Pintér Jenő: A magyar irodalom története 2. A magyar irodalom a tizenkilencedik században (Budapest, 1938)
A tizenkilencedik század utolsó harmada
Budapest, 1898. — Közönséges emberek. Budapest, 1898. — Thury Zoltán összes művei. Hat kötet. Budapest, 1908. Tóth Béla (szül. 1857. Pest, megh. 1907. Budapest) fővárosi hírlapíró, Tóth Kálmán költő és Majthényi Flóra írónő fia. Külföldi utazásaiban különösen a keleti világ ragadta meg figyelmét. Tudományos hajlamú újságíró volt, cikkei anyagának lelkiismeretesen utánajárt. Hasonló stílusutánzó tehetséggel kevesen közeledtek a régi magyar prózaírók előadásához. Szarvas Gábor nyelvtisztító törekvéseit kevés hírlapíró támogatta eredményesebb munkával. Nagy lelkesedés lobogott lelkében minden igaz ügyért, de sok volt benne az elfogultság, epésség, kötekedő hajlam is. Szeretett foglalkozni a saját személyével, hétről-hétre nyilvánosan megleckéztette ellenfeleit. Kiadói jól díjazták, annyi munkát kapott, amennyit akart. A Pesti Hírlapnak kevés kényeztetettebb munkatársa volt. Függetlenségét annyira őrizte, hogy még az irodalmi társaságokban sem fogadott el tagságot. — Konstantinápolyi emlékek. Budapest, 1877. — Tollheggyel. Tárcák, rajzok. Budapest, 1882. — Török históriák. Novellák. Budapest, 1888. ( A mi Urunk Jézus Krisztus gyermekségéről Írott könyv. Szerzette Tóth Béla deák. Budapest, 1893. (Az Üdvözítő életének története születésétől tizenkét éves koráig. A kedves elbeszéléseken az újszövetségi Szentírás hangulata vonul végig. A szerző költői szelleme és ódon magyar nyelve gyönyörűséggel töltik el az olvasót.) — Szájról szájra. A magyarság szálló igéi. Budapest, 1895. (A rejtélyes eredetű magyar szólások első felbukkanásának kinyomozása értékes magyarázatokkal.) — Mende-mondák. A világtörténet furcsaságai. Budapest, 1896. (A külföldi történeti tévedések mellett számos magyar hiedelem cáfolata.) — A boldogasszony dervise. Novellák. Budapest, 1897. — Vasárnapok. Novellák, tárcák. Budapest, 1898. — Oroszországi útivázlatok. Budapest, 1898. — A magyar anekdótakincs. Hat kötet. Budapest, 1898—1904. (A legjellemzőbb tréfás esetek pompásan megírt gyűjteménye.) — Magyar ritkaságok. Budapest, 1899. (Meglepő esetek ismertetése és magyarázata a magyar művelődés múltjából.) — Száz esti levél. Budapest, 1903. (Válogatott gyűjtemény.) — Gül Bába. Novellák, rajzok, Budapest, 1907. Vadnai Károly (szül. 1832. Miskolc, megh. 1902. Budapest) országgyűlési képviselő, a Fővárosi Lapok szerkesztője. A szabadságharc idején mint tizenhat éves ifjú beállt honvédnek, vitéz magatartásának jutalmául 1849- ben főhadnagyi rangot nyert, a forradalom bukása után az osztrákok besorozták közkatonának. Bécsben, Tirolban és Olaszországban szolgált, 1851 elején elbocsátották a hadseregből. Számos verset és elbeszélést írt a Hölgyfutárba, később Tóth Kálmán szerkesztő maga mellé vette segédszerkesztőnek, vele együtt alapították meg 1864-ben a Fővárosi Lapokat. A kiegyezés évétől kezdve negyedszázadon keresztül ő szerkesztette a nevezetes szépirodalmi folyóiratot, ez a munkája méltó az utókor hálájára. Szerkesztői működése a magyar folyóirat-irodalom történetének egyik legragyogóbb lapja. Az irodalmi tisztesség zászlója alatt lankadatlan lelkesedéssel küzdött a magyar művelődésért, olvasóközönségét választékos formában tájékoztatta minden figyelmet érdemlő eseményről, a hírrovat mellett napról-napra bőségesen adott szépirodalmat és népszerű tudományos cikkeket is. Maga is sokat dolgozott lapjába, pompás színházi kritikáit érdeklődéssel olvasták.