Oktatófilm Közlemények, 1948 (11. évfolyam, 2. szám)
1948-02-01 / 2. szám
Ez olyan eredmény, amely nemcsak idehaza, hanem a külföld bármely hatalmas kultúrájú államának is óriási érték, mert nem elmélkedés, nem az okoskodó úgy vélem, hanem az iskolai gyakorlaton nyugvó 10 évnél hosszabb tapasztalat mondja. A búcsúzásnál arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kirendeltség minden porcikájában magyar volt. Általa a magyar kötelező filmoktatás minden más külföldi államénál előbb lett és élt. Idegen mintákat, idegen elveket nem követhetett, mert ezek még nem voltak. Se Kelet, se Nyugat, se Észak, se Dél nem szolgált semmiféle mintával. Ami itt az elméleti és gyakorlati pedagógiai síkom a film vonalái történt, az a magyar tudás és magyar lélek hű és igaz megnyilatkozása és miatta nem kell röstelkedniünk se a nagyok se a legnagyobbak előtt. Hogy ez jó volt, azt a külföldiek látogatásának hosszú sora és elismerése által mondhatjuk el ebben a búcsúztatóban. Meg kell itt mondani azt is, hogy nemcsak az elv, terv és szervezet, hanem az eszközök: gép, vászon, film is magyar volt. Milyen is volt ez a kirendeltség? Most, a megszűnés pillanatában el kell mondanunk: A lelke mélyéig demokratikus intézmény volt, mert a jobbmódú középiskolák tanulóitól beszedett filmdíjjal eltartotta a nagyobb számú, népesebb, de inkább kisvárosi és vidéki polgári és sok elemi iskolát is. Ez így értendő: a középiskolák tanulói átlagban fejenkim 2.70—2.300 filmdíjat fizettek egy évre. A polgári iskolák tanulói csak 75 fillért, ámde mindent — fölszerelést, filmet, berendezést — éppen úgy kaptak, mint a többet fizető középiskolák. Demokratikus intézmény volt kezdettől az utolsó pillanatig abban is, hogy művelődési egyesületeknek, szervezeteknek, ifjúsági és iskolánkívüli kulturális célokat szolgáló alakulatoknak ingyen filmet, igen sokszor gépet is, szóbeli és minden más segítséget faj-, személy- és valláskülönbség nélkül bőségesen nyújtott. Tehette, mert a tanulók szülei által fenntartott értékekből gazdálkodott; azt is hangosan mondjuk, valljuk és kiáltjuk, hogy az Oktatófilm Kirendeltség hatalmas szervezetté nőtt egy évtized alatt, de állami pénz segítség nélkül, egyedül a kicsinyke, szegényes filmdíjakból élt. Ezért jogosnak és méltányosnak véltük, hogy ami az iskolai kultúráé, azt minden kultúrára törekvés, és a felnőttek is élvezhessék. A magyar filmes tanítás az önsegély alapján indult meg, fejlődött és lett igazi értékké. A külföld is megbecsülte és gyakran mintául választotta a magyar rendszert. Hogy ez a rendszer jó volt, azt minden magyar iskola és a magyar pedagógus közvélemény egyhangúan bizonyítja. Panasz nélküli minta-intézmény volt a VKM. Oktatófilm Kirendeltség. Miért és hogyan? ".....