Nyugati Kapu, 2002 (4. évfolyam, 133-168. szám)
2002-10-25 / 168. szám
6 __MESÉLŐ MÚLT Erdészeti Múzeum Látott már a XIX-XX. század fordulóján készült erdészeti szerszámokat, asztalos eszközöket, földmérő és térképészeti műszereket? Az Erdészeti Múzeumban mindezeket megtekintheti! A gyűjtemény részét képezi több olyan érdekesség, amely mindenki számára tartogat újdonságokat. Több millió éves megkövesedettkovásodott fák darabjai, 1656-os térkép, az 1800-as évek végéről származó iratok, nagyméretű terepasztalok, 1870-ben készített rovargyűjtemények, fából készült múlt századi háztartási és használati eszközök, gépmodellek, makettek és még számos más csodálni való. Az állandó kiállítás mellett különféle időszakos tárlatok várják az érdeklődőket. Az Esterházy család palotája, amelyben a kiállítás megtekinthető, 1921-ben nevezetes esemény színhelye volt. A soproni népszavazás eredményét az antant hatalmak képviselői itt állapították meg, mely végérvényesen eldöntötte Sopron Magyarországhoz való tartozását. A Sopront és környékét bemutató Tourinform-kiadványból, amely a Gazdasági Minisztérium és a Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával készült. Jubileumi séta Jubileumi, tizedik hagyományos sétájára várta a város polgárait szerdán a Rotary Club Sopron. Az első helyszín a Nyugat-magyarországi Egyetem könyvtára volt, ahol az érdeklődők az állományról hallottak ismertetőt. A Széchenyi István Városi Könyvtár volt a következő helyszín, majd az intézmény bemutatása után a jótékonysági séta résztvevői a Hűségzászlónál főhajtással emlékeztek az ötvenhatos forradalom hőseire. A következő állomás a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium könyvtára volt. A szervezők - a hagyományokhoz híven - a sétálókat forralt borral, teával és zsíros kenyérrel vendégelték meg. Elmaradt a belső udvar Wächtler Lajos építész a soproniak reprezentatív kaszinóját a bécsi városházához hasonló formában, gótikus stílusban akarta felépíteni, hangsúlyos bejáratát a Széchenyi tér irányában tervezte. Az épület belsejében monumentális udvart képzelt el. A soproniak azonban más elhelyezést kívántak, pontosabban a telek „poros és szeles szegletében képzelték el a kaszinó udvarát” - panaszkodott később az építész a bécsi NYUGATI KAPU 2002. OKTÓBER 25. Kaszinó az olasz sarokbástya helyén Ötven esztendeje az épületet „becsomagolták” A legkorábbi kaszinó épülete néhány száz lépéssel arrébb, a Petőfi Sándor téren állt. E tekintélyt parancsoló, kétemeletes házat a 18. század végén feltehetően Ringer József, az Esterházy hercegi család neves építésze tervezte és a 19. század legvégén alakították át elemi iskolává. Már a legkorábbi soproni kaszinó épülete is a helyi tudományos, politikai, társadalmi és üzleti élet fontos színtere volt. Az első kaszinó a 19. század elején leégett, helyén nagyszabású „vigadó” együttest kívántak építeni, mely a városi színházat, bál - és előadótermet és kaszinót is magába foglalt volna. Ez az első „kongresszusi központ” azonban az 1840- es években pénzügyi fedezet híján nem valósulhatott meg. Nyolc építész pályázott Az új kaszinó építését a városi polgárság fokozódó kulturális igénye és jelentős gazdasági ereje tette lehetővé. Helyét a régi kaszinó mellett, de annál még kitüntetettebb helyen, az egykori hatalmas olasz sarokbástya bontásával nyert területen jelölték ki. Előnyös helyzetét „sarok”elrendezésének köszönhette, no meg annak, hogy tőle délre épült ki a város reprezentatív sétatere - promenádja - a mai Széchenyi tér. Az építkezés nagyságát és fontosságát mutatja, hogy a megfelelő tervek beszerzésére országos építészeti pályázatot írtak ki, amelyen pályaművével nyolc építész vett részt. A bíráló bizottság 1869. november 15-én hirdetett eredményt. A pályázatot pesti építész-páros - Kolbenheyer Ferenc és Benkó Károly építészek - nyerték. Kolbenheyer Ferenc soproni származású építész volt, Benkó Károly pedig Medgyaszay Istvánnak, a soproni szecessziós színház tervezőjének édesapja, aki a győri neológ zsinagóga megépítésével szerzett magának európai hírnevet. A tervezési megbízást végül mégsem ők, hanem Wächtler Lajos bécsi építész nyerte el. Wächtlert napjaink európai építészettörténet-írása a 19. század egyik kiemelkedő