A M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének hivatalos közleményei, 1940 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

egzotikum.“ Az oktatófilmnek a lélekfejlődés eme útjait valami módon követni kell! Csak akkor fejtheti ki oktató-nevelő munkáját, ha harmoni­kusan simul, egész szerkezetével és felépítésének módjával, a gyermeki lélekhez. A népiskolai film tehát nem lehet a pergőképek puszta ismeret­halmaza. Nagyon helyesen írja Hanvai Károly: „Készüljön tehát az elemi iskolai oktatófilm kifejezetten az elemi iskolás gyermekek részére, elemi iskolai megoldásokkal és elgondolásokkal. Alkalmazkodjék elejétől fogva végig minden tekintetben az elemi iskolás gyermek értelmi fokához, érdek­lődési köréhez, megfigyelő képességeihez, vegye figyelembe a 6—12 éves gyermek közvetlen környezetét, ismeretkörét, ebből kiindulva, erre támasz­kodva adja át azokat az ismereteket úgy, hogy azok ne csak oktassanak, de önmagukban neveljenek is.“ (O. K. 1939. sz. 1. p. 21—22.) Tömören meghatározva foglalják magukban a fentiek népisk. filmkövetelményeinket. A népiskola nem szakrendszerben tanít A középiskolai oktatófilmek a szakszerűség vonásait viselik magu­kon. Készítői mindenkoron a vonatkozó szaktárgyak kiválóbb művelői, az átlagból kiemelkedő „szakemberei". A népiskolában nincs „szaktanító", az ismeretközvetítés minden tantárgyra vonatkozólag egy kézbe fut ösz­­sze. Mivel pedig a népiskola egyes osztályainak összes tantárgyait ugyan­az a tanító tanítja, így természetes, hogy a koncentráció elvét összes pedagógusaink közül a népiskola munkásai valósíthatják meg a legjobban; továbbmenőleg összes iskolatípusaink közül a népiskolák szabadíthatják fel a tantárgyakat a rideg önmagukért valóságukból, életfeletti elvontsá­gukból, s léptethetik benne a legjobban előtérbe az ember érdekeltségi szempontjait. Az egyes tárgyak itt nyerhetnek a legteljesebb mértékben antropocentrikus jelleget. Olyan ismereteket kíván adni tanulóinak, hogy azokat a kicsiny tanítványok serege a maga majdani életében hasznosí­tani is tudhassa. Az életben pedig tulajdonképen tantárgy nincs! Leg­alább is a népiskolai tanuló szempontjából. Mindebből következik, hogy filmjeinek is fel kell szabadulniuk a tantárgyba kötöttség bilincseiből, azaz a népiskola filmjei életegységekben tanítanak, míg a középiskoláké célkitűzéseiknél fogva szakjelleget kell, hogy tükrözzenek. A vidéki népiskolák legtöbbje osztatlan Eltérés mutatkozik a közép- és népiskolai filmezés között még abban is, hogy az előbbiben a film mindig egyetlenegy osztály előtt pereg. Ezzel szemben népiskoláink ma még nagyobb részben osztatlanok, avagy rész­ben osztottak. A vonatkozó óratervek mutatják az egy, két, három, illető­leg négy tanítós iskolák osztályösszevonási rendjét. A lényeg az, hogy egyszerre több osztály előtt pereg ugyanaz a film, mert hiszen elsötétí­tettük „egyetlen“ tantermünket. Osztályaink valamennyi tanulója egy­szerre szemléli a filmet! Ez viszont az értékesítés sokféle lehetőségét hiazza magával. Az osztatlan iskolák tanítóinak, el kell ismernünk, nagy gond a csendes foglalkoztatások helyes megadása. A film ebben kiváló segítőeszköz lehet. Utalok itt Ölveczky P.: „Az iskolai film a fogalmazás szolgálatában“ (O. K. 1939. sz. 3. p. 80—82.), valamint vitéz Sellyei Vil­­mosné: „A film mint a fogalmazás tárgya“ (O. K. 1939. sz. 3. p. 82—84.) című tanulmányokra. A több osztályban egyszerre való vetítés nem csök­kenti, hanem fokozza a népiskolai oktatófilmek értékét! De bizonyítja ez is azt, hogy szükség van külön népiskolai filmekre. 5

Next