Apostol Pál: Könyörgés, mellyet tekintetes nemes Borsod Vármegye Tiszt-újjító Gyűlése alkalmatosságával 1831-dikben Junius 14-dikén mondott Apostol Pál, Miskolczi Egyik Református Prédikátor (Miskolc, 1831)

M­­indenható Teremtője és Bölts Gondviselője a’ Világnak, Felsé­ges Isten! Istene, a’ Rendnek és Igazságnak ! a’ ki,valamint egy hatal­mas szavaddal Léteit parantsoltál a’ látható teremtettségnek, úgy a’ Te akaratod szerint változnak annak történetei. Az Egek’ roppant bol­tozati alatt ragyogó Napoknak ezernyi ezerei^ a’ Te intésed után futják útjokat, minden megtévedés nélkül; a’ Föld Népeinek is sorsa a’Te­­kezedben nyugszik. A’ Te igazgatásodnak böltsessége egyesítette az embereket kü­lömbféle társaságokba, a’ mellyekben lennének Felsők és Alsók, Urak és Szolgák, Elöljárók és Alattvalók, hogy ezeknek költsönös munkálkodások által, részesűlhetnének ollyan jókban, és áldásokban, a’ mellyek a’ társaságos élet’ mezején kívül sehol sem virítanak. Hála légyen a’ Tetóltévő gondoskodásodnak, hogy Atyai sze­­retetedet Kedves Magyar Hazánkon is, Nemzeti lételü­nk’ tsetsemő korától fogva mind ez ideig megditsőíteni meg nem szűntél, paran­­tsolván ennek időről időre főbb és alsóbb rendű Elöljárókat, a’ kik a’ köz Boldogság mellett, régiség által megszenteltetett Tőr­vénye­ink­ oltalma alatt hűséggel Őrt­ állanának. Hála Néked Nemzeteknek Attya! hogy midőn a’ Földnek sok Népei, még ma is az önkényes U­­ralkodásnak érez pálczája alatt meggörbedve, egy Hatalmas, gyak­ran Zabolátlan indúlatinak vágynak foglyul adattatva.'Afi bölts, sa­ját akaratunkon épűltt Törvényeknek engedelmeskedhetünk, és * azok-I

Next