ORVOSTUDOMÁNY - A MTA ORVOSI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 26. KÖTET (1975)
26. kötet / 1-2. sz. - KORÉNYI-BOTH ANDRÁS, LAPIS KÁROLY és KELEMEN GABRIELLA: Vázizomkárosodások patkányban immunglobulinok hatására (Finomszerkezeti vizsgálatok)
Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Kórbonctani Intézet és Eötvös Loránd Tudományegyetem Biokémiai Csoport, Budapest VÁZIZOMKÁROSODÁSOK PATKÁNYBAN IMMUNGLOBULINOK HATÁSÁRA (Finomszerkezeti vizsgálatok) KORÉNYI-BOTH ANDRÁS, az orvostudományok kandidátusa, LAPIS az MTA levelező tagja és KELEMEN GABRIELLA közlésre érkezett: 1974. VII. 1. Az elmúlt évtizedben és különösképpen napjainkban több vázizomrostmegbetegedésre vonatkozóan ismertté vált, hogy ezek hátterében immunpathologiai tényezők is szerepelnek, így myasthenia gravis-ban szenvedő betegek 30%-ában sikerült olyan immunglobulinokat kimutatni, melyek a vázizomrostokhoz képesek kötődni. Az anti-izomfactor szövetspecifikus Strauss és Kemp (1966, 1967), van der Geld és mtsai (1964), McFarlin és mtsai (1968), van de Velde és Friedman (1970). Az úgynevezett kollagén betegségek csoportjába sorolt systemás izombetegségek: polymyositis, dermatomyositis, neuromyositis több esetében keringő anti-izomfactorokat mutattak ki Rook és mtsai (1967). Érthető, hogy rövidesen elkezdődtek az ilyen irányú experimentális vizsgálatok is. Tal és Liban (1962) izomdystrophiához hasonló laesiókat produkáltak nyúlban és tengerimalacban homolog és heterolog izomkivonattal. Tolnai (1966) myasthenia gravis-ra jellemző izom-laesiók keletkezését figyelte meg egérben homolog és isolog izomkivonat hatására. Magunk célul tűztük ki olyan kísérleti modell létrehozását, amelynek segítségével betekintést nyerhetünk az immunomyopathiák jellemző finomszerkezeti alteratióiba. Munkánk során különböző izomkivonatokkal szemben (myofibrillum, myosin, actin) immunsavót termeltünk. Az immunsavó segítségével kísérletet tettünk immuno-myopathia létrehozására, kísérleti körülmények között. Anyag és módszer Antigen : 260 db 2 hónapos, átlag 220 g súlyú fehér CFU törzsű nőstény patkányt decapitálással leöltünk. A myosint Portzehl és mtsai (1950) és Mommaertes (1951) módszere szerint, az actint pedig Rees és Young (1967) módszere szerint állították elő. 40 patkányból nyertünk myofibrillumot Perry (1952) módszerével. Az izomfehérjék végső koncentrációja 8 — 10 mg/ml volt. A fehérje koncentrációt Biuret (Gornall és mtsai 1949)-reakcióval határozták meg. Immunizálás : Az izomfehérjékkel 25 db, átlag 2500 g súlyú fiatal nőstény házinyulat immunizáltunk. Az immunizálás több lépésben történt. 7 — 8 alkalommal — kb. 5 naponként — 10 mg/kg KÁROLY, Orvostudomány 26, 1975