Nyugati Kapu, 2001 (3. évfolyam, 86-130. szám)
2001-06-01 / 107. szám
2001. JÚNIUS 1. NYUGATI KAPU SOPRONI NAPLÓ Helyünk a világban Németh Zsolt: Eszményképünk a kulturálisan sokszínű Európa A Soproni Fidesz Szalon vendége volt Németh Zsolt. A külügyi államtitkárt a magyarság világban elfoglalt helyéről és a státustörvényről is kérdeztük. - Hogy sokkal biztosabban tudjuk kijelölni a magyarság helyét a világban, akkor meg kell találnunk arra a kérdésre a választ: mi a világ helye a magyarságban? Hosszú éveken keresztül nem volt értelme a kérdés feltevésének, teljesen mindegy, mit válaszoltunk rá, nem voltunk abban a helyzetben, hogy minimális befolyásunk legyen arra, mi lesz velünk. Most újra szabadok vagyunk, magyarok. A Kárpát-medencében az állam és a nemzet nem esik egybe, meg kell találnunk a megfelelő megoldást arra, hogyan tudjuk ezt az ellentmondást kezelni, feloldani. Erről szól a státustörvény, a kormány számos nemzetpolitikai lépése, például az erdélyi magyar egyetem ügye. Azon túl, hogy szabadok és magyarok vagyunk, természetesen európaiak - egy évezrede immár ez az Európa most hatalmas változásokon megy keresztül. Nem mindegy, hogyan alakulnak a dolgok, a csatlakozást követően az unió segítségével milyen erőforrásaink lesznek az ország további fejlődéséhez. Van még egy fontos elem is: atlantisták vagyunk. Valamitől mindig fontosnak tartottuk, hogy van egy NATO, s minden jel szerint ma nincsen hatékonyabb biztonsági szervezet a világban. A katonai biztonság a legfőbb indoka annak, hogy az atlantista elkötelezettségünket fenn kell tartani. A magyarságunk, az európaiságunk, az atlanti elkötelezettségünk, a globális felelősségünk nagyon jól kiegészíti egymást. Említette a státustörvényt. Ezzel kapcsolatban - például Romániában -fenntartások vannak. Volt egy elszólása a román kormányfőnek, miszerint egyik nap arra fog felébredni, hogy hétmillió magyar él Erdélyben. Én ezt a félelmet megalapozatlannak látom, mi több, a mögötte meghúzódó filozófiát sem tudom elfogadni. Mi igenis azon vagyunk, hogy minél több magyar vallja magát magyarnak - valóban ezért készült a státustörvény -, minél erősebbek legyenek a határon túli közösségek. Olyan Európáról álmodunk, ahol nem a homogén etnikai összetételű nemzetállam az eszmény. A mi eszményképünk a kulturálisan sokszínű Európa. A hónap második felében Budapestre látogat a jugoszláv államfő. A tárgyalásokon a státustörvény szintén előkerül. A jugoszláv fél részéről egy nagyon korrekt álláspont van erről, nevezetesen, hogy ők természetesnek tartják, hogy Magyarország a határon túl élő magyarok identitásának az erősítését akarja. Ami pedig a kapcsolatainkat illeti, azt mondhatom, soha nem volt ilyen jó perspektívája a jugoszláv-magyar kapcsolatoknak, mint manapság. Reméljük, úrrá lesznek a nehézségeken Dél-Szerbiában, Boszniában, Koszovóban. — A szlovén külügyminiszter azt nyilatkozta Magyarországról, hogy a közös érdekek összekötnek. Valóban így van. A szlovének és a magyarok az uniós csatlakozásnak az esélyesei, természetesen a bővítést követően szintén sok vonatkozásban lesznek közös érdekeink. Öröm volt hallani, hogy Dimitri Rüpel úr is úgy gondolja, hogy Magyarország ma a legjobb szomszédja Szlovéniának. Az átadott új vasútvonalnak nagy jelentősége van, hiszen kijuthatunk az Adriára. De