Nyugati Kapu, 2001 (3. évfolyam, 86-130. szám)

2001-06-01 / 107. szám

2001. JÚNIUS 1. NYUGATI KAPU SOPRONI NAPLÓ Helyünk a világban Németh Zsolt: Eszményképünk a kulturálisan sokszínű Európa A Soproni Fidesz Szalon vendége volt Németh Zsolt. A külügyi ál­lamtitkárt a magyarság világban elfoglalt helyéről és a státustör­vényről is kérdeztük. - Hogy sokkal biztosabban tudjuk kijelölni a magyarság helyét a világ­ban, akkor meg kell találnunk arra a kérdésre a választ: mi a világ helye a magyarságban? Hosszú éveken keresz­tül nem volt értelme a kérdés fel­tevésének, teljesen mindegy, mit vá­laszoltunk rá, nem voltunk abban a helyzetben, hogy minimális befolyá­sunk legyen arra, mi lesz velünk. Most újra szabadok vagyunk, magya­rok. A Kárpát-medencében az állam és a nemzet nem esik egybe, meg kell találnunk a megfelelő megoldást arra, hogyan tudjuk ezt az ellent­mondást kezelni, feloldani. Erről szól a státustörvény, a kormány számos nemzetpolitikai lépése, például az er­délyi magyar egyetem ügye. Azon túl, hogy szabadok és magyarok vagyunk, természetesen európaiak - egy évezrede immár ez az Európa most hatalmas változásokon megy keresztül. Nem mindegy, hogyan ala­kulnak a dolgok, a csatlakozást köve­tően az unió segítségével milyen erőforrásaink lesznek az ország to­vábbi fejlődéséhez. Van még egy fon­tos elem is: atlantisták vagyunk. Valamitől mindig fontosnak tartot­tuk, hogy van egy NATO, s minden jel szerint ma nincsen hatékonyabb biztonsági szervezet a világban. A katonai biztonság a legfőbb indoka annak, hogy az atlantista elkötele­zettségünket fenn kell tartani. A ma­gyarságunk, az európaiságunk, az at­lanti elkötelezettségünk, a globális felelősségünk nagyon jól kiegészíti egymást.­­ Említette a státustörvényt. Ezzel kapcsolatban - például Romániában -fenntartások vannak.­­ Volt egy elszólása a román kor­mányfőnek, miszerint egyik nap arra fog felébredni, hogy hétmillió ma­gyar él Erdélyben. Én ezt a félelmet megalapozatlannak látom, mi több, a mögötte meghúzódó filozófiát sem tudom elfogadni. Mi igenis azon va­gyunk, hogy minél több magyar vall­ja magát magyarnak - valóban ezért készült a státustörvény -, minél erő­sebbek legyenek a határon túli kö­zösségek. Olyan Európáról álmodunk, ahol nem a homogén etnikai össze­tételű nemzetállam az eszmény. A mi eszményképünk a kulturálisan sok­színű Európa.­­ A hónap második felében Buda­pestre látogat a jugoszláv államfő. A tárgyalásokon a státustörvény szin­tén előkerül.­­ A jugoszláv fél részéről egy na­gyon korrekt álláspont van erről, nevezetesen, hogy ők természetesnek tartják, hogy Magyarország a határon túl élő magyarok identitásának az erősítését akarja. Ami pedig a kap­csolatainkat illeti, azt mondhatom, soha nem volt ilyen jó perspektívája a jugoszláv-magyar kapcsolatoknak, mint manapság. Reméljük, úrrá lesz­nek a nehézségeken Dél-Szerbiában, Boszniában, Koszovóban. — A szlovén külügyminiszter azt nyi­latkozta Magyarországról, hogy a közös érdekek összekötnek.