Nyugati Kapu, 2002 (4. évfolyam, 133-168. szám)
2002-08-09 / 159. szám
2002. AUGUSZTUS 9. Őszi tücsök Hogy tücsök szólt a kápolna előtt 996 őszén - ezen a helyen lett később a bajorországi Scheyern bencés apátsága az biztos, csak az nem, hogy itt eskette össze Szent Adalbert Gizellát és Szent Istvánt, hiszen mások szerint Regensburgban volt az esküvői szertartás, ott voltak a sokadalomban a lánykérőbe küldött diplomaták, akik nyilván arról is beszámoltak, hogy a lány arcfestéket nem használ. Ha valaki ezen az őszön, esetleg augusztus huszadikán felkeresi ezt vagy azt a helyet, netán Veszprém városát, az gondoljon Boldog Gizellára. Történelmi a légkör, a tücsök szava nélkül egyik ősz sem lenne gyönyörű, benne a tizenéves menyaszszonnyal, akit apácának szántak, aki az idegen fejedelmet először a niedermünsteri kolostor kertjében látta, de lehet, ezt is csak a legendaírók találták ki, megragadt szépen az emlékezetükben azon az őszön, amikor a természet újra bőségesen bánt a színekkel. A hegyek fölött köd járt, Gizella már az új haza felé gondolt, 997-ben a Dunán lehajóztak vele, süllyedésig túlterhelt hajón, férje a nyitrai várba vitte, ahol fenséges kilátás nyílt a környékre, s ahol később (a székesegyháztól keletre áll a torony), a magyar turistáknak elmondják, Vazult őrizték és megvakították. Lehetett az akkoriakban irigykedő csodálat meg kicsinylés. Gizella tanulta a helyi szokások és illemet, tudott lázadásokról, nagylelkű volt, nem hiányzott szívéből az irgalmasság, istenfélőnek nevelték, kötelességtudónak, akinek azért soha nem bocsátották meg, hogy köze volt Vazul megvakíttatásához, fiainak elüldözéséhez. A Vazul-toronynál ez is szóba kerül. Több gyermekük született, talán öt, talán több, az elsőszülött István korán meghalt, a második gyerek, Ottó is, aztán az utolsó reménység, a liliomos herceg, Imre, akit holtan látott, gyönyörű halottnak... Mert kell-e mondani, mennyi csapás érte! Sokat virrasztott a gyötrődő asszony, akinek majdnem ötven esztendő után Passau lett a menedéke, a bencés kolostor, ahol talán eseményeket mondott el az életéből, utóbb aztán már olyan volt, mint egy csendes, szép halott, akinek ősszel egy tücsök hosszan hegedült, cirpelt, szólt, szólt, mint Niedermünsterben, Scheyern udvarán, Veszprémben, hol vidámabban, hol szomorúan. v. j. Sztálin füle A berlini Sztálin-relikviákat bemutató kiállításról ellopták az egyik bronzszobor fülét. A tárlat szervezői tartottak attól, hogy Sztálin bajuszát is meglovasítják, ezért biztonságos helyre szállították a szobrot. A megcsonkított emlékművet Kelet-Berlinben emelték a szovjet diktátor tiszteletére, mely 1961-ig állt az akkori Sztálin-sétányon. Pénz a rókáért Elszaporodtak a rókák az ausztráliai Victoria államban. Néhány hét alatt 25 ezer állatot lőttek ki. Az állam egy-egy rókafarokért öt ausztrál dollárt ad. Az irtás előre láthatólag még két hónapig tart. NYUGATI KAPU Jó estét, Joseph Haydn! Szokolay Balázs zongoraestje az Esterházy-kastélyban Szokolay Balázs Liszt-díjas zongoraművész fertődi hangversenyén (július 16.) „napjaink harsogó modern koncertzongoráján” - mert nem historizáló hangversenyről volt szó - szólaltatott meg két Haydn-szonátát, az 1767-ben komponált 19-es Hoboken-számú D- dúr meg a bő húsz évvel ezutáni, 50-es számú C-dúr szonátát. Haydn után - kicsit merészen - Bartók-művek következtek, majd Schumann-muzsika, végül lenyűgöző tolmácsolásban hét Rahmaninov-kompozíció. Joseph Haydn már gyermekként is foglalkozott szólóhangszerekkel (zongora, hegedű) a bécsi Stephansdom kötelékei között, ám - bár remekül kezelte az instrumentumokat - sem akkor, sem később nem ért el ezeken mesteri színvonalat. A templom kis énekesének még csak láda formájú, hordozható chlavichordja volt, amit ide-oda vitt, asztalra téve kezelt. Idős korában egy 1794-es Johann Bohakféle chlavichordot használt zeneszerzői segédeszközként. Az alkotó férfi