Nyugati Kapu, 2001 (3. évfolyam, 86-130. szám)

2001-01-05 / 86. szám

Nyugati Kapu Címer és két hölgy a főbejárat fölött A GySEV-palota megszépíti, fölemeli a lelket Egészen szokatlan, lázas érdeklő­déssel várták a soproniak, hogy a megszépült GySEV-palota Mátyás király utcai főbejárata fölé odate­gyék a szárnyas kereket meg a vasút­társaság kezdőbetűit tartalmazó címerpajzsot, mellé pedig a virágot tartó két kőhölgyet. Nagy és nehéz feladat lenne az épület hangulatát, színeit, díszeit az olvasó elé varázsolni, jobb az, ha mindenkit arra biztatunk, alkalomadtán nézzen körül a százéves épületnél, tartson szemlét. Örülne a palota megálmo­dója, a szombathelyi Raucher Miska is, hogy mi lett a házból, amely fölött az idő nem múlt el nyomtalanul, kü­lönösen a második világháborúban pusztult. Végérvényes elismerték és méltányolták a munkát a városatyák, akiket dr. Józan Tibor vasútigazgató hívott egy kis beszélgetésre, még a karácsonyi ünnepek előtt, még az új­év előtt, hogy szóljon eredményekről, tervekről, vasútvonali beruházások­ról, a belső informatikai hálózat ko­rszerűsítéséről - jó reménységgel a szebb jövőben, akárcsak dr. Gimesi Szabolcs polgármester, aki a város és a vasúttársaság jó kapcsolatát emelte ki. Valahogy úgy érezhetjük, hogy a gödöllői szobrász-restaurátor, Varga Zoltán művével díszített palota újabb száz év maradandóságába viszi a jö­vőt álmodókat - a felújítási, korsze­rűsítési munkák a házon belül folyta­tódnak -, a palota képe megszépíti, fölemeli a lelkünket. És nemcsak úgy nekiestek a mesterek, hanem korabeli terveket forgattak, modern anyago­kat használtak, és mindenki elismer­heti, méltányolhatja a munkát. Ahogy azt az önkormányzat képviselői tették a palotánál, amely az évezred fordu­lására szépült meg. v. j. Németh Béla felvétele PANAC: regionális gazdaságfejlesztési modell Együttműködő autóipari vállalatok Egyéves előkészítő munka után december végén megalakult az autóipari vállalatok nyitott együttműködési hálózata, a Pannon Autóipari Klaszter. Az alapító együttműködő partnerek: Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, Audi Hungária Motor Kft.., LUK Savaria Kft., Opel Magyarország Járműgyártó Kft., Rába Rt., Suzuki Rt., Citibank Rt., Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. A dolog lényegéhez, pontosabban a megalakulás hátteréhez az tartozik, hogy a nyugat-dunántúli térség ked­vező gazdasági és üzleti adottságok­kal rendelkezik, amit részletezhetünk is: a régió gazdasága dinamikusan nö­vekszik, a térségbe jelentős külföldi működő­ tőke áramlik, a régió gazda­sága nyitott, tartósan képes minőségi export-tevékenységre, magasan kép­zett munkaerő van ezen a területen, magas a foglalkoztatottsági arány is. A régió - köszönhetően uniós határ­­mentiségének - erős know-how hát­térrel rendelkezik, megvannak a szük­séges szervezetek, a gazdaság kulcs­szereplői, valamint a régió döntés­hozói készek az együttműködésre. A régió tehát alkalmas arra, hogy kezdeményező partner legyen a gaz­daságszervezés strukturális alakításá­ban. Az átalakítás nemzetközi tapasz­talatokkal alátámasztott és elismert eszköze a hálózatelvű regionális gaz­daságfejlesztési modell, a Pannon Autó­ipari Klaszter. Az együttműködő felek ennek a mód­szernek az első magyarországi meg­valósítói akarnak lenni. Cél: a nyu­gat-dunántúli régióból kiindulva az egész Pannon régióban letelepedett autóipari vállalatok beágyazása a kö­zép-európai nagytérség gazdaságszer­kezetébe, továbbá egy dinamikusan növekvő és innovatív beszállítói hát­tér, illetve autóipari együttműködési hálózat megteremtése. Nyilvánvaló, hogy a klaszterrel a