Nyugati Kapu, 2002 (4. évfolyam, 133-168. szám)

2002-09-13 / 162. szám

14 __MESÉLŐ MÚLT____ KECSKE TEMPLOM ÉS KÁPTALAN TEREM A Sopronban élő ferences szer­zetesek a város központjában építették fel először kolos­torukat, majd 1787 körül a magyar gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotásaként templomukat. A rendet II. Jó­zsef feloszlatta, a Kecske templom (népies nevén) a ben­cések temploma lett. Falai kö­zött királynékat és királyt is koronáztak, valamint ország­­gyűlések színtere volt. Jó ará­nyú, finom kiképzésű tornya egyik meghatározó eleme a páratlan szépségű Fő térnek. A templom freskófestőinek, díszítőinek mesterművei, a csúcsíves ablakok, a különle­ges Kapisztrán-szószék ki­emelt értéket képviselnek. A déli oldalhoz csatlakozó ko­lostor copfstílusú kapuja vezet a káptalan teremhez, amely imahelyként szolgált, majd temetkezési, végül Lorettó ká­polna lett. A feltárások során napfényre kerültek a csúcsíves oszlopok, a gyámkövek érde­kes faragványai és a középkori freskók töredéke. A szimbo­likus alakokkal díszített osz­lopfejeken a levélornamentiká­­ba bújtatott maszkok és állat­testű, emberfejű figurák a fő­bűnöket jelenítik meg. Ez a terem a gótikus egyházépí­tészet egyik legszebb alkotása. A Sopront és környékét bemu­tató Tourinform-kiadványból, amely a Gazdasági Minisztéri­um és a Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának tá­mogatásával készült. Védi a természetet Szeptembertől Udvardi Béla rendőr törzszászlós az ország első termé­szetvédelmi rendőre. Feladta a soproni erdők mellett a Fertő-Hanság Nemzeti Park természeti kincseinek védelme, együttműködik az erdészekkel, vadá­szokkal és a környezetvédelmi felü­gyelőkkel. NYUGATI KAPU 2002. SZEPTEMBER 13. Ez a szüret is hét országra szólt Gazdag fesztiválprogram a jubileumi rendezvényen A borkirálynőt Pleszkó Mónikának hívják, a haja fekete, koronája van, és a királynő bizonyossága annak, hogy Sopronban gyönyörűek a lányok. Az idén különösen jól sikerültek ju­bileumi szüreti napok. A kézművesek remekeket tettek tettek ki az aszta­lokra, szebbnél szebb munkákat, a vá­ros mintha a legszebb arcát akarta vol­na megmutatni, festői színekben lán­golt, és hírek röpködtek a levegőben, hogy az egyetemisták már tapossák a szőlőt, két mosolygós lány táncol a kádban.­­ A borkirálynő milliószor szebb, mint a polgármester, s én is szebb va­gyok a polgármesternél - mondja vala­ki a Fő téren a roppant nyüzsgő tömeg­ben és a nyári napsütésben, mire a kö­rülötte lévők felnevetnek. Az asztalnál egy nő felkiált: - De mégse te ültél mellette a hintón! - Majd jövőre­­ vág vissza amaz, de mire a helyi politikába belekeveredné­nek, azzal zárják le a közjátékot, hogy a soproni ember hite elpusztíthatatlan. Nézik a forgatagot, olyan kiváncsian, mintha nem tudnának arról, hogy mit ígértek a szervezők - szórakozást és művészi élményt -, mit olvashattak a plakátokon. Sokan megszámolták a fellépő együtteseket, és átkozottul ak­tuális lett minden, hogy az őszi be­takarítás előtt - sok helyen már hord­ják be a termést - mutassanak egyet, beszélgessenek a világról, generáci­ókról, életcélokról, szerencséről, mun­káról, a televízió marhaságba hajló őrületéről, az összezártságról. Talán igaz, hogy Sopron kultúráját két do­logban lehet meglelni a legtökélete­sebben: a követben és az ilyen látvá­nyos programban. Az időről nem tudunk semmi bizto­sat, a naptár szeptember