Nyugati Kapu, 2002 (4. évfolyam, 133-168. szám)
2002-01-04 / 133. szám
2002. JANUÁR 4. NYUGATI KAPU KÖRKÉP 3 Egyről a kettőre Sopron igazán tudott ünnepelni Volt mitől búcsút vennie a világnak ezen a szilveszteren, ami persze nem azt jelenti, hogy elmúltak mellőlünk a gondok, hogy világosság lett a sötétségben, aki koldus volt, az király lett, hogy oda minden bűn - vagy legalábbis lapul s megjavul a hitvány. Amikor elérkezik az esztendő vége, mindenki csak a szép emlékeket teszi el, hiszi, hogy a soproniak 2002-ben sem válnak közömbössé a finomságok, a bensőséges érzések és gondolatok iránt, aztán arra gondol, valóban jobb lesz, szebb lesz minden, veszik a képmutatás és a hazugság, a butaság és a gonoszság. De az ember arra teremtetett, hogy örüljön az esztendő utolsó napjának. Vagy nem? Én persze nem tudok felelni erre a kérdésre, de ez nem csoda, mert nem éltem meg annyi szilvesztert, mint a százesztendős jövendőmondó, akinek hosszú, fehér szakálla van. A nevezetes eseménnyel kapcsolatban most már elmondhatom: Sopron igazán tudott ünnepelni, szinte császári volt a mulatság - akárcsak odébb, Bécsben a televízió közvetítéséből is kitűnt ez, méltó volt az évbúcsúztató a városhoz, a műsor sokkal különb és megkapóbb, mint azt két hete még gondoltuk, változatlanul gyönyörű és nemes a Fő tér, illő háttér a Tűztorony, és káprázatos tűzijáték kísérte a jelentős pillanatot, amely tündöklő nappalt csinált a fekete éjszakából, hangulatba ringatott hívőt és hitetlent. Festőiség meg hangulatosság tekintetében a városnak igazán nem kellett pirulni még a főváros előtt sem, gazdag választékból válogathattak a helyiek és a vendégek, megint bebizonyosodott, hogy valami különös genius focija van a helynek. Most már csak az a kérdés, hogy hipp, hopp, oda ment-e masinájával a fotóriporter, Németh Béla, ahova küldtük? A felvételekből minden kitudódik. A megörökítettek szemmel láthatólag nem csodálkoztak, olykor a trombitát is előhúzták a hátuk mögül, belefújtak, aztán azt mondták: Boldog új évet, Sopron! v. J.