OKISZ Értesítő, 1970 (19. évfolyam, 1-45. szám)
1970-07-04 / 22. szám
370 oKisz Értesítő 22. szám fele szövetkezet, illetve szövetkezeti vállalat. Szövetkezetekben dolgozik az aktív kereskedők csaknem egyharmada. A mezőgazdasági termelés értékének mintegy 70, az építőiparénak 13, az iparénak 6 százalékát szövetkezetek állítják elő, de egyes iparcikkekben és szolgáltatásokban részesedésük az 50—80 százalékot is eléri. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari forgalomban is közel 33 százalékos a részesedési arányuk. A zömükben kis- és középméretű üzemet alkotó szövetkezetek túlnyomó többsége nagyfokú alkalmazkodásra képes, rugalmas, s gyorsan reagál a változó piaci hatásokra. Bizonyos termékek előállítása is elsősorban a kis- és középüzemek, azaz a szövetkezetek révén oldható meg gazdaságosan. Jelentős mértékben elősegíthetik a foglalkoztatási gondok megoldását, s az ellátási, a szolgáltatási, valamint a fogyasztói igények kielégítését is. Az egész társadalom érdeke fűződik tehát ahhoz, hogy a szocialista állam megfelelő intézkedésekkel segítse eredményes fejlődésüket. Hazánk társadalmi, gazdasági rendszerében a szövetkezetek — tulajdonviszonyuk, szervezeti működésük és gazdálkodásuk alapján — szocialista szervezetek. A szocialista állam politikai és gazdasági segítségével önállóan, vállalatszerűen gazdálkodnak, s demokratikus működésük, önkormányzatuk keretei között a tagok egyéni érdekeit, valamint a szövetkezeti csoportérdeket összhangba hozzák a társadalom érdekeivel. Önálló, vállalatszerű gazdálkodásuk kibontakozása és demokratikus működésük erősödése szocialista rendszerünk demokratikus fejlődése szempontjából is nagyon jelentős. A szövetkezeti gazdálkodás a szocialista tervgazdálkodás elválaszthatatlan szerves része. Gazdaságpolitikánk a tervgazdálkodást távlataiban is a szocialista tulajdon mindkét formájának, az állami és a szövetkezeti tulajdonnak együttes és összehangolt fejlesztésére alapozza. A szövetkezetek és az állami vállalatok egymás közti kapcsolataiban az egyenjogúság elve érvényesül. A gazdaságpolitikai intézkedések keretében az állam arra törekszik, hogy a szövetkezetek számára a jogi egyenlőség mellett a gazdasági tevékenység terén is egyenlő feltételeket teremtsen. A szövetkezetekben, néhány sajátosságtól eltekintve, a tulajdonviszonyok azonosak. Ennek következtében valamennyi szövetkezetben egységes szövetkezetpolitika valósulhat meg, az egyes szövetkezeti típusoknak megfelelő sajátos megoldásokkal és módszerekkel. Így a különböző szövetkezetekben azonos elvek szerint szükséges rendezni az állam és a szövetkezetek, valamint a szövetkezetek és szövetségeik közötti kapcsolatot, továbbá a szövetkezetek belső működésének alapvető szabályait. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a szövetkezeti mozgalom alapvető intézménye a szövetkezet, a tagok helyi, gazdasági és társadalmi jellegű vállalata. A szövetkezetekre kötelezettséget csak a jogszabályok, az alapszabályok, továbbá saját vezető szerveik határozatai és az általuk kötött szerződésekből folyó kötelmek állapíthatnak meg. Működésének belső alkotmányát, az alapszabályt, a jogszabályok keretében, a szövetkezeti demokrácia elveinek érvényesítésével, a szövetkezet önállóan alkotja meg. Az állam a szövetkezetek gazdálkodásába közvetlenül nem avatkozik be, azt a gazdasági törvények követelményeinek megfelelően, főképp közgazdasági eszközökkel befolyásolja. A szocialista állam jogi szabályozó tevékenysége egyben a szövetkezetek önálló, vállalatszerű működésének és demokratikus szervezetének is törvényes forrása. A szövetkezetek tevékenységének megfelelően az illetékes ágazati minisztérium látja el — az ágazat fejlődéséért viselt felelősség keretében — a szövetkezetek fejlődését elősegítő gazdasági feltételek biztosítását, valamint szakmai tevékenységük törvényességi felügyeletét. Az illetékes tanács végrehajtó bizottsága felügyeleti jogkörében azt vizsgálja, hogy a szövetkezet működése megfelel-e a jogszabályok, valamint az alapszabály rendelkezéseinek. A területi-, szakmai- és országos szövetségek fő feladata a szövetkezetek szolgálata, demokratikus működésük, önálló, vállalatszerű gazdálkodásuk előmozdítása. A létrehozó szövetkezetek tevékenységét illetően kötelező érvényű határozatot nem hoznak, állásfoglalásuk ajánlásjellegű. Tevékenységükkel azonban változatos módon elősegítik a szövetkezetek fejlődését, az adott szövetkezeti ágazat elvi egységének kialakulását, a szövetkezeti szolidaritás ápolását. Az állam a szövetségek hatékony működését megfelelő jogszabályi biztosítékokkal segíti elő. 3.) A szövetkezetpolitikai elvek egyre inkább szövetkezeti életünk normáit képezik. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek számára a termelőszövetkezeti törvény, továbbá a földtörvény, valamint az ezeknek megfelelő helyi alapszabályok nyitották meg — hazánk valamennyi szövetkezeti formáját megelőzően — az utat a szövetkezeti elvek, teljes érvényesüléséhez. Elősegítette a fejlődést a termelőszövetkezetek első kongresszusa, valamint az ott megválasztott Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és a területi szövetségeknek a működése is. A szövetkezeti rendezés következő szakaszában, a szövetkezetek többi ágazatát illetően is, megfelelő kormányhatározatok szabályozták az állam és a szövetkezetek, valamint a szövetkezetek és a szövetségek viszonyát, továbbá a szövetkezetek belső önkormányzatának kifejlődését elősegítő elveket. Ennek alapján az általános fogyasztási és értékesítő, valamint a kisipari szövetkezetek elkészítették új alapszabályaikat. A szövetkezetpolitikai követelményeknek megfelelően alakították ki alapszabályaikat a SZÖVOSZ és az OKISZ, továbbá az elmúlt hónapokban az általános fogyasztási, valamint a kisipari szövetkezetek megyeiszakmai szövetségei is. Időben legkésőbb, és számos kérdésben átmeneti módon ugyan, de lakásszövetkezetek és takarékszövetkezetek is megal