ré­gió nemzetközi versenyképessége erő­södik, segítségével a vállalkozások eredményes beszállítóvá válnak. A klaszter induló szolgáltatásai kö­zött jegyezhető a fejlesztési tőke biz­tosítása, az információ-szolgáltatás és kommunikáció, a vállakozási diagnosztika és tanácsadás, a képzés és rendezvényszervezés is. Elkészült az üzleti terv. A menedzs­ment feladatokat a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség lát­ja el. Él a www.autocluster.hu honlap. Errefelé a legendákból, érdekesség­ekből nehéz kifogyni. Téldó ez még, Vízöntő hava. Szép havam, Boldogasszonyé, há­rom királyoké, Gáspáré, Menyhért uramé, Boldizsáré, akiknek a nevét hatodikén odafirkantják a szemöl­dökfára, mellé a számot, 2001, amit írnnk az új évtizedből, évszázadból, évezredből. Igaz, a kétezerrel kezdő­dő időszak még vonzó is lehet, s az ember, a reményeiben eddig sokszor csalatkozott ember erre játszik, ezt szeretné. G. M. B. Voltak ezek a betűk kolostorajtón, s ha egy mostani hír­lapíró, vagy inkább hírgyárban ügy­ködő szellemi segédmunkás a fölírás értelme, eredete után kérdezősködne, annak a szegedi, a nevezetes Csuka Ferenc, ki utóbb Kanizsai Ferenc né­ven a legkatolikusabb hetilap kedvenc szerzője lett, jeles férfiú szavaival tréfásan úgy magyaráznánk, hogy a három betűt a barátok a sajtó iránti tiszteletből írták oda, természetesen rövidítve: Garmond Majd Borgisz. Hogy a búcsúról szóló riport egyházi részét garmond betűtípusból, a színes, vilá­gi részét pedig borgiszból szedje a nyomdász úr. Szép havam. Frakcióvezetői fizetés nélkül. Legyen ez a január Csuka Ferencé, azután Juhász Gyuláé, aki az esetet het­­venhárom esztendeje megörökítette. Legyen a napkeleti bölcseké, akik szép jelent, szép csillagot énekelnek, és hisz­ Szép havam szűk, szép napunk támad, mindegyik az lesz, minden ezutáni. Az emberek csizmájukról nem szedik le a jégpat­kókat, nem akasztják a padlás geren­dájára, s a gyerekek se dobálják el a csontkorcsolyákat, az ironyákat. A karácsony nem hóval jött, szilvesz­terkor se esett, kalendáriumba nem kí­vánkoztak eddig olyan feljegyzések az időjárás eseményeiről, mint amilyen­ről Payr György tudósított: 1684-ben Sopronban január elsejével kezdett morcosulni, olyan hideg lett, hogy a szobákban befagyott a mosdótál vize, amit azelőtt senki nem tapasztalt. Egyéb­ként az emlegetett esztendő gyümölcs­ben, borban, gabonában rossz volt, terméketlen. Nem tudni, miért. És ki tudja, miért éppen olyan az 1706-os, amikor az esztendő végén a városban itt-ott kivirágoztak a körtefák, a bodza hajtásai kifeslettek. Látnok az, aki megmondja, milyen idővel köszönt ránk az első három hónap. Igaz, singnyi magasságú hava­kat nem várunk, de boldogan építe­nénk hóembereket a gyerekekkel együtt. Valamikor a január tele volt répaorrú, szénszemű, seprűs urakkal, akik mindenkinek megemelték a fazékkalapjukat, reggeltől napszáll­táig kiabálták: Jó napot! Jó napot! Mostanában a hóemberekből kön­nyű kifogyni. Szép havam, Boldogasszonyé! Álmaimban nevető hóemberek van­nak, integető vendégek, barátságosan biccentő társak, Szent Pálig kitartók, gyertyaszentelőig mindig megmara­dók, Mátyásig elélők, kövércsütörtök napjáig engem boldogítok. Titkolhatat­­lan öröm lenne, ha látnám, megjelen­tek, ha húznák a lábukat ebben a vi­lágban, ahogy én, a Mátyás király ut­cán végig. A házak, a fák, a dombok fe­hérek lennének, majd mesélnénk egy­másnak az útitársainkról, a hóember­ekről, akik mostanában­­ hová is tűn­tek, hol is élnek? Pedig mondhatnák: Boldog új évet! Tóth Kata K. I. TOLLHEGYEN „Én lenni Sebastian Bach” Nem, ezt mégsem hadarhatta az ismeretlen, amikor az öltözők