zongoraszonátáinak java részét erre a hangszerféleségre komponálta, aminek következtében „muzsikájuk gyengéd bája igazán csak e régi házi hangszer húrjain otthonos”. A billentyűs szonáták másik része „a cembaló hang fényében bontja ki szépségét”, az utolsó alkotóperiódus darabjai pedig „kifejezetten zongorára íródtak, persze nem napjaink harsogó modern koncertzongorájára, hanem a korabeli bécsi kalapácszongorára, amelyből a gyöngy finom zizegésével pergett a muzsika” - állapította meg Richard Petzoldt. Haydn 1788- ban Wenzel Schanztól vásárolt fortepianót, s természetesen szívéhez ez a Schanz-féle hangszer állott közel, ezt érezte kései művei leghívebb, legékesebb tolmácsolójának, minthogy - egyik 1790-es levelében írta - „egészen különlegesen könnyű járásúak, mechanizmusuk tökéletesen megfelelő... Nicki úr zongoráit is ismerem; kitűnőek, de.. .túl nehéz járásúak, nem lehet rajtuk mindent a kellő finomsággal játszani.. .Schanz úr jelenleg a legjobb mester e szakmában”. A fertődi zongoraesten a kezdő műsorszámok nem azok közé a Haydndarabok közé tartoztak, amelyek „a műsort indító bemelegítő újj torna funkcióját töltötték be”, sokkal inkább élveztük bennük a „tanulságos próbálkozásokat”, a „lángeszű telitalálatokat” a zseniális mester részéről mai hangszerből előcsalogatva. Utóbbi, a mai zongora viszont azt eredményezte - Somfai Lászlóval szólva -, hogy ez a nyelvezet bőségesen árnyalt volta, technikás interpretálása, zenei igényessége ellenére (például D-dúr szonáta 3. tétel, C-dúr szonáta I., III. tétel) „végig megmaradt különcségekkel teli, nem igazán anyagszerű zongoramuzsikának” (elegendő a nevezett C-dúr szonáta lassú tételére gondolni), annak ellenére, hogy Szokolay Balázs a maximumot hozta ki valamennyi tételből, fényesen bizonyítva a Haydn-szonáták hangversenyterembe illő alkalmasságát, éppen a zeneszerző második otthona, az Esterházy-kastély zenetermének légkörében. Haydn után - kicsit merészen, de indokolható módon - a magyar népi zene „keresetlen egyszerűsége” szólalt meg annak mindenféle „dallambeli és ritmusbeli különösségével együtt”, az 1908-1909-ben készült Gyermekeknek című Bartók-sorozat válogatásaiban. Az I-II. füzetből a magyar falu életét hallottuk megelevenedni. „A magyar népdal a hangversenyteremben! - különösen hangzik ma még. Hogy egy sorba kerüljön a világirodalom remekeivel... De megjön az ideje ennek is” - ezt jósolta Kodály Zoltán 1906-ban. Neki lett igaza. Hogy esetünkben így történhetett, kitűnő közvetítőre is szükség volt, aki nem zeneiskolai tananyagot adott elő az apró gyöngyszem-zenékben, hanem a magas művészet megannyi csodáját varázsolta maga képzelte testalakba (Csillagok, csillagok, Fehér fuszulykavirág, Kertbe virágot szedtem, Nem messze van, Ha felmegyek, Tíz liter, Házasodik a tücsök, Megöltek egy legényt, A Csanádi legények stb.). A koncert második felében Schumann- és Rahmaninov-muzsika következett az előadóművész világrangjához méltó fogalmazásban. A Blumenstück alaptónusát finom érzékkel mintázta, kitapintható,, érzékeny szólamvezetéssel. A Három románcban (1839) Schubert, Beethoven, Chopin színei csillantak fel, de sajátosan karakteres volt a rondóformájú harmadik (H-dúr) románc, amit a zeneköltő maga is korai alkotóperiódusa egyik legkitűnőbb darabjának tartott. Szergej Rahmaninovról köztudott, hogy a 19-20. század fordulóján tűnt fel „szuggesztív erejű, drámai fantáziától fűtött színpompás zongorajátékával”. Két-három kivételtől eltekintve valamennyi ismertebb művét az első világháború előtt szerezte. A Csajkovszkij nyomdokait követő, későromantikus szellemiségű kompozíciókból hetet hallottunk lenyűgöző tolmácsolásban: az op. 3-as számú világhírű cisz-moll prelűdöt, az esz-moll elégiát, a karakteres Polichinelle-t, a Desz-dúr meg a markáns vissza-visszatérő főtémájú g-moll prelűdöt, a robusztus eszmoll, valamint a fanfárszerű, hatásosan végződő Esz-dúr