Nyugati Kapu, 2001 (3. évfolyam, 86-130. szám)
2001-01-05 / 86. szám
Nyugati Kapu Címer és két hölgy a főbejárat fölött A GySEV-palota megszépíti, fölemeli a lelket Egészen szokatlan, lázas érdeklődéssel várták a soproniak, hogy a megszépült GySEV-palota Mátyás király utcai főbejárata fölé odategyék a szárnyas kereket meg a vasúttársaság kezdőbetűit tartalmazó címerpajzsot, mellé pedig a virágot tartó két kőhölgyet. Nagy és nehéz feladat lenne az épület hangulatát, színeit, díszeit az olvasó elé varázsolni, jobb az, ha mindenkit arra biztatunk, alkalomadtán nézzen körül a százéves épületnél, tartson szemlét. Örülne a palota megálmodója, a szombathelyi Raucher Miska is, hogy mi lett a házból, amely fölött az idő nem múlt el nyomtalanul, különösen a második világháborúban pusztult. Végérvényes elismerték és méltányolták a munkát a városatyák, akiket dr. Józan Tibor vasútigazgató hívott egy kis beszélgetésre, még a karácsonyi ünnepek előtt, még az újév előtt, hogy szóljon eredményekről, tervekről, vasútvonali beruházásokról, a belső informatikai hálózat korszerűsítéséről - jó reménységgel a szebb jövőben, akárcsak dr. Gimesi Szabolcs polgármester, aki a város és a vasúttársaság jó kapcsolatát emelte ki. Valahogy úgy érezhetjük, hogy a gödöllői szobrász-restaurátor, Varga Zoltán művével díszített palota újabb száz év maradandóságába viszi a jövőt álmodókat - a felújítási, korszerűsítési munkák a házon belül folytatódnak -, a palota képe megszépíti, fölemeli a lelkünket. És nemcsak úgy nekiestek a mesterek, hanem korabeli terveket forgattak, modern anyagokat használtak, és mindenki elismerheti, méltányolhatja a munkát. Ahogy azt az önkormányzat képviselői tették a palotánál, amely az évezred fordulására szépült meg. v. j. Németh Béla felvétele PANAC: regionális gazdaságfejlesztési modell Együttműködő autóipari vállalatok Egyéves előkészítő munka után december végén megalakult az autóipari vállalatok nyitott együttműködési hálózata, a Pannon Autóipari Klaszter. Az alapító együttműködő partnerek: Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács, Audi Hungária Motor Kft.., LUK Savaria Kft., Opel Magyarország Járműgyártó Kft., Rába Rt., Suzuki Rt., Citibank Rt., Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. A dolog lényegéhez, pontosabban a megalakulás hátteréhez az tartozik, hogy a nyugat-dunántúli térség kedvező gazdasági és üzleti adottságokkal rendelkezik, amit részletezhetünk is: a régió gazdasága dinamikusan növekszik, a térségbe jelentős külföldi működő tőke áramlik, a régió gazdasága nyitott, tartósan képes minőségi export-tevékenységre, magasan képzett munkaerő van ezen a területen, magas a foglalkoztatottsági arány is. A régió - köszönhetően uniós határmentiségének - erős know-how háttérrel rendelkezik, megvannak a szükséges szervezetek, a gazdaság kulcsszereplői, valamint a régió döntéshozói készek az együttműködésre. A régió tehát alkalmas arra, hogy kezdeményező partner legyen a gazdaságszervezés strukturális alakításában. Az átalakítás nemzetközi tapasztalatokkal alátámasztott és elismert eszköze a hálózatelvű regionális gazdaságfejlesztési modell, a Pannon Autóipari Klaszter. Az együttműködő felek ennek a módszernek az első magyarországi megvalósítói akarnak lenni. Cél: a nyugat-dunántúli régióból kiindulva az egész Pannon régióban letelepedett autóipari vállalatok beágyazása a közép-európai nagytérség gazdaságszerkezetébe, továbbá egy dinamikusan növekvő és innovatív beszállítói háttér, illetve autóipari együttműködési hálózat megteremtése. Nyilvánvaló, hogy a klaszterrel