nyolcadik napját mutatja, a nap meg úgy tüzel, mint augusztus elején, bájos mozdula­tokat tesznek a lányok, s olyan ruhák­ba bújtak, hogy ámul a nép a Várke­rületen. Remekül áll a hölgyeken a ruha, nem ládából került elő egyik se, hiszen az énekesek, a táncosok gyak­ran állnak benne a közönség elé. Min­denki tapasztalhatja, határozott és biz­tos kerete van a kétnapos rendez­vénynek, ezt említi a szervező, Vigné Kovács Margit is, aki hol itt, hol ott tű­nik föl, keresztülviszi csapodi-sop­­roni mosolyát a téren, s mondja a lé­nyeget: szükség van arra, hogy a pol­gárok az ilyen rendezvényen is ma­gukénak érezzék a települést, élőnek a belvárost, legyen a régi műemlékek között az élet eleven forgataga, amint azt az okos soproni polgár mondja, hogy neki soproni világnézete van, s ez abból áll, szereti úgy nézni a vilá­got, hogy közben a szűkebb helyén, ahová a vér és a nyelv, német és ma­gyar kötött, rendben mennek a dolgok. És nem igaz, amit sokan mondanak, hogy megadták magukat a pénznek. A Soproni Szüreti Napokat — az ötödik a sorban —, gondolom én, a vi­lág legjobb rendezvényének lehet te­kinteni. Hét országra szólt. Szüret. Micsoda csodálatos szó! Molnár Jan­csit keresem, a szőlőművest, azt mond­ják, a színpadnál látták, a szerb tán­cosokat bámulta valami boldog meg­elégedéssel. Fiatalember áll meg előttem, a kapu­vári fúvósok egyik tagja után érdeklő­dik.­­ Milyen a hangulat? — Nagyon jó. Remek. Egész délután tapsoltam. Tetszett a műsor. Nagyszabású és pompás a nap, a fel­vonulás útjain a járdák megtelnek csa­ládokkal, akik a borkirálynőt akarják látni, a lovasokat­­ szólnak néha a lo­vakhoz, a lovak mozdulatai szépek­­, aztán a világ egyik legszebb terén a néptáncosokat, a helyieket, a Testvé­riséget, a Pendelyest, a Lajthát, kapu­váriakat, sárváriakat, a bánfalvi asz­­szonykórust, a bábszínházi produkciót. Néhányan a bortól kivirulnak, egymást győzködik arról, hogy a tavasz meg a nyár semmi, abban virágozni könnyű, hanem átélni a telet, az a virtus. De azért csak úgy van, hogy emle­getik azokat, köztük a borosgazdákat, akik sokat tettek a két nap sikeréért, azért, hogy a lényeget együtt meg­őrizhessék: az élet szeretetét. Az ut­cabál hangulatát. A szemeket megnyugtatta a tűzijáték fénye, sisteregtek az éjszakába a ra­kéták, s volt ebben az égi csokorban valami ünnepélyesség. Hogy mit mon­dott a polgármester a megnyitójában? Ki emlékezik pontosan a szavaira? Senki sincs úgy, hogy valahogy csupán nézője lenne annak, ami a téren tör­ténik, ahová már most nyugodtan csá­bíthatjuk a népeket, jöjjenek megnézni a szüreti fesztivált esztendő múlva, mert ehhez hasonlót sehol sem talál­nak. K. J. Németh Béla felvételei Politikai provokáció Sopronban „Fecseg a felszín, s hallgat a mély” Sajtótájékoztatót tartott hétfőn dr. Szekeres Csaba. A Szövetség Sopronért Egyesület polgármesterjelöltje politikai provokációnak minősítette a plakát­jainak összefirkálását. A Szövetség Sopronért Egyesület polgármesterjelöltje ezért döntött úgy, hogy a nyilvánosság előtt szól a Globex-ügy részleteiről. - Jól látható jelei vannak annak, hogy politikai provokációról van szó. Azt el­hiszem, hogy egy gyerek csínytevésből kifesti az ember szemét, száját és ba­juszt rajzol neki, de nem hiszem, hogy eszébe jut egy plakátra Globex feliratot írni, - kezdte tájékoztatóját dr. Szekeres Csaba. - Minek tulajdonítja az Önt ért támadá­sokat? - Szerintem az elmúlt