etűdöt. A fertődi kastély zenetermét színükig megtöltő hallgatóság szűnni nem akaró dübörgő tapsára egy korai Haydn-szonátának (A-dúr) kecsesbájos II. (Menüett) tételét, majd Liszt 1884-ből való Csárdás obstinéját (Makacs csárdását) kaptuk ráadásképpen a kimagasló teljesítményt nyújtó, rokonszenves művésztől. Nagy Alpár Lovak mennyországa Emlékezés Reich Károly grafikusművészre Tudta, amit Weöres Sándor, hogy az Isten rajtunk végtelen könnycsepp, az Isten bennünk végtelen mosoly, s e két végtelenség pedig nem egyéb, mint a kozmosz urának örökkévaló titka. A grafikusművész nyolcvan esztendeje, 1922. augusztus 7-én balatonszemesi bognárcsaládban született. Mindig volt szava jelenhez és jövőhöz, mindig a megmaradásra figyelmeztetett, a múlhatatlanra. Csak lerajzolta a dolgokat. Ha valami nagyon tetszett neki, azt szépnek, bájosnak rajzolta le. Nem tudott szomorúan rajzolni. Picassot azért szerette, csodálta és irigyelte, mert semmivel sem törődve rajzolt, már-már lebegve, öntudatlanul, ártatlanul. Chagallt meg azért, mert vállalta az ember egyik legtermészetesebb igényét, azt, hogy elmondja látomásait, álmait. Reich Károly 1988 januárjától már odafönt rajzol, ott beszéli az angyaloknak, mennyire szereti a lovakat, mert a lóhoz annyi minden tartozik, kaszáló, szénaillat, itatás, aratás, az egész paraszti élet. A ló okosabb, mint sok ember, játékos, kedves. Reich Károly rajzzal írt tiszta verseket asszonyokról, bikákról, madarakról. Konokul vallotta: célja, hogy örömet szerezzen. Nehéz őt halottnak tudnunk. T. J. Az unatkozó kapitány Százhuszonkét éve - július 25-én volt annyi - másról sem beszéltek Füreden, mint arról, hogy sikerül-e az unatkozó dzsidáskapitánynak átúsznia Füredről Siófokra. Szekrényessy Kálmán (apja Szekrényessy József gróf Széchenyi István révén a Nemzeti Kaszinó és Pesti Lovaregylet első titkára) akkor 33 éves volt, bejelentette az Atlétikai Klubnál, hogy az Anna-bál előtti napon „bravúr úszást szándékozik tenni”. No, nem a Füred és Tihany között, azt már megtette báró Wesselényi Miklós, majd Csáky gróf. Előtte négy évvel a Boszporuszt úszta át, azután Ázsiából Afrikába úszott, 1879-ben a Bodentavat szelte keresztül. A rossz idő a mondott napon ugyan meghiúsította a kalandot, de aztán az unatkozó dzsidáskapitány augusztus 29-én Siófok és Balatonfüred között hat óra negyvenöt perc alatt átúszta a Balatont. Szekrényessyről természetesen tud az életrajzi lexikon, úszónak mondja, dzsidáskapitánynak, újságírónak, aki 1883-ban megalapította a Sport című szaklapot. Lelkes híve volt a léghajózásnak, konstruált repülőgépeket is. A Balaton első átúszója 1924-ben halt meg Budapesten. DAVID BOWIE HEATHEN Ez már a huszonnegyedik stúdióalbuma a mesternek. Az album európai változatán 12 vadonatúj David Bowie dal hallható, melyek ismét közérthetőbb irányba indulnak el. Természetesen nem vesztette el naprakészségét, megújulásra való képességét sem. Remixmesterei Moby, Air, és Brian Rawlins. (Sony Music) THE VINES HIGHLY EVOLVED A „The Vines” zenéjében - saját bevallásuk szerint - a The Beatles és a Nirvana keveredik egymással. Aki két ilyen nagyszerű forrásból merít, az jó úton jár, és ha annyira tehetséges, mint a „The Vines” zenészei, a siker nem is marad el! Angliát már meghódították, reméljük nálunk hasonlót produkálnak. (EMI) NOX ÖRÖKSÉG A Nox együttes első albumán a végtelenül gazdag magya népzene dallam és szövegvilágát ötvözik a III. évezred elektromos zenéjével, így építve hidat az ősi magyar pentaton, és a modern kor zenei világa között. Az album biztos sikerének záloga a Nox hazai popszakmából kiívó, egyedi arculata is. (UNIVERSAL) LINKIN PARK REANIMATION ,J Ez nem csak egy remix album! Arra törekedtünk, hogy ne csak az eredeti albumtól különbözzön, de minden mástól a világon.” - mondta Mike Shinoda. Különleges és izgalmas lemez mindenki számára. (WARNER) A lemezajánlót Dj. Joko szerkeszti 15