OKISZ Értesítő, 1970 (19. évfolyam, 1-45. szám)

1970-07-04 / 22. szám

370 oKisz Értesítő 22. szám fele szövetkezet, illetve szövetkezeti vállalat. Szö­vetkezetekben dolgozik az aktív kereskedők csak­nem egyharmada. A mezőgazdasági termelés ér­tékének mintegy 70, az építőiparénak 13, az ipa­rénak 6 százalékát szövetkezetek állítják elő, de egyes iparcikkekben és szolgáltatásokban részese­désük az 50—80 százalékot is eléri. A kiskeres­kedelmi és vendéglátóipari forgalomban is közel 33 százalékos a részesedési arányuk. A zömükben kis- és középméretű üzemet alkotó szövetkezetek túlnyomó többsége nagyfokú alkal­mazkodásra képes, rugalmas, s gyorsan reagál a változó piaci hatásokra. Bizonyos termékek elő­állítása is elsősorban a kis- és középüzemek, azaz a szövetkezetek révén oldható meg gazdaságosan. Jelentős mértékben elősegíthetik a foglalkozta­tási gondok megoldását, s az ellátási, a szolgálta­tási, valamint a fogyasztói igények kielégítését is. Az egész társadalom érdeke fűződik tehát ahhoz, hogy a szocialista állam megfelelő intézkedésekkel segítse eredményes fejlődésüket. Hazánk társadalmi, gazdasági rendszerében a szövetkezetek — tulajdonviszonyuk, szervezeti működésük és gazdálkodásuk alapján — szocia­lista szervezetek. A szocialista állam politikai és gazdasági segítségével önállóan, vállalatszerűen gazdálkodnak, s demokratikus működésük, önkor­mányzatuk keretei között a tagok egyéni érde­keit, valamint a szövetkezeti csoportérdeket össz­hangba hozzák a társadalom érdekeivel. Önálló, vállalatszerű gazdálkodásuk kibontakozása és de­mokratikus működésük erősödése szocialista rend­szerünk demokratikus fejlődése szempontjából is nagyon jelentős. A szövetkezeti gazdálkodás a szocialista tervgaz­dálkodás elválaszthatatlan szerves része. Gazda­ságpolitikánk a tervgazdálkodást távlataiban is a szocialista tulajdon mindkét formájának, az állami és a szövetkezeti tulajdonnak együttes és össze­hangolt fejlesztésére alapozza. A szövetkezetek és az állami vállalatok egymás közti kapcsolataiban az egyenjogúság elve érvényesül. A gazdaságpoli­tikai intézkedések keretében az állam arra törek­szik, hogy a szövetkezetek számára a jogi egyen­lőség mellett a gazdasági tevékenység terén is egyenlő feltételeket teremtsen. A szövetkezetekben, néhány sajátosságtól elte­kintve, a tulajdonviszonyok azonosak. Ennek kö­vetkeztében valamennyi szövetkezetben egységes szövetkezetpolitik­a valósulhat meg, az egyes szö­vetkezeti típusoknak megfelelő sajátos megoldások­kal és módszerekkel. Így a különböző szövetkeze­tekben azonos elvek szerint szükséges rendezni az állam és a szövetkezetek, valamint a szövetkeze­tek és szövetségeik közötti kapcsolatot, továbbá a szövetkezetek belső működésének alapvető sza­bályait. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a szö­vetkezeti mozgalom alapvető intézménye a szövet­kezet, a tagok helyi, gazdasági és társadalmi jel­legű vállalata. A szövetkezetekre kötelezettséget csak a jogszabályok, az alapszabályok, továbbá sa­ját vezető szerveik határozatai és az általuk kö­tött szerződésekből folyó kötelmek állapíthatnak meg. Működésének belső alkotmányát, az alapsza­bályt, a jogszabályok keretében, a szövetkezeti demokrácia elveinek érvényesítésével, a szövet­kezet önállóan alkotja meg. Az állam a szövetkezetek gazdálkodásába köz­vetlenül nem avatkozik be, azt a gazdasági törvé­nyek követelményeinek megfelelően, főképp köz­­gazdasági eszközökkel befolyásolja. A szocialista állam jogi szabályozó tevékenysége egyben a szö­vetkezetek önálló, vállalatszerű működésének és demokratikus szervezetének is törvényes forrása. A szövetkezetek tevékenységének megfelelően az illetékes ágazati minisztérium látja el — az ága­zat fejlődéséért viselt felelősség keretében — a szö­vetkezetek fejlődését elősegítő gazdasági felt­éte­lek biztosítását, valamint szakmai tevékenységük törvényességi felügyeletét. Az illetékes tanács végrehajtó bizottsága felügyeleti jogkörében azt vizsgálja, hogy a szövetkezet működése megfelel-e a jogszabályok, valamint az alapszabály rendel­kezéseinek. A területi-, szakmai- és országos szövetségek fő feladata a szövetkezetek szolgálata, demokra­tikus működésük, önálló, vállalatszerű gazdálko­dásuk előmozdítása. A létrehozó szövetkezetek te­vékenységét illetően kötelező érvényű határoza­tot nem hoznak, állásfoglalásuk ajánlásjellegű. Te­vékenységükkel azonban változatos módon előse­gítik a szövetkezetek fejlődését, az adott szövet­kezeti ágazat elvi egységének kialakulását, a szö­­­vetkezeti szolidaritás ápolását. Az állam a szövetségek hatékony működését megfelelő jogszabályi biztosítékokkal segíti elő. 3.) A szövetkezetpolitikai elvek egyre inkább szövetkezeti életünk normáit képezik. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek számára a termelő­szövetkezeti törvény, továbbá a földtörvény, va­lamint az ezeknek megfelelő helyi alapszabályok nyitották meg — hazánk valamennyi szövetkezeti formáját megelőzően — az utat a szövetkezeti el­vek, teljes érvényesüléséhez. Elősegítette a fejlő­dést a termelőszövetkezetek első kongresszusa, va­­­lamint az ott megválasztott Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és a területi szövetségeknek a működése is. A szövetkezeti rendezés következő szakaszában, a szövetkezetek többi ágazatát illetően is, megfe­lelő kormányhatározatok szabályozták az állam és a szövetkezetek, valamint a szövetkezetek és a szövetségek viszonyát, továbbá a szövetkezetek belső önkormányzatának kifejlődését elősegítő el­veket. Ennek alapján az általános fogyasztási és értékesítő, valamint a kisipari szövetkezetek elké­szítették új alapszabályaikat. A szövetkezetpoliti­kai követelményeknek megfelelően alakították ki alapszabályaikat a SZÖ­VOSZ és az OKISZ, to­vábbá az elmúlt hónapokban az általános fogyasz­tási, valamint a kisipari szövetkezetek megyei­szakmai szövetségei is. Időben legkésőbb, és szá­mos kérdésben átmeneti módon ugyan, de lakás­szövetkezetek és takarékszövetkezetek is megal­

Next