­­ Valóban így van. A szlovének és a magyarok az uniós csatlakozásnak az esélyesei, természetesen a bővítést követően szintén sok vonatkozásban lesznek közös érdekeink. Öröm volt hallani, hogy Dimitri Rüpel úr is úgy gondolja, hogy Magyarország ma a legjobb szomszédja Szlovéniának. Az átadott új vasútvonalnak nagy je­lentősége van, hiszen kijuthatunk az Adriára. De talán ennél sokkal többet tükröz a dolog: építkezünk. Építkezik Magyarország, építkezik Közép-Eu­­rópa, Szlovéniával vasutat építettünk, Szlovákiával együtt híd készül a Du­nán, autópályák épülnek, új határ­átkelők nyílnak meg, egyszóval telje­sen új dinamizmusa van a közép­európai országok közötti kapcsola­toknak. — Ausztriában aggódnak az unióhoz való csatlakozásunk miatt. Mitől félnek? - Bizonyára attól­­ az ember fél a bizonytalantól, az újtól hogy el­vesszük előlük a munkahelyeket. Sop­ron környékén talán az ingázó mun­kavállalók száma nagyobb lehet, de komoly kitelpüléssel járó uniós mun­kavállalással nem számolunk. Az oszt­rák félelmek e tekintetben meg­alapozatlanok, és úgy ítélem meg, hogy Ausztria támogatására a csat­lakozási folyamat idején joggal szá­míthatunk. Körtélyesi Béla Nem könnyű megfelelő munkaerőt találni kamarai eszmecsere feladatokról, lehetőségekről A régió vállalkozói, önkormányzatai, munkaügyi központjai, a szakképző és továbbképző intézmények képviselői számára szervezett tanácskozást a soproni Kereskedelmi és Iparkamara a munkaerőkereslet és munkaerő kínálat helyzetéről, a munkaerőpiacot befolyásoló, szabályozó szer­vezetek, intézmények feladatairól, a lehetőségekről. Kocsi János, a kamara elnöke szólt a régió munkaerőpiacáról, a munka­adóknak a munkavállalókkal szem­ben támasztott igényéről, elemezte a szakképző intézmények helyzetét, be­szélt az önkormányzatok felelősségé­ről, a munkaügyi központok, a szak­­szervezetek feladatairól, valamint a tanuló ifjúság, a végzett diákság és a szülők esetenkénti kiszolgáltatottsá­gáról. A vállalkozások szinte száz­­százalékos megbízhatóságot, rátermett­séget, türelmet várnak el a munkatár­saktól, emellett az együttműködési készséget és a fejlődőképességet tart­ják a legfontosabbnak, azt is elvár­ják, hogy a dolgozók vigyázzanak az egészségükre. Egy tudományos ku­tatás eredménye: nem könnyű ma­napság megfelelő munkaerőt találni, a legnehezebb megfelelő döntési kész­séggel rendelkező emberekre akadni. A hozzászólók véleménye azt tük­rözte, nem könnyű sem a munkavál­lalóknak sem a munkaadóknak. Ideá­lisnak tartják a szervező lépését, úgy látják, e szervezetnek kell, kellene összhangot biztosítania a munkaadók és a munkavállalók, sőt a képző, ok­tató intézmények között. Palotai György, a soproni önkormányzat in­tézményfenntartó irodájának vezető­je az iskolákból kikerülő diákság helyzetéről beszélt, akik nem, vagy csak kis százalékban képesek meg­felelni a munkaadó elvárásainak. A képző intézmények „csak” felkészí­tik a diákokat a gyakorlati életre, a majdani munkavégzés legapróbb rész­leteire képtelenek kiképezni a hall­gatókat. Az iskolarendszerű szakkép­zésben az alapokat rakják le. A cégek részéről a mostaninál sokkal több és hatékonyabb támogatásra lenne szük­sége a szakképző intézményeknek - mondta Palotai György, majd hozzá­tette, nem lehet, illetve nagyon nehéz a munkaerőpiaci igényeket igazítani a szakképzéshez. Hegyi Ferenc, a Vas­­villa igazgatója az iskolai képzés anomáliáira világított rá, dr. Szitás József, a Nyugat-magyarországi Egye­tem főtitkára a humán erőforrások jövőképéről beszélt. Idejében kell tud­ni, milyen vállalkozásokat akar meg­teremteni egy-egy régió, s a képző intézményekkel egyeztetve alakítani a munkaerőképzést. Intelligens em­berekre van szükség, akik önállóan képesek dolgozni, dönteni. Olyan em­berek kellenek, akik aktívan részt vesznek a távoktatásban, rugalmasak és