talán ennél sokkal többet tükröz a dolog: építkezünk. Építkezik Magyarország, építkezik Közép-Európa, Szlovéniával vasutat építettünk, Szlovákiával együtt híd készül a Dunán, autópályák épülnek, új határátkelők nyílnak meg, egyszóval teljesen új dinamizmusa van a középeurópai országok közötti kapcsolatoknak. — Ausztriában aggódnak az unióhoz való csatlakozásunk miatt. Mitől félnek? - Bizonyára attól az ember fél a bizonytalantól, az újtól hogy elvesszük előlük a munkahelyeket. Sopron környékén talán az ingázó munkavállalók száma nagyobb lehet, de komoly kitelpüléssel járó uniós munkavállalással nem számolunk. Az osztrák félelmek e tekintetben megalapozatlanok, és úgy ítélem meg, hogy Ausztria támogatására a csatlakozási folyamat idején joggal számíthatunk. Körtélyesi Béla Nem könnyű megfelelő munkaerőt találni kamarai eszmecsere feladatokról, lehetőségekről A régió vállalkozói, önkormányzatai, munkaügyi központjai, a szakképző és továbbképző intézmények képviselői számára szervezett tanácskozást a soproni Kereskedelmi és Iparkamara a munkaerőkereslet és munkaerő kínálat helyzetéről, a munkaerőpiacot befolyásoló, szabályozó szervezetek, intézmények feladatairól, a lehetőségekről. Kocsi János, a kamara elnöke szólt a régió munkaerőpiacáról, a munkaadóknak a munkavállalókkal szemben támasztott igényéről, elemezte a szakképző intézmények helyzetét, beszélt az önkormányzatok felelősségéről, a munkaügyi központok, a szakszervezetek feladatairól, valamint a tanuló ifjúság, a végzett diákság és a szülők esetenkénti kiszolgáltatottságáról. A vállalkozások szinte százszázalékos megbízhatóságot, rátermettséget, türelmet várnak el a munkatársaktól, emellett az együttműködési készséget és a fejlődőképességet tartják a legfontosabbnak, azt is elvárják, hogy a dolgozók vigyázzanak az egészségükre. Egy tudományos kutatás eredménye: nem könnyű manapság megfelelő munkaerőt találni, a legnehezebb megfelelő döntési készséggel rendelkező emberekre akadni. A hozzászólók véleménye azt tükrözte, nem könnyű sem a munkavállalóknak sem a munkaadóknak. Ideálisnak tartják a szervező lépését, úgy látják, e szervezetnek kell, kellene összhangot biztosítania a munkaadók és a munkavállalók, sőt a képző, oktató intézmények között. Palotai György, a soproni önkormányzat intézményfenntartó irodájának vezetője az iskolákból kikerülő diákság helyzetéről beszélt, akik nem, vagy csak kis százalékban képesek megfelelni a munkaadó elvárásainak. A képző intézmények „csak” felkészítik a diákokat a gyakorlati életre, a majdani munkavégzés legapróbb részleteire képtelenek kiképezni a hallgatókat. Az iskolarendszerű szakképzésben az alapokat rakják le. A cégek részéről a mostaninál sokkal több és hatékonyabb támogatásra lenne szüksége a szakképző intézményeknek - mondta Palotai György, majd hozzátette, nem lehet, illetve nagyon nehéz a munkaerőpiaci igényeket igazítani a szakképzéshez. Hegyi Ferenc, a Vasvilla igazgatója az iskolai képzés anomáliáira világított rá, dr. Szitás József, a Nyugat-magyarországi Egyetem főtitkára a humán erőforrások jövőképéről beszélt. Idejében kell tudni, milyen vállalkozásokat akar megteremteni egy-egy régió, s a képző intézményekkel egyeztetve alakítani a munkaerőképzést. Intelligens emberekre van szükség, akik önállóan képesek dolgozni, dönteni. Olyan