felé ment, nyilvánvalóan feltűnt volna valakinek. Azt most meg nem mon­dom, bár sejtem, hogy zeneileg műveltnek mondható-e vagy sem az, aki a Magyar Művelődés Házában járt, a Bach-esten. Erre áldozta a sza­bad idejét. Magánszorgalomból - az óév utolsó legszomorúbb híre er­ről szólt - szépen végigtapogatta a budapesti művészek utcai ruháit. A zsákmány hetvenezer forint és egy bankkártya. Az eset kétségkívül bosszantó, ácsorog elképedten az ember a hír hal­latán, rosszkedvű lesz, elsomfordál a kultúra otthonától, és nincsen kedve senkinek sem boldog új évet kívánni. Nahát, milyen dolgok esnek nálunk! Mármint Sopronban. A rablót aligha érdekelte, hogy odabenn Bach-művek szólnak, nehéz keserűség nélkül gondolni a történtekre, igazat adhatunk Dárdai Árpád karmesternek, hogy az erkölcsi kár igen nagy. Erre mondja a szomszéd, hogy levelezőlapokon sokkal szebb a világ, mint a valóságban, innentől már csak az van, őrséget kell állítani az öltözők elé, megkettőzni a szolgálatban lévőket. Annyira mégsem siet­hetünk, hogy ne legyen időnk megtanulni a kor parancsát: óvakodj a tolvajoktól! És hiába volt nagy siker, mégis óriási erkölcsi ráfizetéssel járt a Liszt Ferenc Pedagógus Női Kar és a Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar hangversenye. Új értelemben tehát egy művelődési intézményt sem lehet úgy felfogni, mint az adott hely közművelődési rendszerének egyik tényezőjét, amely valóban megkülönböztetett fontos szerepet tölt be ebben a rendszerben, hanem úgy, ahol az is megtörténhet, hogy megszabadítják értékeiktől a fellépő művészeket, de még a közönséget is. L. F. _________________, 2001. január 5., péntek Beszéljünk a remek Borostyánról! Van nekünk egy környezetvédelmi lapunk Szóljunk csak az új évszázad ele­jén megbecsüléssel a Borostyán­ról, az értékek bemutatásáról és megmentéséről. Mert szerencsére, a kultúra és jelesen vagy inkább pontosabban a természet és a kul­túra gyökeres meg erőteljes virá­ga mifelénk egy környezetvédel­mi lap - soproni és Sopron kör­nyéki családok részére -, amellyel dicsekedetünk, s ahol csak lehet, mi igen élünk ezzel. A Borostyánt a Castanea Környezetvédelmi Egye­sület adja ki, a szerkesztőség tagja Hárs Olivér és Szabó Miklós, már várjuk, hogy az előbbi bejöjjön a szerkesztőségbe, hozza az újságot. Ahogy minap is tette. A kétez­redik esztendő ötödik számával. Innen van, hogy a lét forrásáról tudunk meg többet Raoul H. Francé írásából, azt például, hogy: „A természet és kultúra az, amit hazának érzünk. Szálakból áll, ame­lyek körülvesznek, egybefonnak mindent, az embereket, akikkel együtt dolgozunk és élünk, a vá­rost és falut, amelyben lakunk, a levegőt, amelyet magunkba szí­vunk, a vizet, amelyet megiszunk, a mezőket, erdőket és hegyeket, minden lényt, akikkel együtt kell élnünk, a gondolatokat és tetteket, amelyekkel a magunk gondolatai és tettei összekapcsolódnak..." Sok mindent lehetne erről mon­dani, azután a rovatokról, a Zöld piramisról vagy az Iskolakerülő­ről - most az Eötvös József Evan­gélikus Gimnázium és Egészség­­ügyi Szakközépiskoláról olvas­hatunk —, meg arról, gondolko­dóba ejtik az írások a lap olvasóit, meg azokat, akik cselekedni is tudnak, és voltak már a lapnak okos, eredményes akciói, a Bo­rostyánban szellemek és lelkek találkoznak. A név szerint emlegetett szak­emberek pedig olyan meggyő­ződéssel, olyan meggyőzően te­szik a dolgukat, hogy le a kalap­pal előttük. Sokan voltak tavaly a lapban megszólalók, szellemi útitársaink, lelkünk barátai. Várjuk a folytatást, Hárs Olivérnek és Szabó Miklósnak pedig minden jót kívánunk, hitet és kitartást! v. J. VIDÉKFEJLESZTÉS

Next