a régió nemzetközi versenyképessége erősödik, segítségével a vállalkozások eredményes beszállítóvá válnak. A klaszter induló szolgáltatásai között jegyezhető a fejlesztési tőke biztosítása, az információ-szolgáltatás és kommunikáció, a vállakozási diagnosztika és tanácsadás, a képzés és rendezvényszervezés is. Elkészült az üzleti terv. A menedzsment feladatokat a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség látja el. Él a www.autocluster.hu honlap. Errefelé a legendákból, érdekességekből nehéz kifogyni. Téldó ez még, Vízöntő hava. Szép havam, Boldogasszonyé, három királyoké, Gáspáré, Menyhért uramé, Boldizsáré, akiknek a nevét hatodikén odafirkantják a szemöldökfára, mellé a számot, 2001, amit írnnk az új évtizedből, évszázadból, évezredből. Igaz, a kétezerrel kezdődő időszak még vonzó is lehet, s az ember, a reményeiben eddig sokszor csalatkozott ember erre játszik, ezt szeretné. G. M. B. Voltak ezek a betűk kolostorajtón, s ha egy mostani hírlapíró, vagy inkább hírgyárban ügyködő szellemi segédmunkás a fölírás értelme, eredete után kérdezősködne, annak a szegedi, a nevezetes Csuka Ferenc, ki utóbb Kanizsai Ferenc néven a legkatolikusabb hetilap kedvenc szerzője lett, jeles férfiú szavaival tréfásan úgy magyaráznánk, hogy a három betűt a barátok a sajtó iránti tiszteletből írták oda, természetesen rövidítve: Garmond Majd Borgisz. Hogy a búcsúról szóló riport egyházi részét garmond betűtípusból, a színes, világi részét pedig borgiszból szedje a nyomdász úr. Szép havam. Frakcióvezetői fizetés nélkül. Legyen ez a január Csuka Ferencé, azután Juhász Gyuláé, aki az esetet hetvenhárom esztendeje megörökítette. Legyen a napkeleti bölcseké, akik szép jelent, szép csillagot énekelnek, és hisz Szép havam szűk, szép napunk támad, mindegyik az lesz, minden ezutáni. Az emberek csizmájukról nem szedik le a jégpatkókat, nem akasztják a padlás gerendájára, s a gyerekek se dobálják el a csontkorcsolyákat, az ironyákat. A karácsony nem hóval jött, szilveszterkor se esett, kalendáriumba nem kívánkoztak eddig olyan feljegyzések az időjárás eseményeiről, mint amilyenről Payr György tudósított: 1684-ben Sopronban január elsejével kezdett morcosulni, olyan hideg lett, hogy a szobákban befagyott a mosdótál vize, amit azelőtt senki nem tapasztalt. Egyébként az emlegetett esztendő gyümölcsben, borban, gabonában rossz volt, terméketlen. Nem tudni, miért. És ki tudja, miért éppen olyan az 1706-os, amikor az esztendő végén a városban itt-ott kivirágoztak a körtefák, a bodza hajtásai kifeslettek. Látnok az, aki megmondja, milyen idővel köszönt ránk az első három hónap. Igaz, singnyi magasságú havakat nem várunk, de boldogan építenénk hóembereket a gyerekekkel együtt. Valamikor a január tele volt répaorrú, szénszemű, seprűs urakkal, akik mindenkinek megemelték a fazékkalapjukat, reggeltől napszálltáig kiabálták: Jó napot! Jó napot! Mostanában a hóemberekből könnyű kifogyni. Szép havam, Boldogasszonyé! Álmaimban nevető hóemberek vannak, integető vendégek, barátságosan biccentő társak, Szent Pálig kitartók, gyertyaszentelőig mindig megmaradók, Mátyásig elélők, kövércsütörtök napjáig engem boldogítok. Titkolhatatlan öröm lenne, ha látnám, megjelentek, ha húznák a lábukat ebben a világban, ahogy én, a Mátyás király utcán végig. A házak, a fák, a dombok fehérek lennének, majd mesélnénk egymásnak az útitársainkról, a hóemberekről, akik mostanában hová is tűntek, hol is élnek? Pedig mondhatnák: Boldog új évet! Tóth Kata K. I. TOLLHEGYEN „Én lenni Sebastian Bach” Nem, ezt mégsem hadarhatta az ismeretlen, amikor az