emberek kellenek, akik aktívan részt vesznek a távoktatásban, rugalmasak és fogékonyak. A jövő munkaerőpiacának megteremtésében az emberi tényező a fontos, ez egyaránt érdeke a vállalkozásoknak, az önkormányzatoknak, a munkaügyi központoknak, a szakképző és továbbképző intézményeknek. T. M. Tíz nap alatt megtanulnak tanulni Horváth Zsoltné fejlesztő pedagógus, a soproni Nevelési Tanácsadó munkatársa rendhagyó tanfolyamra invitálja a diákokat. Az emlékezetfejlesztést, a dinamikus olvasást, a gondolkodási képesség fejlesztését, a beszédkészség javítását, valamint a tanulási szokások formálását elősegítő intenzív, stresszmentes légkörben zajló tanfolyam célja a hatékony tanulási módszerek, az egyéni tanulási stílus elsajátítása. Horváth Zsoltné tanfolyamvezető ígéri, a kurzus elvégzése után javul az iskolai teljesítmény, nyitottabbá, felszabadultabbá válnak a gyerekek, önismeretük javul, a teljesítmény számukra értékké válik, s egyfajta egészségesversenyszellem alakul ki köztük. A Rét utcai 25 A száml alatt a Nevelési Tanácsadóban tíz napon át 9-től 13 óráig tartanak a foglalkozások. A tanfolyamra Horváth Zsoltné tanfolyamvezetőnél lehet jelentkezni a Nevelési Tanácsadóban személyesen, vagy a 99/315-290-es, illetve a 06/ 30-329-25-44-es mobiltelefonon. - ■.» '' » -.i.r r.'.TMJ z Egyház született Pünkösd a Szentlélek eljövetelének, az Egyház születésének az ünnepe. A Magyar Katolikus Katekizmusban erről ezt olvashatjuk: A Szentlélek azért jött el, hogy a világ végéig az Egyház éltető lelke legyen. A Szentlélek vezeti az Egyházat a tanításban, az emberek megszentelésében és a pásztori szolgálatban. Szent Máté evangéliumának 16. fejezetében olvashatjuk azt a jelenetet, amikor Jézus váratlanul megkérdezi tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Pünkösd ünnepén hasonló kérdést tehetne fel nekünk a mi Urunk: Kinek tartják az emberek az Egyházat? Valószínűnek tartom, hogy a kérdésre az emberek a legeltérőbb válaszokat adnák. Van, aki egyiknek tartja a világ vallásai közül, van, aki jámbor emberek gyülekezetének tartja, mások lényegében egy karitatív szervezetnek, ismét mások pedig talán gyűlölt ellenségüknek. És mit válaszolunk, ha Jézus tőlünk, mai keresztényektől kérdi meg: Ti kinek tartjátok az Egyházat? Olyan kérdést tettem fel, amelyre nem könnyű válaszolni, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy ki nekem az én édesanyám. Le tudom írni, amit a Magyar Katolikus Katekizmus is megfogalmaz: Az Anyaszentegyház Isten újszövetségi népe, látható és lelki közösség, Krisztus Titokzatos Teste. Ennek a Titokzatos Testnek, az Egyháznak lettem én is tagja, amikor a keresztség szentségében újjászülettem az istengyermeki, kegyelmi életre. Az Egyház által ismertem meg és ismerem meg Jézus örömhírét, bűneimtől megszabadító irgalmas szeretetét és végtelen jóságát, amellyel megteremtett és meghívott az örök életre. És ez az Egyház vezet engem is, hogy földi életemben Jézus követésének útját járva eljussak arra a boldog örök életre, amelyre Mennyei Atyánk mindnyájunkat meghívott. Amit leírtam, azt hittel vallom, de Egyházunk több annál, mint amit emberi szóval elmondhatunk: Jézus Krisztus él tovább Egyházában. Tovább él benne ma is, hogy folytassa a megváltás művét, hirdesse Isten minden embernek szóló örömhírét, közvetítse Isten