időszak történé­sei, a polgármester-jelöltséggel kapcso­latos szerepvállalások azt igazolták a politikai ellenfelek számára, hogy egy erős ellenféllel találták szembe magu­kat. Én voltam az első hivatalosan nyil­vántartásba vett polgármester-jelölt, nem is beszélve a SZSE közéletben va­ló megerősödéséről. Gondolom, ez ve­tett fel olyan kérdéseket a politikai el­lenfeleim számára, ami miatt megpró­bálnak nehéz helyzetbe hozni. - Miért gondolja, hogy válaszolni kell ezekre a provokációkra? - Azért, mert engem személy szerint ért a támadás. Úgy gondolom, hogy a csalá­dom, a gyermekeim, az édesanyám megvédése érdekében meg kell tennem ezt a lépést. Képzelje el! Amikor a 7 éves kisfiam - most ment iskolába - kérdésként felteszi nekem otthon, hogy miért van a plakátra festve a Globex fe­lirat? Nyilvánvalóan ő, ezzel a kérdés­sel bármikor szembe találhatja magát. Egyetlen lehetőségem van! A médián keresztül tájékoztatni a nyilvánosságot. Mivel semmi titkolni és szégyellni va­lóm nincs, ezt nagyon szívesen meg­teszem. És bízom az emberek józan íté­lőképességében. - Megelőzve a találgatásokat, kérem mondja el Ön, volt-e bármi köze a Glo­bex vagyon elvesztéséhez? - A város a döntését 1997-ben hozta meg. Ebben a testületben én semmilyen formában - sem szakértőként, sem ügy­védként, sem tanácsadóként - nem vet­tem részt! Tehát a Globex vagyon el­vesztése semmilyen formában nem hoz­ható összefüggésbe az én szemé­lyemmel! A munkám a jelenlegi önkor­mányzati ciklusban kezdődött. Az volt a feladatom, hogy próbáljam segíteni pol­gármester úr munkáját a város vagyoná­nak visszaszerzése érdekében. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy az ügyben nem ügyvédként, nem jogi képviselőként, hanem az önkormányzat által delegált felügyelő bizottsági tagként vettem részt. Ez a tagság, minden önkormány­zati társaság esetében, az önkormányzat érdekeit próbálja megvédeni. Ez történt például az RDMB Kft. illetve azt meg­előzően a Domb Rt. esetében is, ahol a felügyelő bizottsági tag, az önkormány­zat érdekeinek képviseletét látta el. — Kapott sikerdíjat a Globex ügy kap­csán? — Szeretném nyomatékosan hangsúlyoz­ni, hogy egy fillér sikerdíjat sem kap­tam. Ügyvédi sikerdíj csak a város által megbízott budapesti ügyvédi irodát il­leti. — A képviselőtestületnek ismernie kell az ön szerepvállalását ebben az ügyben. Nem biztosították Önt a támogatásukról? - Legutóbb Hegyi Ferenc úr, az MSZP önkormányzati frakciójának vezetője nyilatkozott. Elhatárolódott a plakátfir­kálástól, és politikai érdekei elé helyez­te azokat a tényeket, amelyek ma már mindenki előtt ismertek a közgyűlésben. Hegyi úr is elismerte, hogy tisztes­séggel, becsülettel tevékenykedtem a vagyon visszaszerzése érdekében. Aki ezt a firkát odaírta, annak alapvetően fo­galma sincs az elmúlt időszakban tör­téntekről.­­ Elképzelhető, hogy a Globex üggyel kapcsolatos tájékoztatás hiánya váltotta ki ezt a helyzetet?­­ Pontosan erről van szó! Úgy gondo­lom, a város közvéleményének jogában áll tudni, hogy Sopron ezt az ügyet miként és hogyan zárta le. Elhibázott lépés volt zárt ajtók mögött tárgyalni az ezzel kapcsolatos kérdéseket, amelyek később találgatásokra adtak okot. A félig kimondott igazságok a középszer igazságai. Valójában hazugságnak is tekinthetők. Építkezni pedig csak tiszta lelkiismerettel lehet. Az én lelkiis­meretem tiszta, éppen ezért vállalom fel a teljes tájékoztatást.

Next