Apostol Pál: Könyörgés, mellyet tekintetes nemes Borsod Vármegye Tiszt-újjító Gyűlése alkalmatosságával 1831-dikben Junius 14-dikén mondott Apostol Pál, Miskolczi Egyik Református Prédikátor (Miskolc, 1831)
Mindenható Teremtője és Bölts Gondviselője a’ Világnak, Felséges Isten! Istene, a’ Rendnek és Igazságnak ! a’ ki,valamint egy hatalmas szavaddal Léteit parantsoltál a’ látható teremtettségnek, úgy a’ Te akaratod szerint változnak annak történetei. Az Egek’ roppant boltozati alatt ragyogó Napoknak ezernyi ezerei^ a’ Te intésed után futják útjokat, minden megtévedés nélkül; a’ Föld Népeinek is sorsa a’Tekezedben nyugszik. A’ Te igazgatásodnak böltsessége egyesítette az embereket külömbféle társaságokba, a’ mellyekben lennének Felsők és Alsók, Urak és Szolgák, Elöljárók és Alattvalók, hogy ezeknek költsönös munkálkodások által, részesűlhetnének ollyan jókban, és áldásokban, a’ mellyek a’ társaságos élet’ mezején kívül sehol sem virítanak. Hála légyen a’ Tetóltévő gondoskodásodnak, hogy Atyai szeretetedet Kedves Magyar Hazánkon is, Nemzeti lételünk’ tsetsemő korától fogva mind ez ideig megditsőíteni meg nem szűntél, parantsolván ennek időről időre főbb és alsóbb rendű Elöljárókat, a’ kik a’ köz Boldogság mellett, régiség által megszenteltetett Tőrvényeink oltalma alatt hűséggel Őrt állanának. Hála Néked Nemzeteknek Attya! hogy midőn a’ Földnek sok Népei, még ma is az önkényes Uralkodásnak érez pálczája alatt meggörbedve, egy Hatalmas, gyakran Zabolátlan indúlatinak vágynak foglyul adattatva.'Afi bölts, saját akaratunkon épűltt Törvényeknek engedelmeskedhetünk, és * azok-I