fogékonyak. A jövő munkaerőpiacának meg­teremtésében az emberi tényező a fontos, ez egyaránt érdeke a vállal­kozásoknak, az önkormányzatoknak, a munkaügyi központoknak, a szak­képző és továbbképző intézmé­nyeknek. T. M. Tíz nap alatt megtanulnak tanulni Horváth Zsoltné fejlesztő pedagógus, a soproni Nevelési Tanácsadó mun­katársa rendhagyó tanfolyamra in­vitálja a diákokat. Az emlékezetfejlesztést, a dinami­kus olvasást, a gondolkodási képes­ség fejlesztését, a beszédkészség ja­vítását, valamint a tanulási szokások formálását elősegítő intenzív, stressz­­mentes légkörben zajló tanfolyam célja a hatékony tanulási módszerek, az egyéni tanulási stílus elsajátítása. Horváth Zsoltné tanfolyamvezető ígéri, a kurzus elvégzése után javul az iskolai teljesítmény, nyitottabbá, felszabadultabbá válnak a gyerekek, önismeretük javul, a teljesítmény számukra értékké válik, s egyfajta egészséges­­versenyszellem alakul ki köztük.­ A­ Rét utcai 25 A száml alatt a Nevelési Tanácsadóban tíz napon át 9-től 13 óráig tartanak a foglalkozá­sok. A tanfolyamra Horváth Zsoltné tan­folyamvezetőnél lehet jelentkezni a Nevelési Tanácsadóban személyesen, vagy a 99/315-290-es, illetve a 06/ 30-329-25-44-es mobiltelefonon. - ■.» '' » -.i.r r.'.TMJ z Egyház született Pünkösd a Szentlélek eljövete­lének, az Egyház születésének az ünnepe. A Magyar Katolikus Kate­kizmusban erről ezt olvashatjuk: A Szentlélek azért jött el, hogy a vi­lág végéig az Egyház éltető lelke legyen. A Szentlélek vezeti az Egy­házat a tanításban, az emberek meg­szentelésében és a pásztori szol­gálatban. Szent Máté evangéliumának 16. fejezetében olvashatjuk azt a je­lenetet, amikor Jézus váratlanul meg­kérdezi tanítványait: „Kinek tart­ják az emberek az Emberfiát?” így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jere­miásnak vagy valamelyik másik prófétának.” Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Pünkösd ünnepén hasonló kérdést tehetne fel nekünk a mi Urunk: Kinek tartják az emberek az Egy­házat? Valószínűnek tartom, hogy a kér­désre az emberek a legeltérőbb vá­laszokat adnák. Van, aki egyiknek tartja a világ vallásai közül, van, aki jámbor emberek gyülekeze­tének tartja, mások lényegében egy karitatív szervezetnek, ismét má­sok pedig talán gyűlölt ellensé­güknek. És mit válaszolunk, ha Jé­zus tőlünk, mai keresztényektől kérdi meg: Ti kinek tartjátok az Egyházat? Olyan kérdést tettem fel, amelyre nem könnyű válaszolni, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy ki nekem az én édesanyám. Le tudom írni, amit a Magyar Katolikus Katekiz­mus is megfogalmaz: Az Anya­­szentegyház Isten újszövetségi né­pe, látható és lelki közösség, Krisz­tus Titokzatos Teste. Ennek a Ti­tokzatos Testnek, az Egyháznak lettem én is tagja, amikor a ke­­resztség szentségében újjászület­­tem az istengyermeki, kegyelmi életre. Az Egyház által ismertem meg és ismerem meg Jézus öröm­hírét, bűneimtől megszabadító ir­galmas szeretetét és végtelen jó­ságát, amellyel megteremtett és meghívott az örök életre. És ez az Egyház vezet engem is, hogy földi életemben Jézus követésének útját járva eljussak arra a boldog örök életre, amelyre Mennyei Atyánk mindnyájunkat meghívott. Amit leírtam, azt hittel vallom, de Egyházunk több annál, mint amit emberi szóval elmondhatunk: Jé­zus Krisztus él tovább Egyházá­ban. Tovább él benne ma is, hogy folytassa a megváltás művét, hir­desse Isten minden