ORVOSTUDOMÁNY - A MTA ORVOSI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 26. KÖTET (1975)

26. kötet / 1-2. sz. - KORÉNYI-BOTH ANDRÁS, LAPIS KÁROLY és KELEMEN GABRIELLA: Vázizomkárosodások patkányban immunglobulinok hatására (Finomszerkezeti vizsgálatok)

Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Kórbonctani Intézet és Eötvös Loránd Tudományegyetem Biokémiai Csoport, Budapest VÁZIZOMKÁROSODÁSOK PATKÁNYBAN IMMUNGLOBULINOK HATÁSÁRA (Finomszerkezeti vizsgálatok) KORÉNYI-BOTH ANDRÁS, az orvostudományok kandidátusa, LAPIS az MTA levelező tagja és KELEMEN GABRIELLA közlésre érkezett: 1974. VII. 1. Az elmúlt évtizedben és különösképpen napjainkban több vázizomrost­megbetegedésre vonatkozóan ismertté vált, hogy ezek hátterében immun­pathologiai tényezők is szerepelnek, így myasthenia gravis-ban szenvedő bete­gek 30%-ában sikerült olyan immunglobulinokat kimutatni, melyek a váz­izomrostokhoz képesek kötődni. Az anti-izomfactor szövetspecifikus Strauss és Kemp (1966, 1967), van der Geld és mtsai (1964), McFarlin és mtsai (1968), van de Velde és Friedman (1970). Az úgynevezett kollagén betegségek csoport­jába sorolt systemás izombetegségek: polymyositis, dermatomyositis, neuro­myositis több esetében keringő anti-izomfactorokat mutattak ki Rook és mtsai (1967). Érthető, hogy rövidesen elkezdődtek az ilyen irányú experimen­tális vizsgálatok is. Tal és Liban (1962) izomdystrophiához hasonló laesiókat produkáltak nyúlban és tengerimalacban homolog és heterolog izomkivonattal. Tolnai (1966) myasthenia gravis-ra jellemző izom-laesiók keletkezését figyelte meg egérben homolog és isolog izomkivonat hatására. Magunk célul tűztük ki olyan kísérleti modell létrehozását, amelynek segítségével betekintést nyerhetünk az immunomyopathiák jellemző finom­szerkezeti alteratióiba. Munkánk során különböző izomkivonatokkal szemben (myofibrillum, myosin, actin) immunsavót termeltünk. Az immunsavó segítségével kísérletet tettünk immuno-myopathia létrehozására, kísérleti körülmények között. Anyag és módszer Antigen : 260 db 2 hónapos, átlag 220 g súlyú fehér CFU törzsű nőstény patkányt decapitálással leöltünk. A myosint Portzehl és mtsai (1950) és Mommaertes (1951) módszere szerint, az actint pedig Rees és Young (1967) módszere szerint állították elő. 40 patkányból nyertünk myo­fibrillumot Perry (1952) módszerével. Az izomfehérjék végső koncentrációja 8 — 10 mg/ml volt. A fehérje koncentrációt Biuret (Gornall és mtsai 1949)-reakcióval határozták meg. Immunizálás : Az izomfehérjékkel 25 db, átlag 2500 g súlyú fiatal nőstény házinyulat immunizáltunk. Az immunizálás több lépésben történt. 7 — 8 alkalommal — kb. 5 naponként — 10 mg/kg KÁROLY, Orvostudomány 26, 1975

Next