Okos Kata - A Nők Lapja Kalendáriuma, 1962
Szepesi György: Nők a győzelmi emelvényen
bőrű Wilma már a verseny előtt hallatlanul népszerű volt, s a közönség rajongása csak fokozódott, amikor a 100 méteres síkfutásban, könnyű elegáns léptekkel valósággal átröppent a célvonalon, méghozzá 11 másodperces mesés világrekorddal! Pedig Wilma Rudolph életének startja nem volt olyan ragyogó, mint az olimpiai stadion futópályáján. Amikor megszületett, csak 2 kiló 20 deka volt. És Tennesseeben akkoriban a két kiló 20 dekás néger gyerekek nem igen maradtak meg, különösen, ha olyan szegény apjuk volt, mint Wilmának. 18 gyerek közül Wilma volt a 17-ik. Azután mégis élve maradt, de négy éves korában kétoldali tüdőgyulladás és skarlát együttes rohama következtében megbénult az egyik lába. Hat éves korában még mindig nem tudott rendesen járni, s csaknem 10 éves volt, amikor a világ későbbi leggyorsabb futónője két lábra állt. Alig gyógyult meg, nyomban sportolni kezdett, a kosárlabda volt a szenvedélye. Edzőjének tűnt fel páratlan gyorsasága, s azt tanácsolta, próbálkozzon a futással. Ez a próbálkozás végződött azután a római aranyéremmel. A történet csattanóját Gray, Wilma trénere és felfedezője mondta el a római újságíró-páholyban: — Most foglalkozom Wilma 15 éves húgával, Charlenével. Ő a 18-ik gyerek. És ő még gyorsabban fog futni, mint a nővére... És Tokióban? Most pedig látogassunk át egy estére a római uszodába, a Stadio del Nuotoba is. Az az este az öröm szimfóniájának hangjaival kezdődött. Beethoven dallamai csendültek fel az uszodában, s a közös német csapat olimpiai karikás zászlója kúszott fel a győzelmi árbocra. A dallamok Ingrid Kramert, a 17 esztendős NDK bajnoknőt, a drezdai iskolás lányt köszöntötték a műugrásban elért első helyéért. Krämer ezzel a győzelemmel az amerikai műugrónők 36 éve tartó, megszakítás nélküli győzelemsorozatát törte meg. Két évvel előbb — még a Margitszigeten — Ingrid sírva fakadt, mikor elrontotta utolsó ugrását, és ezzel kiengedte kezéből az Európa-bajnokságot. Most is sírt az eredményhirdetésnél, de ezek most az öröm könnyei voltak, fiatal életének legnagyobb diadalát köszöntötték. Három nappal később Ingrid megszerezte a második aranyérmet is, toronyugrásban. A 10 méter magas toronyból hihetetlen sebességgel szinte belesuhant a vízbe. Ezzel megismételte a nagy előd, az amerikai McCormick helsinki és melbournei bravúrját. És az uszodában a szakemberek már előre fogadták, hogy Ingrid fog a győzelmi dobogón állni 1964-ben Tokióban is ... De addig még ki tudja, hány új, nagy női sportolót ismer majd meg a világ sportszerető közönsége. Szepesi György