Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. IX. kötet. Magyarország III. – Budapest és Fiume (Budapest, 1893)

Budapest - Budapesti élet. Jókai Mórtól - A királykoronázás

utczára s aztán végig zúgott az egész városon. E szertartás után a királyné, kinek vállát érinté a korona, és fenséges gyermekei visszatértek a várpalotába, a megkoronázott király pedig az ország nagyjaival, a testőrség által kisérve, gyalog a Szent János, vagy mai szokásos nevén helyőrségi templomig vonult; az utcza nemzeti színű posztóval volt bevonva.­­A magyar pénzügyminiszter lóháton ülve, két zacskóból arany és ezüst koronázási emlékpénzeket szórt a sokaság közé, mely a díszmenet elvonulta után, hagyományos szokás szerint, neki esett a szőnyegül szolgált posztónak s azt késekkel feldarabolta emlékül. A Szent János templomában a koronás király a tanácsosai által ajánlott kitűnőségeket Szent István kardjával „aranysarkantyús vitézekké" ütötte. S ekkor megkezdődött az alkotmányos eskületételre való felvonulás: a budai vízi kaputól, az Albrecht-úton, a lánczhídon végig egész az eskütérig. Kiöl vonultak a huszárok, utánuk az udvari csatlósok skarlát öltönyben, azután a palotahordók díszöltözetben. Rendre jöttek a megyei bandériumok, mindenféle középkori szabású díszöltözetekben, panyóka mentékkel és farkas­bőr kaczagányokkal, sastollas és kócsagos kalpagokkal; Mária Terézia korabeli hímzett dolmányokban és skófiummal kivarrott Zrinyi-mentékben, megyei zászlókkal; azután megint egy csapat nemes apród, aranyos veres ruhában. Most jött az örege! A főrendek, a zászlós urak, kincseket érő drága díszruhákban, telivér paripákon, a lovagrendek vitézei teljes ornátusban, aztán a zászlókat vivő főurak, kik rendre egyikét emelték azoknak a selyem­lobogóknak, a­melyek a magyar király birodalmához tartozó és tartozott hűbéres tartományok czímereit viselték. Közben elválasztva magában a Magyarország heroldja: széles tollas kalapban, országczímerével a mell­palástján, hírnöki buzogányával a kezében; az országbíró az ország kormány­pálctájával, a horvát bán az ország almájával, azután a felelős miniszterek, majd a főherczegek, végül a kettős keresztet emelő püspök, mind lóháton. Ekkor léptetett aztán hófehér paripán a király, Szent István koronájával a fején, palástjával a vállán, kardjával az oldalán. Utána a püspöki kar, valamennyi főpap lóháton, teljes egyházi ornátusban, lovaikat csatlósok vezették. S a­milyen hosszú volt az út a budai Szent János templomtól a pesti plebánia-térig, olyan sűrűn volt megrakva minden emelvény, tribüne és ablak lelkesülten éljenző közönséggel. A plébánia-téren lépcsőzetes emelvény volt felállítva s drága szőnye­gekkel beterítve: ennek a két oldalán foglalt helyet az országgyűlés mindkét

Next