bűnbocsátó, irgalmas szeretetét, és minket a boldogság, az üdvösség útján vezessen. Teológiai műszóval azt mondjuk, hogy az Egyház misztérium. Olyan valóság, amelyet ugyan emberileg megtapasztalunk, amely azonban a maga teljességében mégis felfoghatatlan, hiszen nem csupán emberi intézmény, annál több, Jézus Krisztus él Egyházában közöttünk. Röviden: az Egyház Jézus Krisztus és benne mi, megkeresztelt emberek. Másként megfogalmazva az Egyháznak két arca van: Jézus Krisztus, a végtelenül Szent Isten Fia, aki magára vállalta embervoltunkat, akit mi gyarló, bűnös emberek jelenítünk meg a világban. Jézus Krisztus egyetlen, hierarchikus Egyházat alapított, melynek belső rendjét ő maga határozta meg. Erről a ma már kétezer éves Egyházról valljuk, hogy azonos azzal az Egyházzal, amelyet Jézus Krisztus alapított, amely egy, szent, katolikus és apostoli. Igaz, hogy ez alatt a kétezer év alatt hatalmas fejlődésen ment át, amint én magam is azonos vagyok azzal a kisgyermekkel, aki néhány évtizede megszületett, annak ellenére, hogy mind testileg, mind szellemileg igen sokat gyarapodtam. Jézus Egyháza akkor is egy, ha emberi arcát ma szakadások osztják meg. Miért fontos, hogy megpróbáljunk helyes fogalmat alkotni az Egyházról? Azért, mert az Anyaszentegyház szent, de egyben gyarló emberek közössége. Jogos elvárásunk, hogy az Egyház szent legyen, mégsem lehet csupán a tiszták gyülekezete, mert akkor nem tudna minket, gyarló, bűnös embereket befogadni, hogy megtisztítson, megszenteljen és üdvösségre vezessen. Igen, az Egyház szent, és hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen, de ennek az Egyháznak tagjai, bármilyen tisztséget is töltenek be, mégis eltévelyedhetnek és vétkezhetnek. Az Egyháznak olyan tagjai vannak ma, mint amilyenek mi vagyunk, mai, gyarló emberek, akik között vannak szentéletűek és bűnösök, hívők és kétkedők, vértanuk és árulók... így volt ez a történelemben, és lesz ez a világ végéig. Ezzel az Egyházzal azonosítja ma is magát Jézus, ugyanúgy, amikor Saulnak megjelent a damaszkuszi úton, és azt mondta: Miért üldözöl engem?... Én vagyok Krisztus, akit te üldözöl. Ezért az Egyháznak tagjaiban állandó megújulásra van szüksége, hogy hitelesen tudja megjeleníteni azt a Jézus Krisztust, aki maga az Út, az Igazság és az Élet, aki maga a Szentség. Milyen lesz a jövő Egyháza? Az Egyház lényegében változatlan marad, még akkor is, ha emberi arca változik az idők során. Mi változunk, a mi gondolkodásmódunk, emberi kapcsolataink, társadalmi és gazdasági helyzetünk. Változhat az Egyház területi beosztása, az Egyházon belüli munka és feladatmegosztás és még sok minden, ami emberi. Változatlan marad azonban tanúságtevő feladata: prófétai feladata, az evangélium hirdetése és alkalmazása a mindennapi életre; papi feladata: Jézus áldozatának megjelenítése és az emberek megszentelése; és pásztori feladata: az emberek vezetése az üdvösség útján, hogy eljuthassanak a boldog örök életre. Sok mindent el lehet várni az Egyháztól, de azt nem, hogy feladja létének értelmét és célját, hogy megváltoztassa önmaga lényegét, azt nem. Egy biztos, a gonoszság hatalma nem vesz erőt rajta. Jézust meg lehetett kínozni, keresztre lehetet feszíteni, de feltámadását megakadályozni nem lehetett és ma sem lehet. Dr. Rédly Elemér 1 .................városplébános