Okos Kata - A Nők Lapja Kalendáriuma, 1962

Szepesi György: Nők a győzelmi emelvényen

bőrű Wilma mär a verseny előtt hallatlanul népszerű volt, s a kö­zönség rajongása csak fokozódott, amikor a 100 méteres síkfutásban, könnyű elegáns léptekkel valóság­gal átröppent a célvonalon, — méghozzá 11 másodperces mesés világrekorddal! Pedig Wilma Rudolph életének startja nem volt olyan ragyogó, mint az olimpiai stadion futópá­lyáján. Amikor megszületett, csak 2 kiló 20 deka volt. És Tennessee- ben akkoriban a két kiló 20 de- kás néger gyerekek nem igen ma­radtak meg, különösen, ha olyan szegény apjuk volt, mint Wilmá- nak. 18 gyerek közül Wilma volt a 17-ik. Azután mégis élve ma­radt, de négy éves korában kétol­dali tüdőgyulladás és skarlát együttes rohama következtében megbénult az egyik lába. Hat éves korában még mindig nem tudott rendesen járni, s csaknem 10 éves volt, amikor a világ ké­sőbbi leggyorsabb futónője — két lábra állt. Alig gyógyult meg, nyomban sportolni kezdett: a ko­sárlabda volt a szenvedélye. Ed­zőjének tűnt fel páratlan gyorsa­sága, s azt tanácsolta, próbálkoz­zon a futással. Ez a próbálkozás végződött azután a római arany­éremmel. A történet csattanóját Gray, Wilma trénere és felfedezője mondta el a római újságíró-pá­holyban: — Most foglalkozom Wilma 15 éves húgával, Charlenével. Ő a 18-ik gyerek. És 6 még gyorsab­ban fog futni, mint a nővére... És Tokióban? Most pedig látogassunk át egy estére a római uszodába, a Stadio del Nuotoba is. Az az este az öröm szimfóniájának hangjaival kezdődött. Beethoven dallamai csendültek fel az uszodában, s a közös német csapat olimpiai kari­kás zászlója kúszott fel a győzel­mi árbocra. A dallamok Ingrid Kramert, a 17 esztendős NDK bajnoknőt, a drezdai iskolás lányt köszöntötték a műugrásban elért első helyéért. Krämer ezzel a győ­zelemmel az amerikai műugrónők 36 éve tartó, megszakítás nélküli győzelemsorozatát törte meg. Két évvel előbb — még a Margitszige­ten — Ingrid sírvafakadt, mikor elrontotta utolsó ugrását, és ezzel kiengedte kezéből az Európa-baj- nokságot. Most is sírt az ered­ményhirdetésnél, de ezek most az öröm könnyei voltak, fiatal életé­nek legnagyobb diadalát köszöntöt­ték. Három nappal később Ingrid megszerezte a második aranyér­met is: toronyugrásban. A 10 mé­ter magas toronyból hihetetlen se­bességgel szinte belesuhant a víz­be. Ezzel megismételte a nagy előd, az amerikai McCormick helsinki és melbournei bravúrját. És az uszo­dában a szakemberek már előre fogadták, hogy Ingrid fog a győ­zelmi dobogón állni 1964-ben To­kióban is ... De addig még ki tudja, hány új, nagy női sportolót ismer majd meg a világ sportszerető közön­sége. Szepesi György 169

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék