. Az ot­thon lakói közül többen olyan ered­ményeket értek el a különböző hazai és nemzetközi megmérettetéseken. A hagyományos sportversenyeken kí­vül részt vettek a zalaegerszegi or­szágos színjátszó fesztiválon. Bala­toni nyaralás is színesítette az itt élők mindennapjait. Négy gondozottunk vett részt az áprilistól májusig tartó, Bécsből induló és a németországi Templinig tartó - a­káv kilenszáz kilométer - speciális stafétafutáson. Teljesítményüket díjazták, emellett Sopron város vezetői sem feledkez­tek meg a futók eredményéről. A sta­féta idén folytatódik, most Temlinből Krakkó felé indul a mezőny, jövőre pedig Krakkóból Sopronba. Részt vettünk a hagyományos soproni nem­zetközi sporttalálkozón, ahol csehek, szlovákok és az erdélyi magyarok is jelen voltak. A sikeres pályázatok mellett nagyon sok intézmény és ma­gánszemély támogatta, a rangos ta­lálkozót. Szűkös költségvetésünkből 1999-ben csak apróbb felújításokra, beszerzésekre futotta. Az otthon ma­roknyi brigádja tatarozta a főépületet. Az elhunyt betegeink emlékét kripta őrzi, a neveket márványtáblára vés­tük.­­ Jelenleg tizenkét nővéri állás betöltetlen. Az idei év programjait döntően a költségvetés, az alapítvá­nyi pénzek, továbbá a pályázati le­hetőségek függvényében alakítjuk. Úgy gondoljuk, az esztendő szakmai változásai új irányzatot hoznak a pszichiátriába - mondta befejezésül Belényessy Albert igazgató. Változott a A Kisalföld Volán Rt. értesíti az utazóközönséget, hogy a 22-es Lack­­ner Kristóf utca- Sopron Plaza autó­buszvonal keddtől módosul, és a járat a Jereván lakótelep- Sopron Plaza között közlekedik. Ugyancsak feb­ruár 15-étől a 2P-s Sopron Plaza - Je­ menetrend Jeván lakótelep - Lővér Szálló között közlekedő vonalon délelőtt és délu­tán is több járat közlekedik. Bővebb információt az érdeklődők a Jereván lakótelepi forgalmi iro­dában kaphatnak. A módosítás a megállóhelyeken is megtalálható. SOIMPIAZA BEVÁSÁRLÓ ÉS SZÓRAKOZTATÓ KÖZPONT Csornai ülés Február 24-én 15 órától tartja ülé­sét a csornai képviselő testület. Az ülésen a városatyák önkor­mányzati rendeleteket alkotnak és módosítanak, együttműködési megállapodásokat hagynak jóvá. A gond az emberrel van: velem, veled, mindnyá­junkkal. Nem ismerjük, vagy igen rosszul ismerjük önma­gunkat, így a világot is olyanná alakítjuk, amilyenné „ördögbélel­te” lényünkből telik. A hibás ön­ismerethez még társul az eltöme­gesedés szelleme, amit magunkra veszünk a nevelés, illetve az ele­ve ösztönünkben lévő „falka­­szellem” által. Előbb arctalanná, majd arcát­lanná válik az ember: vezethető, manipulálható, egész a szakadék­ba zuhanásig. Az elvegyüléshez, a kondérhoz féréshez még szerep­személyiség maszkját is felöld. Aztán aszerint váltogatja arcait, hogy mi a pillanatnyi érdek, azokhoz társul, akik orra alá tart­ják a koncot. Vannak azért olyan kevesek is, akik ezt a személyiségromboló életstílust megunják és rádöbben­nek arra, hogy „szükség néktek újonnan születhetek”. Következik a keserű lépés, mert él és le kell számolni a múlttal, törlesztés és belátás által van csak megtisztu­lás. Amit az ember gondolatban, szóban, tettben elkövet, azzal szá­molnia kell; csak a rosszal való kötődés l­ányogainak szétvágása után lépünk ki a szabadságba. Ha a sok ferdeségtől megszaba­dultunk, „belénk tódul a világ”, részévé válunk a teljességnek, tá­gul a horizont, szeretetláncban élünk. Ne mondjuk azt, hogy zavaros világban élünk, hanem mi teremt­sünk értékeket, rendet, ragyogást. Isten neveden szólít, személyre osztja a szerepet, személytől is kéri számon. Nem egy tömegtől, hanem tőled, tőlem, mindannyi­unktól. Nem lehet csak úgy elve­gyülni Isten gyermekeinek közös­ségében. Vállalnunk kell önma­gunkat. Ha az Úr, néped, munka­­közösséged, egyházad, családod számonkéri tőled, megújult em­bertől, hogy mit tettél, akkor tudj jó cselekedeteid sorából egy ki­áltásnyit előhozni. Hétszeres jaj annak, akinek elfecsérelt élete üres falairól csak a semmittevés pókhálói csüngnek alá! ÚTRAVALÓ „szükség néktek újonnan születhetek” TOLLHEGYEN A cordobai Manuel Benitez, népszerű nevén El Cordobés, azaz a Cordobai a bika­­viadalok legendás torézója, akit a külföldi sajtó új stílusa miatt az arénák Beatle-jének nevezett régen, ki tudja hányadszor szembenézni készül a bikával. Legutóbb tizenöt évvel ezelőtt és akkor is tizenöt év után tért vissza az arénába jótékonysági megfontolásból a columbiai vulkánkitörés áldozatai javára. Már korábban is le akarta vágni a cop­fot, ahogy ezt a spanyolok mondják, mert legjobb barátja mellette vesztette az életét. Sokat beszélnek, főleg a hozzá nem értő külföldiek a lereszelt szarvú, manipulált bikákról, azoknak a tehén szelídségéről, amit úgy látszik meghall a szerencsétlen állat, felbőszül és odaszúr, aztán kész a baj, vagyis a tragédia. A bikaviadal nagy üzlet, s ezt nem lehet veszni. Akkor vállalkozók serege gazsdlált a Cordobai hatalmas birtokán, s ő engedett. Nyilván jónéven vette népes családja. Nemrég született ötödik gyermeke, akinek Julio Iglesias volt a keresztapja. Mindez most azért érdekes, mert a Cordobai, nem tudni milyen meg­fontolásból újra kézbe veszi a malétát és megmutatja, hogy ő igenis volt valaki, akinek egy-egy hőstette után a hölgyek kalapot, virágot, a sán­ták mankót hajigáltak. Talán most is teniszezik, tornászik, jógázik és a tréning során megöl néhány bikát mint tette ezt többszöri vissza­térésekor. A corrida világában szenzációsnak ígérkező esemény attól csak szenzációsabb lesz, hogy vállalja mellette a küzdelmet egy másik örök visszatérő, aki tizenöt évvel ezelőtt akkor ötvennégy esztendősen húzta fel a rózsaszín harisnyát. A dolog akkor értékelhető igazán, ha felidézzük a kokaintól abnormálissá vált, egykor világsztár harmincki­lenc esztendős Diego Armando Maradona tragédiáját. P. M. ____________________, 2000. február 18., péntek ÚJ FARSANGI NÉPSZOKÁS - Szabad-e bejönni áskálódni?

Next