A M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének hivatalos közleményei, 1940 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
egzotikum.“ Az oktatófilmnek a lélekfejlődés eme útjait valami módon követni kell! Csak akkor fejtheti ki oktató-nevelő munkáját, ha harmonikusan simul, egész szerkezetével és felépítésének módjával, a gyermeki lélekhez. A népiskolai film tehát nem lehet a pergőképek puszta ismerethalmaza. Nagyon helyesen írja Hanvai Károly: „Készüljön tehát az elemi iskolai oktatófilm kifejezetten az elemi iskolás gyermekek részére, elemi iskolai megoldásokkal és elgondolásokkal. Alkalmazkodjék elejétől fogva végig minden tekintetben az elemi iskolás gyermek értelmi fokához, érdeklődési köréhez, megfigyelő képességeihez, vegye figyelembe a 6—12 éves gyermek közvetlen környezetét, ismeretkörét, ebből kiindulva, erre támaszkodva adja át azokat az ismereteket úgy, hogy azok ne csak oktassanak, de önmagukban neveljenek is.“ (O. K. 1939. sz. 1. p. 21—22.) Tömören meghatározva foglalják magukban a fentiek népisk. filmkövetelményeinket. A népiskola nem szakrendszerben tanít A középiskolai oktatófilmek a szakszerűség vonásait viselik magukon. Készítői mindenkoron a vonatkozó szaktárgyak kiválóbb művelői, az átlagból kiemelkedő „szakemberei". A népiskolában nincs „szaktanító", az ismeretközvetítés minden tantárgyra vonatkozólag egy kézbe fut öszsze. Mivel pedig a népiskola egyes osztályainak összes tantárgyait ugyanaz a tanító tanítja, így természetes, hogy a koncentráció elvét összes pedagógusaink közül a népiskola munkásai valósíthatják meg a legjobban; továbbmenőleg összes iskolatípusaink közül a népiskolák szabadíthatják fel a tantárgyakat a rideg önmagukért valóságukból, életfeletti elvontságukból, s léptethetik benne a legjobban előtérbe az ember érdekeltségi szempontjait. Az egyes tárgyak itt nyerhetnek a legteljesebb mértékben antropocentrikus jelleget. Olyan ismereteket kíván adni tanulóinak, hogy azokat a kicsiny tanítványok serege a maga majdani életében hasznosítani is tudhassa. Az életben pedig tulajdonképen tantárgy nincs! Legalább is a népiskolai tanuló szempontjából. Mindebből következik, hogy filmjeinek is fel kell szabadulniuk a tantárgyba kötöttség bilincseiből, azaz a népiskola filmjei életegységekben tanítanak, míg a középiskoláké célkitűzéseiknél fogva szakjelleget kell, hogy tükrözzenek. A vidéki népiskolák legtöbbje osztatlan Eltérés mutatkozik a közép- és népiskolai filmezés között még abban is, hogy az előbbiben a film mindig egyetlenegy osztály előtt pereg. Ezzel szemben népiskoláink ma még nagyobb részben osztatlanok, avagy részben osztottak. A vonatkozó óratervek mutatják az egy, két, három, illetőleg négy tanítós iskolák osztályösszevonási rendjét. A lényeg az, hogy egyszerre több osztály előtt pereg ugyanaz a film, mert hiszen elsötétítettük „egyetlen“ tantermünket. Osztályaink valamennyi tanulója egyszerre szemléli a filmet! Ez viszont az értékesítés sokféle lehetőségét hiazza magával. Az osztatlan iskolák tanítóinak, el kell ismernünk, nagy gond a csendes foglalkoztatások helyes megadása. A film ebben kiváló segítőeszköz lehet. Utalok itt Ölveczky P.: „Az iskolai film a fogalmazás szolgálatában“ (O. K. 1939. sz. 3. p. 80—82.), valamint vitéz Sellyei Vilmosné: „A film mint a fogalmazás tárgya“ (O. K. 1939. sz. 3. p. 82—84.) című tanulmányokra. A több osztályban egyszerre való vetítés nem csökkenti, hanem fokozza a népiskolai oktatófilmek értékét! De bizonyítja ez is azt, hogy szükség van külön népiskolai filmekre. 5