embernek szó­ló örömhírét, közvetítse Isten bűn­bocsátó, irgalmas szeretetét, és min­ket a boldogság, az üdvösség útján vezessen. Teológiai műszóval azt mondjuk, hogy az Egyház miszté­rium. Olyan valóság, amelyet ugyan emberileg megtapasztalunk, amely azonban a maga teljességében mé­gis felfoghatatlan, hiszen nem csu­pán emberi intézmény, annál több, Jézus Krisztus él Egyházában kö­zöttünk. Röviden: az Egyház Jézus Krisztus és benne mi, megkeresztelt emberek. Másként megfogalmazva az Egyháznak két arca van: Jézus Krisztus, a végtelenül Szent Isten Fia, aki magára vállalta ember­voltunkat, akit mi gyarló, bűnös em­berek jelenítünk meg a világban. Jézus Krisztus egyetlen, hierar­chikus Egyházat alapított, melynek belső rendjét ő maga határozta meg.­­­­ Erről a ma már kétezer éves Egy­­­házról valljuk, hogy azonos azzal az Egyházzal, amelyet Jézus Krisz­tus alapított, amely egy, szent, ka­tolikus és apostoli. Igaz, hogy ez alatt a kétezer év alatt hatalmas fej­lődésen ment át, amint én magam is azonos vagyok azzal a kisgyer­mekkel, aki néhány évtizede meg­született, annak ellenére, hogy mind testileg, mind szellemileg igen so­kat gyarapodtam. Jézus Egyháza akkor is egy, ha emberi arcát ma szakadások osztják meg. Miért fontos, hogy megpróbál­junk helyes fogalmat alkotni az Egy­házról? Azért, mert az Anyaszent­­egyház szent, de egyben gyarló em­berek közössége. Jogos elvárá­sunk, hogy az Egyház szent le­gyen, mégsem lehet csupán a tisz­ták gyülekezete, mert akkor nem tudna minket, gyarló, bűnös embe­reket befogadni, hogy megtisztít­son, megszenteljen és üdvösségre vezessen. Igen, az Egyház szent, és hit és erkölcs dolgában tévedhe­tetlen, de ennek az Egyháznak tag­jai, bármilyen tisztséget is töltenek be, mégis eltévelyedhetnek és vét­kezhetnek. Az Egyháznak olyan tag­jai vannak ma, mint amilyenek mi vagyunk, mai, gyarló emberek, akik között vannak szentéletűek és bűnösök, hívők és kétkedők, vér­tanuk és árulók... így volt ez a tör­ténelemben, és lesz ez a világ vé­géig. Ezzel az Egyházzal azono­sítja ma is magát Jézus, ugyanúgy, amikor Saulnak megjelent a damasz­kuszi úton, és azt mondta: Miért üldözöl engem?... Én vagyok Krisz­tus, akit te üldözöl. Ezért az Egy­háznak tagjaiban állandó megúju­lásra van szüksége, hogy hitelesen tudja megjeleníteni azt a Jézus Krisztust, aki maga az Út, az Igaz­ság és az Élet, aki maga a Szentség. Milyen lesz a jövő Egyháza? Az Egyház lényegében változatlan ma­rad, még akkor is, ha emberi arca változik az idők során. Mi válto­zunk, a mi gondolkodásmódunk, emberi kapcsolataink, társadalmi és gazdasági helyzetünk. Változhat az Egyház területi beosztása, az Egy­házon belüli munka és feladat­­megosztás és még sok minden, ami emberi. Változatlan marad azon­ban tanúságtevő feladata: prófétai feladata, az evangélium hirdetése és alkalmazása a mindennapi élet­re; papi feladata: Jézus áldozatának megjelenítése és az emberek meg­szentelése; és pásztori feladata: az emberek vezetése az üdvösség út­ján, hogy eljuthassanak a boldog örök életre. Sok mindent el lehet várni az Egyháztól, de azt nem, hogy feladja létének értelmét és célját, hogy megváltoztassa önma­ga lényegét, azt nem. Egy biztos, a gonoszság hatalma nem vesz erőt rajta. Jézust meg lehetett kínozni, keresztre lehetet feszíteni, de feltá­madását megakadályozni nem le­hetett és ma sem lehet. Dr. Rédly Elemér 1 .................városplébános

Next