Oktatófilm Közlemények, 1947 (10. évfolyam, 4-12. szám)

1947-04-01 / 4. szám

Geszti Lajos: Két dátum között (1944 nov.—1947 április 1.) A magyar filmes tanítás, több mint tízesztendei működés után, az Oktatófilm Közleményekkel együtt, 1944 novembertől kezdve szünetel. Szándékunkban van, hogy ezt a kényszerű hallgatást minél hamarább, de legkésőbb, ez év húsvétja után megszüntessük. E két dátum közt éppen olyan történelmi kor­szak húzódik meg, mint amilyent minden téren lehet tapasztal­ni világtörténelmi események idején. A háború anyagi és er­kölcsi veszteségekkel jár. A VKM. Oktatófilm Kirendeltsége az anyagi veszteségekből bőségesen kivette részét. A második világháború olyan értékeket pusztított el,, amelyeket semmiféle emberi akarattal és semmiféle földi kinccsel pótolni nem lehet. Itt elsősorban gondolnunk kell az Oktatófilm Kirendeltség 14 esztendeje alatt gyűjtött, a világ minden tájáról összeszedett, gondosan kiválogatott és a magyar tanterv és utasítás szelle­mében átdolgozott oktatófilmek negatív anyagára. Még na­gyobb veszteségünk a filmes tanításunk hőskorát jelentő­ küz­delem árán megteremtett magyar oktatófilm anyaga, amelyről szomorúan kell mondanunk, hogy ő volt. Ez a veszteség a fáj­dalmasabb, mert ez a filmanyag a­z egésznek 60 %-át képviselte és kiterjedt a közép- és középfokú iskolák­­szinte mindegyik tantárgyának szemléltető anyagára. Nincs. Elégett. Aki azt hinné, hogy ez a mérhetetlen anyagi veszteség és főleg az oktatófilm ismert és ismeretlen munkásainak erejéből szerzett és elvesztett negatív anyag erkölcsi kára haszon vagy értelem nélkül volt, az téved. Ebbe az oktatófilmanyagba be­épített munka kiáltó bizonyítéka annak, hogy kis államocskák népe is, ha megtalálta az elvek helyes útját és ha ezeket cél­tudatosan és szívósan követte, akkor az egész emberiség kul­túrájára értékes munkát végzett. Az elpusztult anyagnak egy újabb filmtár megteremtése hozza meg majd a vigasztalást. Ámde ebből a pusztulásból egy az egész kultúrvilágot, elsősor­ban a mi magyarságunkat megnyugtató bizonyíték származott; az, hogy a magyar pedagógia munkásai nemcsak megismerték azt, hogy a magyar pedagógia munkásai nemcsak megismerték a filmet, hanem meg is szerették és iskolai értékét nemcsak szóban és írásban ismerik el, hanem főleg azzal, hogy a két dátum közt kényszerű hallgatásunk idején nagyon sok szó­beli és írásbeli érdeklődés jelentkezett, hogy mikor lesz filmes tanítás újra? Egynek sem jutott eszébe azt hinni, hogy a ma­gyar filmes tanítás hősi korszakának lezárultával a filmes ta­nításnak is vége van. Nagy erkölcsi érték az is, hogy a magyar iskola hűséges

Next