öltözők felé ment, nyilvánvalóan feltűnt volna valakinek. Azt most meg nem mondom, bár sejtem, hogy zeneileg műveltnek mondható-e vagy sem az, aki a Magyar Művelődés Házában járt, a Bach-esten. Erre áldozta a szabad idejét. Magánszorgalomból - az óév utolsó legszomorúbb híre erről szólt - szépen végigtapogatta a budapesti művészek utcai ruháit. A zsákmány hetvenezer forint és egy bankkártya. Az eset kétségkívül bosszantó, ácsorog elképedten az ember a hír hallatán, rosszkedvű lesz, elsomfordál a kultúra otthonától, és nincsen kedve senkinek sem boldog új évet kívánni. Nahát, milyen dolgok esnek nálunk! Mármint Sopronban. A rablót aligha érdekelte, hogy odabenn Bach-művek szólnak, nehéz keserűség nélkül gondolni a történtekre, igazat adhatunk Dárdai Árpád karmesternek, hogy az erkölcsi kár igen nagy. Erre mondja a szomszéd, hogy levelezőlapokon sokkal szebb a világ, mint a valóságban, innentől már csak az van, őrséget kell állítani az öltözők elé, megkettőzni a szolgálatban lévőket. Annyira mégsem siethetünk, hogy ne legyen időnk megtanulni a kor parancsát: óvakodj a tolvajoktól! És hiába volt nagy siker, mégis óriási erkölcsi ráfizetéssel járt a Liszt Ferenc Pedagógus Női Kar és a Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar hangversenye. Új értelemben tehát egy művelődési intézményt sem lehet úgy felfogni, mint az adott hely közművelődési rendszerének egyik tényezőjét, amely valóban megkülönböztetett fontos szerepet tölt be ebben a rendszerben, hanem úgy, ahol az is megtörténhet, hogy megszabadítják értékeiktől a fellépő művészeket, de még a közönséget is. L. F. _________________, 2001. január 5., péntek Beszéljünk a remek Borostyánról! Van nekünk egy környezetvédelmi lapunk Szóljunk csak az új évszázad elején megbecsüléssel a Borostyánról, az értékek bemutatásáról és megmentéséről. Mert szerencsére, a kultúra és jelesen vagy inkább pontosabban a természet és a kultúra gyökeres meg erőteljes virága mifelénk egy környezetvédelmi lap - soproni és Sopron környéki családok részére -, amellyel dicsekedetünk, s ahol csak lehet, mi igen élünk ezzel. A Borostyánt a Castanea Környezetvédelmi Egyesület adja ki, a szerkesztőség tagja Hárs Olivér és Szabó Miklós, már várjuk, hogy az előbbi bejöjjön a szerkesztőségbe, hozza az újságot. Ahogy minap is tette. A kétezredik esztendő ötödik számával. Innen van, hogy a lét forrásáról tudunk meg többet Raoul H. Francé írásából, azt például, hogy: „A természet és kultúra az, amit hazának érzünk. Szálakból áll, amelyek körülvesznek, egybefonnak mindent, az embereket, akikkel együtt dolgozunk és élünk, a várost és falut, amelyben lakunk, a levegőt, amelyet magunkba szívunk, a vizet, amelyet megiszunk, a mezőket, erdőket és hegyeket, minden lényt, akikkel együtt kell élnünk, a gondolatokat és tetteket, amelyekkel a magunk gondolatai és tettei összekapcsolódnak..." Sok mindent lehetne erről mondani, azután a rovatokról, a Zöld piramisról vagy az Iskolakerülőről - most az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskoláról olvashatunk —, meg arról, gondolkodóba ejtik az írások a lap olvasóit, meg azokat, akik cselekedni is tudnak, és voltak már a lapnak okos, eredményes akciói, a Borostyánban szellemek és lelkek találkoznak. A név szerint emlegetett szakemberek pedig olyan meggyőződéssel, olyan meggyőzően teszik a dolgukat, hogy le a kalappal előttük. Sokan voltak tavaly a lapban megszólalók, szellemi útitársaink, lelkünk barátai. Várjuk a folytatást, Hárs Olivérnek és Szabó Miklósnak pedig minden jót kívánunk, hitet és kitartást! v. J. VIDÉKFEJLESZTÉS