alkotójaként tartja számon. Épületeit, alkotásait Európa-szerte műemlékként védik és közülük szinte mindegyiket mintaszerűen helyreállították. A soproni kaszinó belső festését és a dekorációs munkák elvégzését a bécsi Jobst testvérekre bízták. Mint ismeretes, a testvérpár korábban a bécsi Votivkirche belső dekorációjának megalkotásával szerzett magának európai tekintélyt. építész kamara e témában tartott ülésén. Az építészre kényszeríttet változtatások miatt a Templom utcai bejárat a kelleténél kevésbé hangsúlyosra sikerült, a belső udvar elmaradásával pedig a földszinti fogadószint is szűkössé vált. A Kaszinó épületét ezért többen bírálták. Ma e hiányosságokért nem az európai hírű építészt - sokkal inkább a megrendelő soproni polgárok szűkkeblűségét - okoljuk. Az épület tömegalakítása - monumentális középrizalit, hosszan elnyúló, szimmetrikus oldalszárnyakkal - nagyon hasonlított a budapesti Magyar Tudományos Akadémia néhány évvel korábban emelt épületére: ezt a formát később más, jelentős vidéki középületek esetében is gyakran és szívesen alkalmazták. A belsők egykori nagyvonalú kialakításához hasonló színvonalú belsőépítészeti megformálást a legjelentősebb európai nagyvárosok kiemelkedő középületeiben találunk csak. A galériás, mennyezetfreskós díszteremben 1873. január 11-én Wächtler Lajos építész közlése szerint Liszt Ferenc tartott hangversenyt, aki el volt ragadtatva a terem csodálatos „acustikájától”. Nem csoda, ha az épületet az európai építészettörténet az akadémikus historizmus egyik legjelentősebb közép-európai alkotásaként tartotta számon. Azok a hatvanas évek A becses épület szinte sérülés nélkül vészelte át a két világháborút. 1952- ben itt tartották az „öt éves terv” kiállítást: a „hivalkodó polgári ízlés” szerint kialakított, reprezentatív belsőket ekkor szemérmesen több ezer négyzetméter vörös színű textília felhasználásával — „becsomagolták”. Az 1960-as években a város Perczel Dénes építészt bízta meg az épület „korszerűsítésével”. Nagy kár, hogy az épület értékeivel sem ő, sem a véleményező Országos Műemléki Hivatal kevéssé volt tisztában, így történhetett meg, hogy a ház értékes belsőit - közöttük a világhírű freskókat is - megsemmisítették, a jellegzetes térkapcsolatokat megszüntették és az épület külsejét szakszerűtlenül átalakították. Az egykori pompás épületből csupán a vastag, téglából rakott főfalak maradtak meg. A „helyreállítás” nem bizonyult sikeresnek. A díszteremből szegényes kultúrterem lett, az előcsarnokok töredezett terazzo-padlója és a vidéki kocsmákra emlékeztető egy méter magas faburkolat nem pótolhatta a neo-renszánsz díszítés korábbi gazdagságát. Az épület hiányzó előtereit trapéz hullám alumínium burkolatú, ormótlan épülettömegben helyezték el, ennek igénytelen megoldására különösen haragudtak a soproniak. A soproniak az új konferenciaközpont avatására készülnek. Talán nem mindenki tudja: ez a monumentális középület egykor a város előkelő kaszinója volt. Érdemes tanulságos történetével megismerkedni. Pótolták az elveszett értékeket Az 1990-es évek legvégén kerülhetett sor a ház újabb áttervezésére. E munka legizgalmasabb kérdése az volt, hogy pótolni lehet-e vajon az elveszett értékeket. Mindenek előtt az épület magas építészeti színvonalához méltó hasznosítást kerestek a háznak, így jött létre a régi kaszinó falai között Közép-Európa egyik legkorszerűbb kongresszusi központja. 2002 - 2002 között a Mestervonal tervező mérnökeinek elképzelése alapján a meglévő termeket gondosan helyreállították és új nagytermet - kongresszusi terem - alakítottak ki. Ezzel az épület nemzetközi konferenciák megrendezésére is alkalmassá vált. A nagyterem elhelyezésére a háromszintes, nagy területet elfoglaló előcsarnokrendszer legfelső szintjének és teraszának beépítése kínált megfelelő helyet, benne karzatos elrendezéssel nyolcszáz hallgató számára biztosítottak megfelelő ülőhelyet. A tervezők megpróbáltak a soproniak jogos óhajának eleget tenni és az épületet eredeti pompájába visszaállítani. A fémburkolatú hozzáépítést lebontották és az új bővítményt az eredeti neo-reneszánsz formák felhasználásával, építették fel. A belsőkben a régi terek arányaira és tagolására utaló új architektúrát alakítottak ki. Winkler Gábor