Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. XVI. kötet. Galícia (Budapest, 1899)
Galiczia - Közgazdaság - Földmívelés és baromtenyésztés. Pilat Tádétól, fordította Katona Lajos
szerte számos törzsgulyát alapítottak, melyeknek növendékeit részben a tenyésztőknek adják el, részben a bika-állomásoknak juttatják. A gazdasági egyesületeknek ez irányban kifejtett tevékenységét megelőzőleg csak igen kevés volt a hasznavehető honi állat a tartományban, minthogy a belföldi marha több rendbeli tervtelen vérkeverés útján állandó jellegét elveszítette. Külföldi anyamarha behozatalához kellett tehát folyamodni, s a rónaság számára oldenburgi marhát, a hegyvidék számára pedig a bern-simenthali s egyéb hegyi fajtákat honosították meg. Mind a két fajta igen elterjedt azóta az illető vidékeken és tetemesen hozzájárult egyes becsesebb tájfajták létesítéséhez. Egyidejűleg azonban a belföldi fajták nemesítésére is törekszenek oly tájakon, ahol azoknak jellege még elég tisztán fönmaradt. E szempontból első helyen áll az ország nyugati határán egész a Dunajecig húzódó dombvidék, ahol a kisbirtokosságnál egy zsemlyeszínű, sárgásbarna fajta van igen elterjedve, melyet állítólag a XIII. és XIV. században beköltözött német gyarmatosok honosítottak meg. E fajtát széles homloka, sárgás szarvai és patái, valamint festőanyag nélküli nyákhártyái jellemzik. Második fajtája a belföldi marhának az ország éjszaki határán lévő erdős, homokos és részben morotvás tájakon honos. E kicsiny termetű, de fölötte kitartó és kevéssel beérő marha, mely csak némi gondozás mellett is igen bőven tejel, föltűnően A majdáni fajtából való tehén.